A Star Wars Jedi: Fallen Order után mindenki kíváncsi volt, hogy folytatódik Cal Kestis története. Pár év várakozás után végre megkaptuk a Jedi: Survivor-t, nézzük megérte-e várni a folytatásra!

A Fallen Order és Survivor között a Star Wars univerzumán belül öt év telt el, ezzel az ugrással kezdődik a folytatás. Ezalatt az idő alatt a régi csapat szélnek eredt és Cal új barátaival terrorizálgatja a Birodalmat. Útjuk azonban hamar nagy fordulatot vesz és egy új célt találnak maguknak, valamit, amiért igazán megéri harcolni és újra összehozhatja a régi barátokat.

A Forbidden West és a Ragnarök mintájára itt is kapunk egy összesítő videót a játék indításakor az első részből, de mint azoknál, itt is nagyon ajánlott az első rész kijátszása ahelyett, hogy a folytatással kezdenénk. Mint minden jó folytatás, ez is az elődje előnyösebb részeire épít.

A harcrendszer alapjaiban ugyanaz maradt, a legnagyobb újítást talán a különböző fénykard „állások” adják, elődjével ellentétben nem a különböző kombinációkkal érhetjük el a dupla pengés, vagy két egykezes fénykard támadásokat, hanem pihenőpontokon két ilyen állást választhatunk és váltogathatunk közöttük harc közben. Minden állásnak megvannak a saját támadásai, kombói, előnyei, hátrányai. Ezen kívül viszont sok változás nem történt, a támadások/képességek dinamikusabbak lettek, kaptunk új ellenfeleket, de az a kis ügyetlensége/pontatlansága megmaradt ami az első részben is jelen volt – ez leginkább azoknál az ellenfeleknél idegesítő, amik egy ütésből megölnek, sajnos ezeket se engedték el a folytatásra.

Kalandozás terén szintén a szolidaritás mellett döntöttek a készítők, a különböző ládák, esszenciák és társaik továbbra is igen minimális fejlesztéseket, vagy egyszerűen csak kinézeteket adnak, ami alapvetően nem lenne probléma, de ehhez képest rengeteg van a játékban, ami potenciális rémálom lehet azoknak, akik szeretnek kimaxolni egy-egy játékot, nehogy lemaradjanak valami érdekes kis történetről vagy felfedezésről. A „melléksztorikat” szóbeszédek (rumor(s)) formájában kapjuk meg és igazából az esetek 90%-ban csak elküldenek amúgy magunktól is felfedezhető területekre, viszont a történet folyamán megforduló mellékszereplők megismerésére érdemes lehet ezeket megcsinálni, ha a többi gyűjtenivaló nem is érdekel.

Ahogy eddig is látszik, a Survivor alapvetően mindent ugyanúgy csinál, mint az elődje, csak egy kicsit jobban, gördülékenyebben. Mielőtt a számomra legfontosabb változásokra térek, még megemlíteném a pályatervezést és a grafikát, ami (amúgy elvárhatóan) szépen meglépte az új konzolgenerációs szintet majdnem minden téren. A bejárható terület ugyan sokkal nagyobb elődjéhez képest, az egy darab fő bolygóra fókuszálás miatt viszont én „kisebbnek” éreztem magát a játék világát, tekintve, hogy egy teljes galaxisnyi, több tucat ismert bolygó is potenciálisan rendelkezésünkre állhatott volna. Ez nem jó vagy rossz és nem befolyásolja az elmesélt történetet, egyszerűen egy másik irány.

Ami viszont igazán megemelte a folytatás színvonalát, az a történet és a karakterek. Az időugrásnak hála egy magabiztosabb, felnőttebb Cal-hoz van szerencsénk, emiatt pedig az első résznél mélyebb érzelmi témákba és karakter interakciókba vihet minket a történet. A banter-ek (heccelés/ugratás, játékmenet közbeni karakterek közötti rövid kis interakciók, beszélgetések) sokkal lazábbak lettek és összességében egy sokkal emberibb megközelítését kapjuk egy jedinek, mint ahogy az előzménytrilógia korszaka alatt megszokhattuk (a régi kánonban Luke elég hasonló megközelítéssel vitte tovább a rendet, ami eléggé univerzálisan kedvelt volt).

A világépítés is behoz pár érdekes, menő koncepciót, azonban hogy mi fog ebből megmaradni a játékokon kívül, nagyon kérdőjeles. A játék során sok High Republic (A Köztársaság Fénykora) infómorzsát kapunk, aminek van egy kellemes, Old Republic (A Régi Köztársaság) hatású nosztalgiafaktora. Viszont előbbit még mindig nagy fenntartásokkal kezelem, mert amíg az Old Republicban a kontrasztot a „jelenhez” képest a nagy számú sithek és jedik közötti alapvetően az Erőn alapuló konfliktusok adták. A High Republicban ezzel ellentétben (legalábbis a játékban mindenképp) hatalmas technológiai különbségek vannak a jelenhez képest amit 1-200 év alatt teljesen elfelejtettek (Yoda már jedi mester volt ekkor) és a Nihileken kívül (amik elvileg a külső peremvidéket szállták meg) nem igazán érzem még megalapozottnak a Disney ezen kezdeményezését. Mindenesetre a Survivor-on látszik, hogy tudták, hogy lesz folytatása, így szerencsére a történetszál nyitottabb maradt és ha valaminek el kell vinnie az általam csak „Gyűrűk ura szindrómának” hívott balhét, akkor az majd valamelyik következő része lesz, nem ez.

Így a sok „pozitívum” végére még muszáj beszélnem róla, képtelen vagyok elmenni a technikai problémák mellett. A játék jelenlegi állapotában komoly problémák adódhatnak egyes játékosoknak. Jómagam is belefutottam egy olyan bug-ba, ami miatt teljesen elérhetetlen számomra a játék egyik különálló feature-je (funkciója). A bérgyilkosok levadászására szolgáló játékrendszer nem működik nálam, emiatt kb másfél tucat kisebb főellenségről és egy melléksztoriról maradok le egészen addig, amíg ki nem javítják ezt (mert csak emiatt még egyszer nem szeretném kijátszani a játékot). Majdnem másfél hónappal a játék kijövetele után ekkora kaliberű ki nem javított hiba nagyon gáz. Nem mindenki fut bele, sokaknak gond nélkül működik, illetve van akinek egy darabig megy és utána romlik el, úgyhogy elég vegyesek az élmények. Ezt jelezték konzolokon is, nem csak PC-n (PC-n TALÁN meg lehetne kerülni konzol parancsokkal, de az átlag játékostól ennek az elvégzése nem elvárható). PC-n ha a játék megvétele helyett valaki az EA Play Pro előfizetésen keresztül szeretne játszani, ott még az is lehet, hogy extra hónapokra kell emiatt előfizetnie, ha belefut és nem javítják időben ki neki (érdekes lenne tudni, hogy vajon erre adna-e az EA support extra hónapot/kompenzációt).

Sajnos PC-n még teljesítménybeli problémák is vannak, a játék eszméletlenül optimalizálatlan, a kijövetel napjához képest már egy fokkal jobb, de még mindig tele van szaggatásokkal, amik kb mindenkinél előfordulnak (főleg amikor be kell töltenie valamilyen modellt vagy shadert), illetve olyan rendkívüli furcsaságok is előfordulnak, hogy sugárkövetés közben (ray-tracing, ami hírhedten videokártya használó) processzor limitált lesz a játék. Ha ez nem mond sokat semmi baj, a lényeg, hogy lehet, hogy nem fog simán futni a játék akkor sem, ha megfelelő hardverünk van hozzá. Ezen kívül rengeteg apróság van még, amiknek azért a túlnyomó része egyébként inkább csak vicces, mint idegesítő (néhány pillanatból csináltam egy rövid videót).

Egy szó mint száz, a Survivor alapjaiban ugyanaz mint a Fallen Order, a fő játékmechanikák kaptak egy kis (kellő) ráncfelvarrást, ezúttal viszont egy érzelmileg mélyebb, meghatóbb, felnőttebb történetet kapunk, ami követeli a folytatást (még egy öt éves időugrás belefér az Új Remény-ig). Ha megoldódnak a technikai problémák ez lesz a legjobb Star Wars kalandjátékok egyike, de azért most már nagyon hiányzik egy jó kis történet orientált RPG (szerepjáték) a Star Wars világában.