A streamingszolgáltatók korát éljük, ez már nagyjából mindenki számára nyilvánvaló. Ennek pontos értelmezésével kapcsolatban viszont talán sok a félreértés. Sokan gondolják, hogy ez valamilyen értelemben a hagyományos filmkészítés lezárását hozza magával. Ezen leegyszerűsítő kép árnyalására mindenképp alkalmas a Netflixen nemrég megjelent történelmi film, a The Dig (magyar címén Ásatás).

A történet Angliában, a II. világháború kitörésének idején játszódik. Edith Pretty a birtokán lévő dombokról azt gyanítja, értékes kincseket rejthetnek. Ezek feltárásával megbíz egy nem hivatásos régészt, Basil Brown-t. Az igaz történeten alapuló cselekmény szépen lassan folydogál, a földből egyre érdekesebb dolgok kerülnek elő, miközben a háttérben egyre fenyegetőbb a háború veszélye.

A The Dig alapvetően a filmkészítés minden területén kifejezetten jó, de talán semmilyen szempontból sem igazán kimagasló alkotás. A fényképezés remekül kihasználja a vidéki angol táj egyszerű szépségében rejlő lehetőségeket, amiket nem tolakodóan, de elegánsan egészít ki az ízléses háttérzene. Az alkotás tempója a fentiekhez illő módon meglehetősen lassú. Ezt kár lenne hibaként felróni, mert ehhez az alapvetően visszafogott emberekről szóló, kellemesen csordogáló történethez ez illeszkedik, mégis minden bizonnyal nem fog mindenkinek tetszeni.

A színészgárda is becsülettel végzi a dolgát, Carey Mulligan-től kezdve Lily James-en át Ralph Fiennes-ig. Van néhány jelenet a filmben, mikor ezen színészeknek alkalma van megvillantani színészi eszköztáruk legjavát, összességében mégsem nevezhető ez egy túlságosan karakterközpontú filmnek. Nincs egy igazán erőteljes, központi drámája a cselekménynek, bár Edith betegségét talán kicsit ki lehet emelni, mégsem magaslik ki jelentősen a történetszálak közül. Érdekes módon ez egyszerre adja a film egyik komoly előnyét, és hátrányát is.

Egyfelől természetesen előnyről van szó, hiszen több átélhető drámai szál már csak matematikai alapon is jobb, mint egy. A Netflix filozófiája is tetten érhető itt, amitől aztán jellemzően mai filmmé válik a The Dig.

Van itt egy kis háború, egy kis szerelmi szál, egy kis elmélkedés a történelemről, egy kis gyermeki lelkesedés a régészeti felfedezés iránt. Nem erőltetett módon, de azért érezhetően sok célcsoportra gondoltak,

akik mind találhatnak egy-egy nekik tetsző motívumot, gondolatot a filmben. Ez a sokszínűség szempontjából persze jó, olyan szempontból viszont kicsit a The Dig kárára válik, hogy egyik felvetülő témájában sem tud igazán kimagaslót alkotni, jórészt pont a témák sokasága miatt.

Mivel a fentebb részletezett témákat igényesen, profi módon, hagyományos filmes eszközökkel tárja elénk a The Dig, a magukat klasszikus ízlésűnek tartó nézők is elégedettek lehetnek majd a látottakkal, ugyanakkor tagadhatatlanul nyomot hagyott a filmen a 2020-as évek filmes gondolkodása is. A The Dig tehát stílusos módon olyan, mint egy régészeti feltárás, ami egyfajta hidat tud képezni jelen és múlt között.