A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is összeszedtük, hogy miket szerettünk az előző esztendőben. Ezúttal magunkra öltöttük a ‘gonoszok’ szerepét és heten gyűjtöttük össze, hogy melyik képregények, videojátékok, könyvek, filmek és sorozatok álltak közel hozzánk. Az illusztris listán vannak egyezések, de üde színfoltok is.

Little Crow

Az idei évben összesen 112 könyvet sikerült elolvasnom – mennyiségi szempontból talán nem épp kiemelkedő, de nem is tragikus, és természetesen a minőség a fontos. A 2022-es év irodalmi felhozatala határozottan jó volt, ami a belbecs kérdését illeti – őszintén szólva nem is emlékszem olyan könyvre, ami ne tetszett volna valamiért. Persze volt, amelyik kevésbé hagyott bennem mély nyomot, de akadtak olyanok is szép számmal, amik abszolút kedvencekké váltak. Utóbbiak közül válogattam össze néhányat, parancsoljatok:

Michael J. Sullivan: Riyria-krónikák (könyv, Fumax)
Sullivan nagystílű fantasysorozata az idei évem egyik legkiemelkedőbb darabja volt, sőt, szerintem nem túlzok, ha azt állítom, teljes könyvmoly pályám egyik kedvenc története lett. Klasszikus fantasyelemek, csavaros történetvezetés, kifinomult stílus és egyszersmind szórakoztató hangvétel jellemzi az elbeszélést, a karakterizálást pedig tanítani kéne. Bármikor újra tudnám olvasni.

R.F. Kuang: Babel (könyv, HarperCollins)
Jelen összeállítás írásakor ez a regény még csak angol nyelven olvasható, de remélhetőleg nem kell már sokat várni a magyar nyelvű megjelenésre. Ez a kötet remekül ötvözi a fantasyt, az alternatív történelmi fikciót, és a dark academia sajátos elemeit. Az imperializmus korában játszódik, a birodalmi gépezet mozgatórugója pedig a nyelvészet – a szerző igazán sajátos irányból közelíti meg a gyarmati világ kulturális kizsákmányolását. Mindezt a Kuangtól megszokott, magas színvonalú prózában. A könyvről később bővebben is olvashattok a Kritizátoron.

C.J. Merwild (Coralie Jubénot): The Nichan Smile (könyv, magánkiadás)
A francia származású Coco-t munkássága először a digitális művészet berkeiben tette ismertté, páratlan tehetségű hölgy. Debütáló regénye egy nagyívű fantasysorozat első része, magánkiadásban jelent meg. A történet egy sötétség borította világban veszi kezdetét, két fiú találkozásával: az egyik ember, a másik nichan. Az ő életüket követi nyomon a sorozat: istenek, emberek és más lények konfliktusai, rejtélyek és összecsapások állnak a békés élet útjába. Kiemelkedő sorozatkezdő kötet, alig várom a folytatást.

V.E. Schwab: Gallant (könyv, Agave)
Újabb remekmű az egyik kedvenc szerzőmtől: sötét hangulatú, misztikus fantasy, szinte már szépirodalmi igényességgel megírva.

Fredrik Backman: Björnstad-trilógia (könyv, Animus)
Csodálatosan megírt történet egy kis városról és nagy álmokról, Backman utánozhatatlan stílusában és időnként egyenesen zavarba ejtő éleslátásával. Az első kötetről itt mesélek részletesebben.

Joe Hill & Gabriel Rodriguez: Locke & Key: Az Aranykor (képregény, Fumax)
Kulcsház mindig kiváló úti cél, ha panelekbe passzírozott merész vállalkozásokról van szó. Az idei kedvenc képregényem a Locke család életének néhány újabb színpompás, és egyben borzogató fejezetét prezentálja.

Ik4r0s

A tavalyi évem sajnos elég silány volt nézni és olvasnivalók terén is. Viszont azt vettem észre, hogy amire szenteltem időt, az olyan élményt is nyújtott, ami még hosszú ideig velem marad. A két szempont amivel a kedvenceimet tudom jellemezni, az a minőségi és a kreatív. Egyszerűen olyan minőségű információs áradat ömlik ránk nap, mint nap, aminek hatására már alaposan meg kellett válogatnom, hogy mit nézzek. Bevallom, hogy a hihetetlen hype miatt a Wednesday számomra kimaradt, és míg alább nem hagy a sorozat körüli hisztérikus rajongás nem is tervezem megnézni. Ellenben a tavalyihoz hasonlóan felfedeztem egy újabb szolgáltatót, ami azonnal a kedvenceim közé emelkedett.

A periféria (sorozat, Amazon Prime)
Vitathatatlan, hogy számomra az Amazon sorozata az év legjobbja azok közül, amiket láttam. Idén lesz kilenc éve, hogy csinálom a Kritizátort, de ennyire erős pilotot nem láttam. A világ aprólékosan kidolgozott és érdekes. Olyan látványt és atmoszférát kapunk, ami az arra fogékonyakat legkésőbb az első negyedóra után berántja és nem is ereszti az évadzáróig. Bár hetiben terveztem követni, mégis a kritika előtti dara lett belőle. Chloë Grace Moretz nem csak azt bizonyította be, hogy jó színésznő, hanem azt is hogy egy ilyen minőségi széria főszereplőjeként is megállja a helyét. Ha érdekel a 3D nyomtatás, a virtuális valóságok, a jövő, hogy milyen megoldást talált ki a sorozat eredeti könyvét író William Gibson az ‘időutazásra’, akkor ez a neked való sorozat.

Sandman: Az álmok fejedelme (képregény és sorozat, Fumax és Netflix)
Idejét se tudom megmondani, hogy a legjobb barátom mióta mondja, hogy olvassam el Neil Gaiman klasszikusát. Ezúttal nem is választom külön a képregényt és a sorozatot, habár a szívem inkább előbbi felé húz. Korábban már találkoztam Gaiman által írt művel és adaptációval egyaránt, de amit itt alkotott az egy páratlan remekmű. A Netflixnek innen is hihetetlen nagy hála, hogy így összehozták a sokak által megfilmesíthetetlennek vélt történetet, ráadásul olyan látványt is csaptak mellé, ami valóban közel áll az eredeti mű szellemiségéhez. Fel is figyeltem mind a képregényre, mind az íróra, mert olyan történetmesélési technikája és olyan gazdag fantáziája van, hogy abba szívem szerint nyakig merülnék. Vizuálisan valóban nem lehetett könnyű feladat elmesélni Morpheus kalandjainak egy részét, de a Netflixnek ezt is sikerült megugrania.

Avatar: A víz útja (film, 20th Century Studios)
Valószínűleg közrejátszik az is, hogy az év végén debütált Cameron legújabb alkotása. Ahogy Gueth Ádám kollégám mondta, ez a film mindent magában foglal, amit a huszonegyedik század hajnalán technológiai értelemben tudunk a filmkészítésről. És mennyire igaza is van! A legújabb Avatar olyan szemetgyönyörködtető, hogy teljesen érthető miért IMAX 3D-ben ajánlják a készítők. Konkrétan te is a szereplőjévé válsz ennek a jól ismert klisékből készült egyvelegnek. Ismerős, de mégis annyira újszerű a történet, hogy pillanatok alatt Jake mellett találod magad. Ezt pedig nagyon kevés blockbuster tudja elérni, hogy egy ilyen maradandó élményt nyújt a nézőjének. Igen, Marvel rád nézek.

The Boy, the Mole, the Fox and the Horse (rövidfilm, AppleTV+)
Azért szeretjük sokan az AppleTV+-t mert bár kevés saját kontenttel rendelkeznek, mégis olyan prémium szintet üt meg, hogy attól mindig leesik az állunk. A rövidfilm igazából egy 2019-ben megjelent gyermekkönyv, ami ahogy a címe is mutatja egy fiú, egy vakond, egy róka és egy ló történetét meséli el. Főhőseink a mindössze harmincnégy másodperces játékidő alatt többek között a létezés, az otthonkeresés és a barátság témakörét is körbejárják. Pontosan ezért szakértői kezek és megfelelő támogatás mellett ez a történet könnyedén a mai gyerekek A kis hercege lehetne. Oktató jellege és szemkápráztató vizualitása pedig könnyeket varázsol a szemünkbe.

Szöszi (film, Netflix)
Sosem felejtem el azt a talán egy évvel ezelőtti beszélgetést, amikor Jani, a filmes rovat vezetőjével megbeszéltük, hogy akkor ki miről fog írni. Mivel említettem, hogy Ana de Armas az egyik kedvenc színésznőm (férfiból vagyok na), egyszerre mondta, hogy akkor a Szöszi az enyém. Nem is hallottam akkoriban erről az önéletrajzi filmről, de amikor megjelent azonnal rávetettem magam. Tisztában vagyok azzal, hogy alig van valós elem a filmben, mert láttam róla pár videót. Valóban felfalja az ember lelkét az, amit lát. De könnyen lehet, hogy a valódi Marilyn Monroe-nak sokkal nehezebb élete volt. Viszont az, hogy de Armas miként alakítja a mindenki számára ismert szexszimbólumot, amellett nem fogok szó nélkül elmenni. Ha Oscar-díjat nem is, de jelölést biztos fog kapni a játékáért. Az pedig, hogy A nő után ebben a filmben van a legszebb, legintimebb szexjelenet pedig csak hab a tortán.

Kondi

2022 is bővelkedett sorozatokban és filmekben egyaránt. Íme az én 5 kedvencem az évből

Szöszi (film, Netflix)

A Netflix filmje Marilyn Monroe rögös és hányadtatott életéről művészileg is rendben volt, és habár kapott hideget és meleget egyaránt, számomra egy teljesen élvezhető drámája volt a 2022-es évnek. Nem épp a hitelessége miatt, hanem a kreatív és látványos operatőri munka az, ami megfogott a filmben. Ana de Armas pedig lenyűgözően alakít a filmben.

Nyugaton a helyzet változatlan (film, Netflix)

Erich Maria Remarque regényének 2022-es adaptációja vitathatatlanul az év legjobb háborús filmje lett. Felix Kammerer és Albrecht Schuch alakítása a filmben egyszerre hősies és szívbemarkoló. A díszlet és az operatőri munka rendkívül jó, és a film mesterien érzékelteti a főszereplő szenvedését és a háború borzalmait. A helyenként szélsőségesen naturalista képsorok pedig csak tetézik ezt az érzést. Zseniális film, és bőven emészthető a maga 2 és fél órájában.

Wednesday (sorozat, Netflix)

Az Addams család sokféleképp került már fel a filmvászonra és a televíziók műsorára. A család magánakvaló és kissé pszichopata tini lányának spin off története kiemelkedik számomra a sorozatok közül Tim Burton produceri munkája alatt is bebizonyította, hogy nagyon jól ért a gótikához és a sötét elemekhez. Jenna Ortega alakítása nagyon jó, remek választás volt a szerepre. A sorozat fordulatos és jól felépített, valamint nem mellőzi a sötét humort sem. A színészi gárdából kiemelném még Gwendoline Christie-t is, aki zseniálisan hozza a rá adott szerepet. Kíváncsian várom. lesz-e belőle folytatás.

Pinokkió (film, Netflix)

Guillermo del Toro Carlo Collodi regényének stop motion adaptációját lehet utálni és szeretni is, azonban azt el lehet mondani róla, hogy nagyon kreatív és egyedi feldolgozása az eredeti műnek. Véletlenül se hasonlítsuk össze a Disney féle adaptációval, hiszen ég és föld a kettő. Guillermo del Toro egy sokkal inkább felnőttesebb, érttebb kontextusban mutatja be a történetet. A stop motion technológia nagyon jól áll a filmnek. A szinkronban olyan nagy nevek szólalnak meg, mint Ewan McGregor, David Bradley, Ron Perlman és Cate Blanchett. A dráma számomra jól működött a filmben, a történet jól felépített, de egyáltalán nem gyerekeknek készült.

Apollo-10,5: Űrkorszaki gyerekkor (film, Netflix)

Richard Linklater rendező nagyot álmodott az Apollo-10,5 filmjével és be is jött neki. Az animációs filmben újraélhetjük a 60-as évek amerikájának társadalmi berendezkedését, az épp uralkodó terndeket és a fiatalok, családok majdnem átlagos, majdnem gondtalan életetét. A rotoszkópos animációs technológia nagyon jól áll a filmnek. Az egész mű hangulatát átszövi a 60-as évek amerikai életérzése és a hidegháborús háttér (habár nyilván ez tőlünk távol áll, de azért jópár párhuzamot azért fellelhetünk). Egyedi és szemet gyönyörködtetően szép a film, érdemes egy esélyt adni neki.

5+1: Dahmer – Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori (sorozat, Netflix)

A listámhoz ráadésként a Jeffrey Dahmer életét feldolgozó Netflix-es sorozatot tartogattam. Habár nehezen nevezhető hiteles életrakzi sorozatnak, a Dahmer egy rendkívül vérfagyasztó sorozat a 20. század egyik legfélelmetesebb sorozatgyilkosáról. Evan Peters alakítása csontig hatol, ahogy figyeljük az arcán a pszichopata és hidegvérű vonásokat. A sorozat atmoszférája végig fenntartja a feszültséget, ami által egy percig sem nyugszunk le, amíg figyelemmel kísérjük. Noha a Netflix szériája sokkal inkább a drámát szolgálja, mintsem az életrajzi hitelességet, azért Jeffrey életének főbb történéseit sikerül bemutatnia. Sokkal inkább thriller, mint horror, de rendkívül jól odaszögezi az embert a képernyő elé.

Mikro

Filmek

A játszma: kicsit féltem ettől a filmtől, hisz az első része, A Vizsga hihetetlen jóra sikerült. Arról nem is beszélve, hogy Kulka János betegsége miatt nem tudhattam, mire is számítsak. A játszma egyébként nagyjából azt hozza, mint az első film. Ez alapesetben rosszul hangzana, de a hazai filmek látképén ez, magasba emelkedő felhőkarcoló. Az árulások és pszichológiai játszmák adok-kapokja van ismét terítéken, de az alkotóknak sikerül olyan feszültséget teremteni, amit az első filmben is sikerült. Kulka pedig a betegsége ellenére is lejátszik mindenkit a vászonról.  

Father Stu: olykor igen kellemes Mark Wahlberget a nem tipikus akcióhős szerepében látni. Már csak azért is, mert tud színészkedni. Ebben az igaz történeten alapuló sztoriban is megmutatja, mire képes. És nem csak arról van szó, hogy a forgatás idejére apu testre cserélte a szétgyúrt felsőtestét. Hanem, hogy egy szívhez szóló sztoriban alakít akkorát, hogy a fal adja a másikat. 

Top Gun – Maverick: szégyen, nem szégyen, de nekem pótolnom kellett az első részt. Valahogy úgy alakult, hogy sosem láttam.  Nyilván nem azt a szintet foglalja el az első rész a szívemben, mint azoknak, akik a nosztalgiafaktort is hozzáveszik. A második viszont nagyon nagy film lett. Tom nem tud hibázni. Egy látványos, jó forgatókönyvvel rendelkező, precízen ütemezett akciót hozott nekünk. 

Prey: a kevesebb néha több. Klasszikus mondás, de az élet minden területén nehéz ehhez a szabályhoz jól alkalmazkodni. Ezt ugrották meg gyönyörűen az új Predátor film alkotói. Lecsupaszították a sok felesleges rétegtől a szörny karakterét, amit az évek ráraktak, és egy natúr akciófilmet kaptunk egy új környezetben. Ja, és pofon azoknak, akik szerint manapság nem lehet ütős női akció-karaktereket írni.  

The Batman: ennél a filmnél kétségtelen, hogy elfogult vagyok. Bár elismerem, hogy értem miért lett megosztó, el kell ismerni az érdemeit is. Bizonyos elemeiben más volt, mint a többi Batman film, de nem is igazán tehetett mást, ha nem akart egy olcsó utánzat lenni. Erre tökéletes volt, hogy behoztak egy realisztikus noir stílust, ami régóta könyörgött azért, hogy beléphessen a Denevérember világába. A Batman egy minden kétséget kizáróan mozis élményt nyújtó film, sokkal kevesebbet ad otthon nézve. Talán a karakter keményvonalas rajongói egyetértenek velem abban, hogy rengeteg olyan motívum lett belepakolva, amitől igazán képregényhű karaktert kaptunk, még akkor is ha ez egy proto-Batman volt ebben a részben. Pattinson? Szeretik leírni a fickót a vámpíros-enyelgős korszak miatt, de aki kicsit is ismeri a többi filmjét, annak sosem lehetett kétsége afelől, hogy profin eljátssza a szerepet, amit ráosztanak.  

Sorozatok

The Rookie: ez a meglepetés sorozat. Persze, azt most leszögezem, hogy nem egy hatalmas bomba. Popcorn szórakozás, nem több. Ugyanakkor meglepetés, mert valami teljesen „zombiként bámulósat” akartam volna, valamit a háttérzaj szintjén, és ez sokkal jobb lett. Nathan Fillion persze azt a karaktert hozza, ami olyan sablonosan jól áll neki (lásd Castle), de pont ettől jó a szerepben.  

The Sandman: Az álmok fejedelme: jöhet az újabb feketepont. Sosem olvastam a képregényt. De az első évad után egy másodpercre sem gondolom, hogy az ne lenne zseniális. Persze, Gaiman. A fickó eleve zseniális, nyílván az alapanyag is az lehetett. Viszont nem egy könnyű adaptáció, ez kétségtelen. Ellenben nagyon jól a képernyőre lett álmodva, A történet elmélkedős, mesebeli és látványos lett. Ha nem szerepelne ezen a listán, szégyelném magam. Mindenkinek erősen ajánlott.   

Toast of Tinsletown: nem ajánlom senkinek. Vagy nagyon keveseknek. Steven Toast, az életre teljesen alkalmatlan, egoista színész visszatért. Régóta vártam a Toast of London folytatására, és végre megkaptam. Matt Barry elborult sorozata nem fog mindenkinek tetszeni. Sőt! Nagyon keveseknek, de az biztos, hogy akit elkap, azt nagyon elkapja. Azoknak, akiknek nem átlagos a humoruk.  

Reacher: a Reacher nem tud sokat, de azt nagyon tudja. Régivágású akciót szállít, jó kis rejtély faktorral. A Titansból átigazolt Alan Ritchson jó választás volt, és nem csak azért, mert fizikailag úgy néz ki, ahogy azt a regények lapjain olvashatjuk, vagy mert jobb színész lenne, mint Tom Cruise. De tökéletesen illik a szerepbe, és mesterien hozza a keménykedő, tapasztalt veteránt. Elhisszük neki, hogy törnek a csontok, amerre megy.  

Könyvek

Graham Moore – Bűnösök: Az éjszaka fénye után egy teljesen más jellegű sztorit szállít Moore. Mégjobban érződik, hogy vászonra vágyik a sztori, ami annyira nem meglepő, lévén Graham Moore felel a Kódjátszmáért, vagy az idén kijött The Outfit-ért. Kapunk egy kis Grishamot, egy kis Connelly-t, de végletekig Moore stílusban. Rettentő szórakoztató olvasmány.  

Matthew McConaughey – Zöldlámpa: nem életvezetési könyv. Persze lehet az is, ha úgy forgatja az ember. Sokkal inkább egy nagyon érdekes és izgalmas túra McConaughey elméjébe, és életének korai szakaszába.  Sokat megtudunk róla, a gondolkozásáról és ez mellett piszkosul jól szórakozunk, ugyanis Matt tud írni. Nagyon.  

Afthrast

Az év filmek és sorozatok terén nem nyűgözött le annyira, hogy amiket láttam azok közül kedvencnek hívjam bármelyiket is, olyasmikre meg még nem jutott sajnos időm, mint az Edgerunners vagy a Tales of the Jedi és hasonlók amikben még látok potenciált. Úgyhogy öt kedvencem nem lesz, de az alábbi két játékot muszáj megemlítenem mert szerintem nagyon megérdemlik.

Horizon Forbidden West (játék, Sony)

Egy minden várakozásomat felülmúló folytatása az első résznek ami már önmagában is egy nagyon jó játék volt, de a 2022-es folytatás még magasabbra tette a mércét.
A történet, a karakterfejlődések, a látványvilág, a gameplay mind szintet lépett, vagyis inkább ugrott, vagy katapultált. A játék végére konkrétan Mass Effect 2 feelingem volt ami nálam valahogy azt jelenti, hogy egy zseniális folyatása volt egy fantasztikusan kitalált és gondosan felépített sci-fi világnak és már alig várom a folytatást!

God of War Ragnarök (játék, Sony)

Teljes végigjátszás miatt még nem értem a legvégére, de a Forbidden West-hez hasonlóan ez is egy eszméletlenül folytatása a God of War világának. A fejlődés mindenhol ott van és legfeljebb azért nem egyértelmű azonnal, mert az első rész is már nagyon fejlett volt. Spoilermentesen nehéz átadni, hogy mennyire jó lett a történet, milyen remekül folytatja a 2018-ban elkezdett eseményeket, de eddig egy rossz szavam se lehet rá, ami nagy szó.

Kicsit szerencsétlen, hogy ez a két játék nagyjából ugyanazokban a kategóriákban indultak a The Game Awards-on (nem mintha olyan sokra tartanám a véleményüket), mert két teljesen más setting így párhuzamot vonni, győztest választani nem igazán lehet, de a saját történeteiken, világaikon belül nagyon hasonlóan magas szinten vannak a saját műfajukban.

Kolev Ádám

A 2022-es év meglehetősen kaotikus volt mind az alkotások terén, mind pedig azonkívül. Azonban így is voltak olyan alkotások, amelyekre érdemes lehet odafigyelni. Számomra nem titok, hogy az idei év legnagyobb etalon filmje a Lányok Dubajban volt, ami sajnos messze nem kapott annyi figyelmet, mint azt megérdemelte volna és ami még inkább sajnálatos, hogy elég nehéz beszerezni is. Természetesen aztán ott voltak az olyan filmek is, mint a Batman vagy a Thor: Szerelem és mennydörgés vagy akár a Jurassic World: Világuralom, ami ugyan igaz sokadik újranézésre már annyira nem működik. De személy szerint nekem a Préda is tetszett. Valamint ott van még az összes Star Wars-os alkotás. Kivéve az Obi-Wan Kenobi sorozat, ami egy förmedvény lett. Illetve ott volt még az Elvis film is, de még inkább a Weird:The Al Yankovic story. Könyvek terén amik kifejezetten tetszett az a Páduai és az Expanse/Térség sorozat, aminek mind a kilenc kötetét eltudtam olvasni az idei évben. Persze nyilván voltak pocsék alkotások is, de arról talán majd máskor.

VCsongi

Better Call Saul (sorozat, Netflix)

Minden idők egyik legnagyobb tévés drámasikerének, a Breaking Badnek az előzménysorozata. Sokan vitatják, hogy mennyire méltó valójában az eredeti mesterműhöz képest. De szerintem már a nosztalgia miatt is érdemes nézni.

Sandman (sorozat, Netflix)

Nemcsak Neil Gaiman zseniális világépítése, de a megvalósítás is meglepően ízléses volt idén a Sandmannél. Az idei év egyik legkellemesebb meglepetése volt számomra.

Chainsaw Man (sorozat, MAPPA)

Vér, vér, vér és persze egy kis vér. A Mappa stúdió igazán kitett magáért a 2022-es sztár-megjelenésükkel. Egy aranyos kutyus és elszegényedett kazdája együtt vadásznak ördögökre. Izgalamas, akciódús és a drámai jelenetekből sincs hiány.

SpyxFamily (manga, Shueisha)

Egy gondolatolvasó kislány és családjának kalandos élete. Kezdő animéseknek kiváló, slice of life anime. Nem túl durva, vagy bonyolult, vagy agresszív. Kifejezetten családi szórakozásnak mondanám, és magyar vonatkozás is akad benne.

Wednesday (sorozat, Netflix)

A Squid Game rekordjait döntögető krimisorozat kiadása óta az élen van minden téren, és a legnézettebb sorozat azóta is. Könnyű rejtély, morbid humor és persze rengeteg rajongó aki fülig szerelmes Jenna Ortegába.