A legjobb videojátékos főcímdalok – Második felvonás
A videojátékipar egyre nagyobb szeletet hasít ki magának a szórakoztatóipar tortájából és ennek megfelelően egyre minőségibb termékekkel kell előrukkolnia. Ennek pedig része a háttérben felcsendülő, hangulatot megalapozó muzsika is. Bér ezen a téren a videojátékok talán soha nem kellett szégyenkezzenek, ugyanis már a hőskorban is emlékeinkbe égő dallamokat sikerült felvonultatniuk olyan emberek keze által, akik azóta a zenészszakma nagyjainak számítanak. Tavaly júliusban írtam is egy listát a legjobb videojátékos főcímdalokról, ami igen komoly népszerűségnek örvendett a Ti köreitekben is. Most pedig eljött az ideje egy második menetnek.

De mi is az apropója ennek a második listának ugyanebben a témában? Egyrészről szinte minden lista végén megígérem, hogy ha tetszett Nektek, akkor talán készítünk egy második részt. Na jó, ez csak a vicc része. A valódi okok azok, hogy elég sok szavazat érkezett Tőletek a kommentszekcióban olyan dalokról, amit hiányoltatok az elsőről, avagy szívesen látnátok egy újabb listában, illetve egy rakás remek dal csúszott le az első listán való szereplés jogáról. Ezek együtteséből alakítottam ki a jelenlegi iromány helyezettjeit. A szabályok lényegében változatlanok maradtak:
- Csak azok a dalokat vettem számításba melyeket a hivatalos soundtrack-ben, mint főcímdal jelölnek meg, vagy ilyen minőségben szerepelnek a lemezen.
- Csak kifejezetten az adott játékhoz, vagy játéksorozathoz írt zene játszik, így licenszelt dalok nem szerepelnek a listán
- Játékszériánként csak egy dal szerepelhet.
- Még mindig nem vagyok zenész, vagy bármilyen formában is szakember, így a sorrend csupán az én szubjektív ízlésemet tükrözi és nem szakmai szempontokat
- Továbbra is figyelembe vettem azonban, hogy a dal mennyire tükrözi a játék hangulatát.
- És ami még mindig a legfontosabb: a dal hangulatteremtő, hangulatfokozó hatása,
Csapjunk bele!

15. Medal of Honor
Erős szereplővel indítjuk a listát. A videojátékok egy örök klasszikusával, a Medal of Honorral. Ez a játék 1999-ben újradefiniálta az FPS műfajt, de talán az egész videojáték koncepciót is és bebizonyította, hogy képes olyan minőségű szórakozást nyújtani, mint egy film. Ehhez filmes minőségű muzsika is dukált. Az EA némi kockázatot vállalva (igen, volt idő, amikor képes volt ilyenre) leszerződtette Michael Giacchinót, az akkoriban még csak feltörekvő tehetségnek számító zeneszerzőt, hogy írja meg a Medal of Honor zenéjét. Szerintem pedig olyannyira sikerült elvégeznie a feladatát, hogy mindannyiunk agyába bele is égett több a játékban felcsendülő dallam is. A sikeres munkát pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy Giacchino azóta igen rendesen befutott és olyan alkotásokat tartalmazó portfóliót tudhat magának, mint pl. a MoH széria jelentős része, az eredeti Call of Duty, a Hihetetlen család (Grammy jelölést is kapott), Fel (Oscar-díj), Mission: Impossible III, Majmok bolygója: Forradalom és Háború, Jurassic World széria és az új Pókemberek.
14. Quake 1
A Medal of Honor előtt azonban volt még egy videojátékos úttörő a ’90-es évek második felének hőskorából, ez pedig a Quake legelső része. Az id Software a szintén általuk fejlesztett Doom sorozatból merítve egy hasonlóan sötét, sci-fi/dark fantasy jellegű történetbe vágott bele, melyben dimenziók közt ugrálva kell Ranger nevű karakterünkkel megállítani egy idegen erő pusztítását. Ehhez kerestek megfelelő hangzásvilágot a játéknak és meg is találták a szerintük tökéletes jelöltet Trent Reznor és az akkor már menőnek számító bandája, a Nine Inch Nails személyében. Reznor, az eredeti Doom nagy rajongójaként igencsak komolyan vette a feladatát (mely nem csak a zeneszerzést, hanem a hangeffekteket is magában foglalta) és össze is pakoltak a bandával egy komplett lemezt. A nyitószám, vagyis a főcímdal pedig tökéletesen átadja a játék sötét, nyomasztó és nem kicsit elmebeteg hangulatát. Az egész olyan mintha egy hatalmas, embertelen gép próbálna minket agyontaposni. Van aki el tudja ezt felejteni?
13. Mafia
Emlékeztek még arra, amikor 2002-ben egy kis cseh stúdió, az Illusion Softworks (azóta 2K Czech) kvázi-nyílt világú játékával megszorongatta a Rockstar GTA szériáját? Ha már akkor is nyüstöltétek a játékokat akkor kizárt, hogy ne emlékezzetek rá. A Mafia instant klasszikussá vált és azóta is ódákat zengenek róla gamer berkekben. Persze nem alaptalanul, hiszen minden idők egy legfantasztikusabb, legemberibb maffiatörténetét alkották meg a cseh pajtások. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, min, hogy nemrégiben modern igényeknek megfelelő remake-et is kapott. A menübe belépve csendülő muzsika pedig tuti, hogy mindannyiunknak egy életre beégett. Amennyire tökéletes maffiasztori maga a játék, annyira tökéletesen illik hozzá a főcímdal. Nagyjából mint a Keresztapa muzsikája. Vagy még annál is jobb. A legdurvább az egészben pedig az, hogy egy tök ismeretlen fickó, Vladimir Simunek szerezte, akiről a neten is alig találni valamit. De mit számít mindez, ha ilyen csodás dallamokat hozott össze, nem igaz?
12. Civilization IV
Sid Meier a videojátékok történetének talán egyik legnagyobb látnoka, legnagyobb alkotása pedig a Civilization sorozat (bár nekem a személyes kedvencem akkor is a Pirates! Marad), mely lényegében definiálta a 4X stratégia műfaját, mely koncepcióra olyan méltán híres sorozatok is épülnek, mint a Total War. Egy Civilization játék megjelenése mindig egyet kell jelentsen a hihetetlen kidolgozottsággal és minőséggel. Minden téren, így zenei aláfestésben is. Az első lista megjelenése után a Civ3 zenéjét hiányolta egy kedves olvasó, így erről a listáról már nem maradhatott le. Persze nem csak ez az oka, hanem az is, hogy valóban meghatározó alkotás, mely dukál a játékhoz, amihez készült. A szerző, Christopher Tin Az Oroszlánkirályból merítve egy tradicionális afrikai hangzású számot alkotott meg, melynek szöveg a Mi Atyánk című ima szuahéli nyelven. És miért kifejezetten érdekes ez a szám? Mert ez az első videojátékos betétdal, ami valaha Grammy-t nyert a 2011-es díjátadón.
11. Duke Nukem 3D
Visszatérünk a klasszikus FPS-ek, a kemény fickók és kemény hangok világába. Azt hiszem ezt a klasszikust nem kell senkinek bemutatni. Minden régi motoros gamer könnyes szemmel gondol vissza arra a brutál lövöldére, amit ebben a játékban élhettünk át és Duke olyan szállóigévé váló mondataira, mint az „It’s time to kick ass and chew bubble gum. And I’m all out of gum.” A „Your face. Your ass. What’s the difference?” Vagy akár az „I’ll rip your head off and shit down your neck!” A Duke Nukem 3D egy igazi akcióbomba, melyben megállás nélkül apríthatunk. Ennek megfelelően kellett adrenalinpumpáló muzsikát szerezni hozzá. Az ezért felelős művész, Lee Jackson a Grabbag című számmal pedig pontosan ezt tette. Kemény metálelemeket kevert a klasszikus játékok „prüttyügős”, gépi dallamaival. A végeredmény pedig zseniális, amit soha nem fogunk elfelejteni. A dal annyira népszerűvé vált a játék megjelenése után, hogy talán soha nem látott számban dolgozták fel más művészek. A leghíresebb változat talán a Megadeth keze munkája.
10. Prince of Persia: The Sands of Time
Erre a listára is befutott a Ubisoft nagy klasszikusának, a Prince of Persia XXI. századi nagy menetelésének egyik epizódja, mégpedig az, amelyik az egészet elindította világhódító útjára. A tavalyi listán már szerepelt a második rész, a Warrior Within kemény hangzásvilágú főcímdala zúzós metálriffekkel. Na a The Sands of Time főcímdala teljesen más stílust képvisel. Stuart Chartwood már már félelmetes természetességgel és zsenialitással képes több különböző stílusban is alkotni. Ahogy a Warrior Within muzsikája tökéletesen adta a megkeményedett, cinikus, agresszív herceg élet-halál harcához a hangulatot, addig a jelen írás alanya ugyanilyen bámulatosan festi alá az első rész horrorköntösbe bújtatott Ezeregyéjszaka meséit idéző miliőt. Mikor először meghallottuk a menüben az igazi perzsa hangvilágú, misztikus dallamokat, már akkor tudtuk, hogy itt valami nagyon különleges élményben lesz részünk. És ez így is lett. Ahogy elkezdtünk játszani a játékkal az épp ugyanúgy elvarázsolt minket mint Mr. Chartwood alkotása.
9. Wolfenstein II: The New Colossus
Még egy macsó FPS-sel folytatjuk a sort, mégpedig az újjáélesztett Wolfenstein második nagy részével, a The New Colossus-szal. A Bethesda egyik legnagyobb ötlete volt feléleszteni az id Software klasszikusát. A projekttel megbízott MachineGames pedig teljes odaadással és tisztelttel nyúlt az alapanyaghoz és az eredeti minőségével abszolút partiban lévő játékokat alkottak meg. Korábban a The New Order-ről és a The New Colossus-ról is írtam már cikket. Az új Wolfensteinek zenéjét ugyanaz a Mick Gordon szerezte, akinek a Doomos alkotása már az előző listára is felkerült. Gordonnak egészen egyszerűen zseniális érzéke van ahhoz, hogy miként ragadja meg az adott játék mondanivalóját viszonylag kevés hangszert is felvonultatva. A The New Colossus főcímdala tökéletesen tükrözi a játékban felvázolt sötét világot, melyben a bizonytalanság, a rettegés, a félelem és az erőszak az úr. A dal stílus- és hangulatbéli hullámzása játszik az ember érzelmeivel éppúgy ahogy a játék világában az élet játszik a karakterekkel. Fantasztikus.
8. Fable
Újabb mestermű a 2000-es évek derekáról, újabb örök klasszikus. A videojátékos gigász, Peter Molyneux legnagyobb alkotásaként (vagy nézőpont alapján legnagyobb hazugságaként) létrejött Fable egy olyan játékot olyan fantasy eposzt ígért, melyben hősünk történetét egészen gyerekkorától végigkísérhetjük, ahol tetteinknek következménye van a minket körülvevő világban és amiben lehetőségeinknek csak a képzeletünk szab határt. Egyesek szerint Molyneux hazudott, a véleményem szerint pedig a korabeli technológia lehetőségeihez képest a lehető legjobban teljesítették a beígért elemeket úgy, hogy az ne menjen a történet kárára. Az erőfeszítés pedig a játékhoz írt zenében is meglátszik. A stúdió leszerződtette a hollywoodi zeneszerző ászt, Danny Elfmant, aki egy a játékhoz tökéletesen illő, mesés hangzásvilágú fantasy himnuszt írt, mely talán önmaga munkásságának is az élmezőnyében helyezkedik el, minket pedig pillanatokon belül belül elcsábított.
7. Far Cry 5
Cirka három éve a Ubisoft nagyon merészet vállalt a Far Cry sorozat ötödik részével, mely amúgy is elég ebvállalós volt politikai mondanivaló tekintetében. De ezzel az epizóddal nem valami semmi közepén lévő, egzotikus helyszínre kalauzolt el minket, hanem az egyesült államokbeli Montana államba, ahol főhősünk, az újonc seriffhelyettes egy világvége prédikátor vallási(fanatikus) szekta rémuralma alól kell felszabadítania az eldugott kis völgyben található Hope megyét és legfőképp annak lakóit. Nincs egyszerű dolga, hiszen a zsarolással, kínzással és drogokkal operáló dilinyósok mellett a montanai zordon természet sem áll épp az oldalán. A soundtrackért felelős Dan Romer pedig pontosan ezt az érzést kívánta megfogni. Nem is csak kívánta, meg is fogta. A ‘Now That This Old World Is Ending’ pontosan olyan mintha a tó melletti kis házikónk és világvége bunkerunk bejárata mellett ücsörögve figyelnénk az állatokat miközben ott lebeg a fejünk felett a bizonytalanság, hogy mikor támad ránk egy elmebeteg szekta. Egyszerűen fantasztikus.
6. Hitman: Blood Money
Az első toplista bevezetőjében már megemlítettem a videojátékos muzsikák közönségkedvencét és nagy géniuszát, Jesper Kydet, de magára a listára végül egyik zenéje sem került fel, ami miatt azóta is lelkiismeret-furdalásom van. Szerencsére most kiköszörülhetem a csorbát és mi mással is kerülhetne fel a listára, mint azzal a játéksorozattal amivel bebetonozta magát a videojátékos zeneszerzők nagyjai közé. A 2000-es évek elejétől Kyd neve egyet jelentett az IO Interactive játékainak zenéivel és ezek közül is talán a Hitman széria a legmeghatározóbb. Kyd minden rész zenéjének esetében remekül fogja meg a csendes gyilkos kalandjainak hangulatát, de a negyedik rész, a Blood Money főcímdalával igazán nagyot alkotott. Olyannyira, hogy kis híján nyerte a 2006-os BAFTA díjátadón. Jesper bácsi a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával együttműködve egy sejtelmes, mégis pörgős, hideg, de valahol mégis agressziót sugárzó dalt hozott össze, melyből nem maradhat ki egyik kedvenc eszköze, a latin nyelven felharsanó kórus sem. Hallgassátok!
5. Uncharted 2: Among Thieves
Az Uncharted sorozatról már sokszor, sok helyütt írtam, nagyon sok jót (kritikáimat itt, itt, itt és itt olvashatjátok). Ennek megfelelően zenei téren is muszáj megemlékeznünk róla. Na nem azért, mert ez kötelező, hanem mert az Uncharted egy olyan kivételes, különleges alkotás, amihez hasonlót nagyon keveset láttunk még a videojátékok világában, vagy akár azt is mondhatnám, hogy a szórakoztatóiparban. Egy ilyen alkotásnak pedig szerves része a felcsendülő dallamok minősége is. Az első rész fejlesztésekor a Naughty Dog az utolsó pillanatban invitálta be a TV-s zeneszerző veteránt, Greg Edmonsont a projektbe, aki a rövidke ráfordítható idő ellenére csodát művelt. Olyannyira, hogy a következő két részre is visszahívták. Ő pedig remek érzékkel minden részhez csak apróságokat változtatott a főcímdalon, mely tökéletes aláfestése a modern Indiana Jones, Nathan Drake bolygón átívelő kalandjainak. Erre a listára a második rész verziója került fel, amivel Edmonson és a Naughty Dog BAFTA és AIAS díjakat is bezsebeltek.
4. Grand Theft Auto: San Andreas
Lehet páraknak ez a szereplő meglepetés lesz, vagy legalábbis ilyen magas pozícióban, de mindjárt kifejtem hogy került ide. Véleményem szerint a San Andreas a Rockstar valaha készített legjobb játéka a mai napig. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint, hogy még most is rengetegen játszanak vele hála a különböző modoknak (olvassátok el a SA: Multiplayer cikkünket). A San Andreas egy zseniális szatírája, görbe tükrös korképe a ’90-es évek nyugati partjának annak minden bájával és mocskával együtt. A főszereplő ki más lehetne, mint egy kitörésre vágyó gettós gangszta, CJ aki hiába is próbálkozik, nem tud szabadulni a bűn bűvköréből. Bandaháború, drogok, fegyverek…és persze a rap muzsika, a gangszta életmód alapvető hozzávalói. A viszonylag ismeretlen skót zeneszerző, Michael Hunter pedig tökéletesen fogja meg a ’90-es évek gangsztamuzsikájának és B-C stílusú TV-s akciósorozatainak a hangulatát ezzel a csilingeléssel, ami szerintem nagyon sok gamernek juttatja eszébe azt a gyerekkori nyarat, amikor először telepítette fel a játékot.
3. Assassin’s Creed 3
Az előző lista nyertese Bryan Tyler műremeke, a Black Flag főcímdala vitte el a kupát most pedig az idősebbik testvér, a Desmond-saga befejező része került fel a dobogóra. Az AC3 megjelenésekor elég megosztó volt, hiszen sok dologban szakított a korábbi három rész stílusával pl. a történet és a főszereplő stílusában is, de abban már akkor is mindenki egyetértett, hogy az amerikai kolóniák függetlenségi háborújába belefűzött irokéz vonal és maga a hangulatteremtés nagyon a helyén volt. Zene téren is nagyot váltott a Ubisoft, ugyanis Jesper Kydet az akkoriban még csak befutását építgető, Hans Zimmer szárnyai alól kibontakozó Lorne Balfe váltotta. Ő pedig véleményem szerint minden idők egyik legmegmozgatóbb főcímdalát hozta össze ehhez az epizódhoz. Tudom, hogy sokak kedvence az Ezio’s Family, joggal. De Balfe szerzeménye olyan szinten átadja a sorozat, illetve a hármas számozású epizód grandiózusságát, főszereplők felemelkedését, bukását, valamint történetük tragédiáját. És élőben is zseniálisan szól.
2. Battlefield 1942
A dobogó második fokára felfutott egy örök klasszikus, a második világháborús FPS-ek multis királya, a svéd DICE aranytojást tojó tyúkja, a Battlefield 1942, a széria nyitójátéka. Emlékszem 2002-ben mekkora durranás volt, hogy akár 64 fő csaphat össze az akkor nagyon trendinek számító második világháború csatáit felelevenítve, ráadásul a csapatjátékra építve. A Battlefield stílust teremtett a szinte semmiből és meghatározta a csapatmultik zsánerének alapvonásait, azóta pedig egy elég erőteljesen szerteágazó franchise-zá nőtte ki magát. A költségek optimalizálása miatt zene terén nagyot kockáztattak, hiszen az abszolút kezdő Joel Erikssont bízták meg a komponálással. Az addig „prüttyögős” zenékben utazó Eriksson azonban remekül ráérzett a hangulatra és a Battlefield 1942 főcímdala legalább olyan meghatározóvá vált, mint maga a játék. Egy világháborús harci induló, melynek hallatára mindenkiben felpezsdül a harci szellem és a lobby-t betöltve már mindenre készen állva csatlakozik be a virtuális háborúba.
1. Star Wars: Republic Commando
Vaskalapos ősrajongókén már az első listára is nagyon szerettem volna feltenni egy Star Wars játékzenét, de végül más zenék kigolyózták az összes jelöltemet. De eljött most az én időm és választottam mindjárt el is happolja az aranyat a többiek elől. A Republic Commando nem egy hétköznapi Star Wars történet. Ó nem. Itt nem hatalmas erőhasználókat irányítva hajtunk végre csodálatosabbnál csodálatosabb dolgokat, hanem a klónháborúk mocskában tapodva, egy speciális klónegység szemén keresztül éljük át Sidious kavarásának eredményét. Ehhez illően Jesse Harlin szakított a klasszikus Williams-féle hangzással és egy sokkal nyersebb, agresszívabb a klónok törzsi, mandalóri gyökereire utaló főcímdalt hozott össze melyhez ráadásul az akkor még csak részleteiben létező mandalóri nyelven íródott dalszöveget csapott hozzá, ezzel teremtve meg az ősi harcos társadalom emlékét őrző harci indulót. A Vode An, (mely tükörfordításban annyit tesz, „testvérek mind”) szövegét itt olvashatjátok angol nyelven. A dalhoz pedig jó szórakozást.
Különdíj – Star Wars: Knights of the Old Republic
Kicsit csalok, de sajnos muszáj valahogy beletennem ezt a szereplőt is a cikkbe. Nagyon sokáig, szó szerint napokig szenvedtem rajta, hogy a Republic Commando vagy, a KotOR zenéje kerüljön fel a listára, de végül előbbi kapta meg a voksomat a mandalóri nyelv használata miatt, ezzel is párhuzamot vonva az előző nyertessel (Skyrim – Dragonborn), ami szintén egy kitalált nyelvet használva varázsolt el minket. A KotOR zenéje azonban két okból is erős jelölt volt. Egyrészről mert zseniálisan ragadja meg a játék epikusságát, egy galaxison átívelő kaland, a megváltás történetét. Másodsorban pedig úgy áll a helyzet, hogy ezt a dalt is a Dragonborn szerzője, Jeremy Soule írta. Lehet, hogy Soule a videojátékos zenék koronázatlan királya? Ti mit gondoltok?
Ez volna hát a legjobb videojátékos főcímdalok toplistájának második felvonása. Remélem, hogy ebben is kedvetekre való befutók kerültek fel listára és a számok hallgatása jó szórakozást nyújtott nektek, illetve kellemes emlékeket idéztek fel. Természetesen még mindig lehetne tovább folytatni, hiszen annyi csodás muzsika íródott már a játékok története során, hogy ezt a sorozatot akár évekig folytathatnánk. Szívesen fogadunk minden visszajelzést a kommentszekcióban. Egyetértetek a listával? Szerintetek ezek nem igazán erős jelöltek? Hiányoltok még további számokat? Írjátok meg nekünk és lehet, hogy lesz harmadik rész is.