Wade Wilson titkárságát hívtad…na jó, csak az otthoni számát. A megoldandó probléma nehézségétől függően, a nagyon sok és az elképzelhetetlenül rengeteg suska közti skálán mozgó árakkal számolhatsz. A telefonod gombjainak segítségével add meg, hogy milyen jellegű munkára bérelnél fel. Egyes gomb: segítség! Rozsomák bemászott az ablakomon és valakinek likvidálnia kellene! Mondjuk ez pont ingyenes. Kettes gomb: valamilyen teljes mértékben illegális ketyere, bizgentyű, biszbasz, miafene vagy hogyishívják dinamikus kölcsönvétele. Hármas gomb: dr. Deadpool pszichológiai tanácsadására lenne szükségem. Négyes gomb: tudom, hogy ön készíti a legjobb chimichangát a világon Mr. Wilson, így érdekelne a recept. Ötös gomb: csendesen, nagyon hangosan, közepesen vészesen, esetleg amolyan ímmel-ámmal szorulna kiiktatásra valaki. Megjegyzés: amennyiben olyan személyről van szó, akit ki nem állhatok, természetesen jár a baráti és családi kupon! Kettős kereszt: engem is állandóan jó útra akar téríteni az X-Men…

„Mindig várni újabb messiásra.”

Ezután a nem túl komoly felvezetés után forduljunk rá mai 12 füzetet összefogó történetünk kivesézésére és lényegének felfedésére. Ugyanis bármennyire hihetetlen, egy Deadpoolt is felvonultató, sőt egyik főszereplőjének megtevő széria bizony hordozhat magában sokkal mélyebb értelmű koncepciót és mondanivalót, mint azt elsőre a külsőségek sugallni engednék. Az alap felállás szerint Wade Wilson megbízást kap bizonyos Egy Világ Egyháztól, hogy egyszerűen szállítson le egy még fejlesztés alatt lévő biotoxint, amelyet elmondásuk alapján az emberiség egyesítésének érdekében hoztak létre. Azonban eme feladatnak két hatalmas buktatója is akad: az egyik maga Kábel, aki szintén szeretne lecsapni az anyagra, természetesen jóval nemesebb indíttatásból, mint a piros-fekete hacukás zsoldos, a másik pedig egy német anarchista csoport, akik kettejük viaskodásának leple alatt meglovasítják a szert.

Ebből a felskiccelt szakaszból hajt ki aztán a sztori folyamán megannyi csavar, váratlan esemény és bukkan fel mindeközben rengeteg szereplő. Ugyanis Nathan Summers közel sem elégedhet meg annyival, hogy egyszerűen semlegesíti a fentebb említett fenyegetést, aztán tovább áll. Éppen ellenkezőleg. Növekvő tendenciát mutató telepatikus és telekinetikus erejével, melyet saját bevallása szerint teste már nem tud sokáig kordában tartani, a fennmaradó időben szeretne valami jobbat és többet alkotni, embertársait élhetőbb, egységesebb jövő felé terelgetve.

De hogyan is néz ki ez a gyakorlatban? Az emberek gondolatainak és titkos vágyainak bevizsgálását követően, mert félreértés ne essék, mutáns adottsága oly mértékig növekedett, hogy erre is képes, Kábel megalkotja, egy alternatív idővonalról származó űrállomásának megmaradt darabjaiból, a Gondviselésnek nevezett lebegő szigetet. Majd ezen intézkedések után, mondván, hogy titkon mindannyian erre vágyunk, a világban békét, egységet és egy élhetőbb jövőért való munkálkodást kíván meghonosítani. Ez így mind szépnek és utópisztikusnak hangzik, tudom, azonban fel kell tennünk az égető kérdést, valóban helyes-e az emberiséget egy lehetséges jövő felé oly módon vezetni, hogy nézeteltéréseiket varázsütésre, persze a veszteségeket így elkerülve, megoldja egy számukra már-már messianisztikusnak tűnő erő? Főleg, ha ez a megváltást ígérni akaró, a lehetséges jövendőből egy szeletet a Gondviselésre összegyűjtött tudósok és művészek által elénk tárni képes személy, maga is tudja, állapota folyamatosan romlik. Vajon nem fenyeget-e annak veszélye, hogy amennyiben fizikai megsemmisülés lesz az osztályrésze, azon nyomban összedől az álom is melyen munkálkodott? Vagy a korábban általa már megtapasztalt kiválasztotti szerep és Apokalipszis hajdani legyőzése felhatalmazást ad minderre?

„Nem a pap a fontos…”

És mégis hogy a fenében kerül képbe a cikk elején leírtakon felül viccmester antihősünk az egyházról és egyháziakról, megváltásról és a pokol kapujában való képletes táncolásról szóló tanmesénkben? Nos, a nagyobb csavarokat meghagyom nektek felfedezés céljából, de legyen elég annyi, hogy ő is megkapja saját szerepét Nathan missziójában, közben pedig azt teheti, amihez a legjobban ért: betörhet erősen őrzött helyekre, tűzharcba keveredhet megannyi jó és rossz oldalon tevékenykedő frakcióval, legyen az éppen az eseményeket árgus szemekkel méregető S.H.I.E.L.D. vagy az A.I.M., esetleg bármely más, betűszó mögött meghúzódó titkos vagy nyilvános szervezet.

Közben összecsap X-Ügynökkel, aki részben neki köszönheti létrejöttét, létfontosságú elemeket szerez be Kábel tervének sikeres végrehajtásához, a kritikus pillanatban felbéreli druszámat, nem viccelek a Marvel rendelkezik egy Norbert keresztnevű karakterrel, hogy segítsen egy lehetséges, őrültnek tűnő ötlettel kapcsolatban a végkifejlet küszöbén. A kavalkád közepette még találkozhatunk az X-Mennel, az újjáalakult Hatos Osztaggal (Six Pack) és mindezek tetejébe a történet egy sarkalatos pontján felbukkan az Ezüst Utazó is.

Nézzünk rá egy pillantás erejéig az írói munka minőségére, melyet Fabian Nicieza jegyez. Azt kell mondanom, elégedettek lehetünk a történetvezetés ívével, hiszen egy koherens egésszé sikerült fésülni az egyébként megannyi karaktert felvonultató, helyszíni ugrásokban is bővelkedő sztorit. Talán annyit tehetünk a kontra oldalra, hogy az egyes, apró szálak némelyike a képzeletbeli célvonal átlépéséig nem vált maradék nélküli magyarázat tárgyává. Viszont a befűzött interjú oldalak, amolyan Watchmen utánérzéssel, kiválóan sikerültek!

A rajzokat górcső alá véve, ezúttal nem kaptunk elképesztően kiemelkedő alkotásokat, persze azt sem mondhatom, hogy nem tetszene, amit látok. Csupán annyit jegyezhetünk meg, hogy a három grafikus Mark Brooks, Shane Law és Patrick Zircher igyekeztek nagyjából egységes stílussal, az egyszeri olvasó számára észrevehetetlen váltással adni egymásnak a stafétát. Bizonyosan észlelhető azért, hogy mind az első két számban, melyeken a Brooks-Shane páros dolgozott, mind pedig a Zircher-féle szakaszban, a vonalvezetés elnagyoltnak tűnik sok esetben, a dinamika jól kivitelezett, a szuperközeliek és az arcmimika rendben lévőnek definiálható, a layout pedig a legtöbb esetben az egyszerűbb utat választja. Viszont, ami igazán eredeti és tetszetős a futam vége felé, az a Kábel fejében zajló események egészen mázas, rajzfilmszerű kibontakoztatása. Külön érdekesség, hogy maga Rob Liefeld, Deadpool és Kábel egyik kiötlője is szállított borítókat a sorozathoz.  

Összegzés: teljesen más szándékkal induló, a jelen gyűjteményben összefoglalt szeánsz végére mégis valamelyest összekovácsolódó, és ha nehezen is, de közös irányba mozdulni képes párosunk figyelemreméltó kalandját tárták elénk eme oldalakon. Ha a rajzok hagynak is kívánni valót maguk után és a poénok némely esetben átlépik azt a bizonyos ízlésbéli határt, mégis merem ajánlani a kötetet. Az olykor naturalistább ábrázolásmód mellett és a vicckavalkád alatt, ott rejtezik azért a mélyebb mondanivaló.

Amennyiben kedvet kaptatok a kötethez, a Fumax webshopban lecsaphattok rá!