A Kolibri szalamandra Jeff VanderMeer 2021-ben megjelent regénye, ami Magyarországon egészen frissen, néhány hete jelent meg az Agave szárnyai alatt. VanderMeer a modern spekulatív irodalom nagy alakja, aktívan ír, tanít és szerkeszt. Jóval több műve van, mint amit magyar fordításban olvashatunk, amit személy szerint nagyon sajnálok. Bízom benne, hogy a Kolibri szalamandra utat talál a hazai spekulatív olvasótábor szíve felé és újabb könyvek jöhetnek hamarosan az írótól.

VanderMeer itthon és máshol

A könyvvel kapcsolatban mindenképpen kiemelendő a fordító szerepe. Nagyon sokan nincsenek tisztában vele, hogy mennyire fontos is a műfordító munkája, hiszen ő teszi lehetővé, hogy a szerző hangja megszólalhasson az anyanyelvünkön. VanderMeer nyelvezete rendkívül sajátos, élvezetes, de biztos vagyok benne, hogy a fordítás nem lehetett könnyű. A Kolibri szalamandra fordítását Kleinheincz Csillának köszönhetjük, aki mindent elkövetett azért, hogy VanderMeer hangja az eredetihez minél hűbben jelenhessen meg a kötetben.

Az igényes fordítás és az amerikai kétoldalas példánnyal megegyező borító az év egyik legfontosabb megjelenését takarja. A kötet fehér címlapján rózsaszínnel szedve áll Helen Philips gondolata: „A legsürgetőbb és legizgalmasabb könyvek egyike a klímaváltozásról”. A magyar sajtóban először 2021-ben Pintér Bencének köszönhetően olvashattunk róla a azonnali.hu-n, Bence már akkor is kitért rá, hogy VanderMeer zsánerbe sorolása gyakorlatilag lehetetlen feladat. Ahogy akkor hivatkozott rá, a Kolibri szalamandra egy kiváló ökothriller. Habár más zsánerelemek is vannak a történetben, a kifejezés használata jó kiindulópontot ad arra, hogy részletesen beszéljünk a könyvről.

Thriller?

Határozottan thriller, ugyanis nagyon sokáig csak a főszereplő rejtélyes eseményekkel való küzdelmének vagyunk tanúi. A regény narrátora Jane, aki egy biztonsági tanácsadó cégnél dolgozik, egykori testépítő (lelki szemeim előtt Gwendoline Christie-ként jelenik meg). Jane egyik nap üzenetet kap egy halott nőtől, Silvinától, aki levelében ráhagy egy kitömött kolibrit és egy kitömött szalamandrához vezető nyomokat. Ahogy a fülszöveg is írja, Jane Silvina nyomába ered és hamarosan egyre mélyebbre süllyed a halott nő hagyatékában, miközben saját magát, és családját is veszélybe sodorja.

A regényben végig lineáris időrendben haladunk Jane mesélése mentén, azonban igazán csak az utolsó oldalakon értjük meg, miről is szól a történet valójában. Jane és a nyomozás is az elején könnyen hathat egy átlagos, jól befogadható történetnek, azonban VanderMeer világában hamar felbomlik a normalitás határa. Leginkább egy megfoghatatlan, vibráló szürrealitás-érzetként tudnám jellemezni, ami kérlelhetetlenül átsüt a történet szálain. Olvassuk, és tudjuk, hogy csak a lényeg felszínét kapargatjuk, mert a regény igazsága valami sokkal sötétebb.

Ahogy Jane egyre inkább elrugaszkodik a valóságtól és követi Silvina útját, úgy válik előttünk is egyre egyértelműbbé, hogy VanderMeer valósága mennyire sötét. A regény rövid szaggatott hatást keltő mondatai mögött végig ott vibrál a saját kihalásunk elkerülhetetlensége, ami a regény igazi fókusza.

Öko?

A Kolibri szalamandra tökéletesen illeszkedik a kortárs spekulatív alkotások azon sorába, melyeknél a fikciós elemek elsősorban a 21. század kihívásai köré összpontosulnak. A Jövő Minisztériumához és A Magvető példázatához hasonlóan a Kolibri szalamandra is végig létező, hihető és reális világépítési elemekkel operál, amihez könnyen tudunk kapcsolódni. A regény valósága egyértelműen következik a saját, hétköznapi problémáinkból. Amikor Jane a problémákról hall, külföldi háborúkról, járványokról, aszályról, magunk is úgy érezhetjük, hogy egy hírportál leírását olvassuk a napjainkból.

Saját valóságunk ágyaz meg a fikciós elemeknek. VanderMeer regényének alapját napjaink kézzelfogható problémái adják. Az író csupán levonja a következtetéseket arról, hogy merrefelé halad a világ és történetbe önti, hogy fel tudjuk dolgozni. A Kolibri szalamandra is erősíti azt a kortárs spekulatív irodalomban megfigyelhető trendet, hogy az írók és történetek fókusza mennyire eltolódik a sci-fi klasszikus toposzaitól napjaink problémáinak feldolgozása felé. Az emberiség jövőjéről alkotott fikciós kép, ami a spekulatív zsánerek egyik saját kérdése, a szemünk előtt formálódik és változik, ahogy az irodalom és a képzelet kapcsolata a valósággal megváltozik.

Ahogy az Déli Végek trilógiában és a Borne-ban is, a Kolibri szalamandrában is nagyon erős az élővilággal való kapcsolat. Azonban a Kolibri szalamandra túllép azon, hogy magát az ökoszférát alakítja át fikciós elemek segítségével. Épp ellenkezőleg, a zsánert és a spekulatív elemeket használja fel arra, hogy felhívja a figyelmet az élet értékére.

Több VanderMeer-t mindenkinek!

Jeff VanderMeer messze alulreprezentáltabb a hazai spekulatív olvasóközönség köreiben, mint indokolt. Az ő és felesége nevéhez fűződik a The Big Book of Science Fiction és a Steampunk Bible című kötet is, ezen kívül számos más munkája van, amit érdemes lenne a magyar olvasók elé tárni. A kortárs SFF irodalom egyik legegyedibb hangja, nagyon termékeny író. Személy szerint nagyon bízom benne, hogy a weird térnyerése, és az olyan írók munkája, mint Veres Attila és Moskát Anita, kicsit tágítja az olvasóközönség komfortzónáját, és VanderMeer is több helyet kaphat a hazai polcokon.

Ha már olvastad valamelyik VanderMeer történetet, a Borne-t, vagy az Déli Végek-et, érdemes a Kolibri szalamandrára is lecsapni, de ha esetleg ezt olvastad előbb, ne hagyd ki VanderMeer más, magyarul is megjelent műveit.

Ha tetszett a Kolibri szalamandra, és olvasnál hasonló fókuszú könyveket, A Jövő minisztériuma, vagy A magvető példázata érdekes lehet.

Ha pedig hazai szerzőtől olvasnál, de valamit, ami más, mint a többi, Veres Attila új novelláskötetét ajánljuk, A valóság helyreállításá-t. Mi is hamarosan jövünk az ajánlóval!

Jó olvasást!