Ezt is megértük: Sylvester Stallone nem tért vissza Rocky szerepére a Creed harmadik részére, így Adonisnak (Michael B. Jordan) először kell bizonyítania a ringben úgy, hogy idős mestere nem tudja őt ellátni tanácsokkal. Arról, hogy Stallonénak milyen nézeteltérései voltak Jordannel, és miért nem tért vissza a trilógia harmadik részére, több cikk megtalálható az interneten, nem is szeretnék ezzel foglalkozni. A történet szempontjából különben is teljesen logikus a távolmaradása, hiába volt prominens szerepe a széria első két részében. Adja magát a párhuzam: ahogyan Donnynak Rocky nélkül a ringben, úgy Johnsonnak Stallone nélkül, immáron rendezőként, a kamera mindkét oldalán helyt kell állnia.

Adonis káprázatos karrierrel a háta mögött, a sportágban mindent elérve vonult vissza, hogy életének hátralévő részét békében és nyugalomban, életveszélyes sérülések nélkül, a családja körében tölthesse. Persze nem távolodott el teljesen a profi box világától, producerként/kerítőként meccsek szervezéséből keresi degeszre magát továbbra is (előző ellenlábasa, Victor Drago is felbukkan Florian Munteanu „alakításában”). A családi idill addig tart, míg színre lép fiatalkorának egyik elfeledett, de annál fontosabb szereplője Damien (Jonathan Majors), aki több mint egy évtized után szabadult a hűvösről, és aki előtt előtt fényes bokszkarrier állt, de egy szerencsétlen esetnek köszönhetően a rács mögött szálltak tova fiatalságának évei.

Damien ambíciótól és revansvágytól fűtve jelenik meg Adonis életében, múltbéli barátságukat felhasználva arra, hogy maradék éveit annak szentelje, aminek eleve is akarta – mégpedig, hogy világbajnok legyen. A barátságon túl Adonist bűntudat is gyötri, ott volt ugyanis, amikor Damient letartóztatták, és nem teljesen független attól, ahogyan egykori barátja élete alakult. Adja magát tehát a szembenállás a két hasonló környezetből érkező karakter között, akik élete gyökeresen más fordulatot vett.

A Creed III nagy pozitívuma, hogy attól függetlenül, mik voltak az eredeti tervek, végre elszakadtunk Rocky örökségétől. Adonis Creed ugyanis, ha nem is lesz belőle az az egész popkultúrát meghatározó figura, megérdemli, hogy kilépjen az olasz csődör árnyékából. Rocky története egyébként is tökéletes véget ért a Creed II-ben, ami nem igényelte meg a karakter újbóli megjelenését. A múlttal való szakítást jelképezi, hogy Victor Dragóval ellentétben Damien Anderson drámájának és konfliktusának már csak Adonis múltjához van köze. Rocky mellett Apollo neve is jó, ha egyszer meg van említve a film során.

Ráadásul az okból is fellélegezhetünk, hogy Damien senkinek sem a fia, sem az unokája, sem bármilyen rokona, és szerencsére semmilyen eltitkolt rokoni kapcsolatra nem derül fény. Ezzel valószínűleg maximum azt a réteget tudom lelombozni, akik abban reménykedtek, hogy Damiennek valamilyen köze van Clubber Langhez (Rocky egykori ellenfele Mr. T alakításában), azt ugyanis kétlem, hogy bárkinek hiányoznának az előző rész szappanoperai magasságai.

Adonis és Damien drámájának megágyaz a film, és hősünk ellenfelével is engedi a szimpátiát és az érzelmi azonosulást, de Michael B. Jordan első rendezéséről jobbat nem tudok elmondani, mint tisztes iparosmunka, ami nélkülöz minden eredetiséget – semmi olyat nem mutat be, amit ne láttunk volna a széria korábbi részeiben, vagy a sportfilmes zsánerben. A kémia kétség kívül meg van Johnson és Majors között, közös jeleneteikben szikrázik a levegő, érzelmek széles spektrumát képesek átadni a képernyőn keresztül. Jonathan Majors egyébként is egy felfelé ívelő pályájú, remek színész, aki érdemes arra a szerepre, hogy a MCU következő nagy antagonistája legyen, és számomra itt is elvitte a show-t. Üdítő volt, hogy végre egy olyan bokszoló az ellenfél, akit színész alakít, ez nagymértékben kitágította a rendezői perspektívát a karaktert illetően.

Mindezzel együtt a visszavonult, pénzes sportoló, aki elfelejtette a gyökereit, valamint a megzabolázatlan, egykori tehetség, akivel kegyetlenül kicseszett az élet, egy ordas filmes klisé, aminek működőképessége ténylegesen a színészi kvalitásokat dicséri. Adonis jellemfejlődése elsikkad a filmben, valamint családi drámája (Biancával, Amarával és Mary-Annel) is kidolgozatlan marad, és inkább érződik a fő történetszálat megtámogatandó eszköznek, mintsem valódinak. Meglepetésekre ne is várjon senki, a fordulatok kilométerekről láthatók, és minden úgy alakul, ahogy azt a franchise-on belül megszokhattuk, de ezt nem szeretném a filmnek felróni – a sportfilm egy behatárolt műfaj, a Rocky-széria pedig az első részét leszámítva egy közönségbarát, konvenciózus irányvonalat képvisel, amin a Creed III sem változtat. Tehát: nagyobb pofonok, keményebb edzés, magasztosabb feltámadás.

Lehúzni sem szeretném a filmet, mert csalódást sem okoz. Továbbra is a Creed: Apollo fia az újrahangszerelt széria legerősebb darabja, míg a Creed III bizonyos szempontból jobb közvetlen elődjénél azzal, hogy feszesebb, áramvonalasabb, és mer saját örökséget építeni. Bizonyos szempontból azonban kidolgozatlanabb, és Jordan tapasztalatlanságából fakadóan nem bánik kifinomultan egyes filmnyelvi eszközökkel. A bunyók, dögös zenék, és edzős montázsok kedvelői, valamint motivációs trénerek számára jó szívvel ajánlott film.