„Az Ellenség kész a harcra. Összegyűjtötte erejét: orkokat és embereket, haradi légiókat délről és kalózokat a partvidékről. Mind válaszolnak Mordor szavára.„

A Gyűrűk Ura világa nem csupán a könyvek és a mozgóképes alkotások birodalmát hódította meg, hanem a videójátékok és társasjátékok univerzuma is. Az utóbbi esetében kijelenthető, hogy a téma újra a reneszánszát éli napjainkban, hiszen számos új és nagyszerű társasjáték jelenik meg, amelyek elkalauzolnak minket Középfölde varázslatos világába (például A Gyűrűháború: A kártyajáték, Utazások Középföldén). Most pedig megérkezett Antoine Bauza és Bruno Cathala gondozásában a 7 Csoda Párbaj áttematizált A Gyűrűk Ura spin-offja, A Gyűrűk Ura – Párbaj Középföldéért. A Gémklubnak hála, akár magyarul is neki vághatunk Középfölde megmentésének vagy akár leigázásának.

A játék hasonlóan zajlik, mint a 7 Csoda Párbaj, itt is három fordulón keresztül igyekszünk lapokat gyűjteni, és azok segítségével megszerezni a győzelmet. Csak itt az egyik játékos a Szabad Népek oldalán harcol a győzelemért, míg a másik játékos Sauron erőinek oldalán csatlakozik a Középföldéért vívott háborúhoz. A frakciók között semmilyen különbség nincsen, nem rendelkeznek egyedi képességekkel; egyedül a játék elején kapható arany mennyiségében van eltérés: a jók háromnal kezdik a kört, míg a rosszak kettővel.

A játék három terepen zajlik: egyrészt a kártyasávon, ahonnan kártyákat tudunk elvenni; másrészt Középfölde térképén, ahová az egységeinket és erődjeinket lehelyezhetjük; végül a Gyűrűküldetése sávon, ahol a Gyűrűhordozók célja eljutni A Végzet hegyéhez, míg a Gyűrűlidérceké megszerezni az Egy Gyűrűt.

A játékot háromféleképpen lehet megnyerni:

• Ha a térkép mind a hét területén van erődünk vagy haderőnk, akkor uraljuk Középföldét.
• Ha a Gyűrűhordozók eljutnak a Végzet hegyéhez a gyűrűvel, akkor a jók győznek. Viszont, ha a Gyűrűlidércek utolérik a hordozókat, akkor a gonoszok nyernek.
• Sikerül hat különböző zöld kártyát összegyűjteni, amelyek a népek támogatását jelzik.

A játékban összesen hatféle kártyatípus van, amelyeket színük és funkcióik szerint lehet csoportosítani:

• Szürke kártyák: Erőforrásokat biztosítanak, amelyekből más kártyákat és helyszíneket vásárolhatunk.
• Kék kártyák: A Gyűrűküldetése sávon a hobbitok vagy a Nazgúlok lépnek a segítségükkel.
• Piros kártyák: Hadseregeket lehet Középfölde térképére lerakni.
• Zöld kártyák: A különböző fajok (emberek, hobbitok, tündék, törpök stb.) szövetségét szerezhetjük meg általuk.
• Sárga kártyák: Érméket adnak.
• Lila kártyák: A seregünket tudjuk általuk mozgatni a térképen, vagy levehetjük az ellenség egységeit a tábláról.

Amikor egy játékos sora következik, vagy középről húz fel magának egy lapot, amennyiben van rá elég erőforrása, vagy helyszínlapkát szerez meg, az azon látható erőforrásokért, és végrehajtja az általa kapott jutalmakat. Itt szeretném megjegyezni, hogy a készítők az eredeti 7 Csoda Párbaj több aspektusát is tökélyre fejlesztették ebben a kiadásban. Egyik ilyen változtatás az erőforrások kezelése; míg az alapjátékban, ha az ellenfélnek volt olyan erőforrása, amiért fizetnünk kellett, akkor mindig eggyel többet kellett a bankba beadni. A Gyűrűk Ura – Párbaj Középföldéért-ben nem kell már ezeket számolnunk, ugyanis minden egyes hiányzó erőforrásért csak egy aranyat kell fizetnünk. Ha pedig nincs elég aranyunk és nyersanyagunk, akkor a kártyákat eldobhatjuk a fordulószámának megfelelő aranyért cserébe. A 7 Csoda Párbaj esetében mindig annyival több aranyat kaptunk, ahány sárga kártyánk volt, ami újabb számolásokhoz vezetett. Azzal, hogy a készítők mindkét esetben leegyszerűsítették a szabályokat és a mechanikákat, véleményem szerint még áramvonalassá és pörgösebbé tették az amúgy sem lassú játékot.

Érdekes volt továbbá tapasztalni, hogy a győzelmi pontok immár nem részei a játéknak. Az eredeti játékban a kék kártyák egyszerűen győzelmi pontokat adtak, de itt a Gyűrűküldetése sávon tudjuk mozgatni a karaktereinket. Az Egy Gyűrű keresése A Gyűrűk Urában központi szerepet játszik, emiatt nagyon tetszett az előbb említett újfajta megoldás a kék kártyák esetében, ahogyan a készítők integrálták Frodóék küldetését a játékba (Egyébként a hobbitok és a Gyűrűlidércek közötti távolság sosem tud csökkenni, ami feszültebbé teszi a játékot).

A csaták esetében fontos megjegyezni, hogy nagyon gyorsak, köszönhetően annak, hogy csupán annyiból állnak: ha valakinek megjelenik egy egysége a régióban, az azonnal eliminálja a másik egységét. Szóval ezen részét sem bonyolították túl a készítők.

Bár a fentiek nagyszerű új ötletek és megoldások, sajnos nem minden téren sikerült hibátlanra a játék. A zöld kártyák és az általuk biztosított jutalmak, valamint a győzelem, azok, amelyek nem igazán illenek a tematikába. Hat különböző kártyát kell összegyűjtenünk, és így nyerhetünk. Ezek a kártyák Középfölde népeit szimbolizálják, de ez nem igazán érződik. Az orkok és trollok látványosan hiányoznak a felhozatalból, és csak a Szabad Népek fajai jelennek meg a kártyákon: emberek, törpök, tündék, hobbitok, entek, istárok.Nehezen képzelem el, hogy az tündék vagy az entek tényleg Sauron oldalára állnának. Így hát nem igazán érzem azt, hogy népek támogatását szerzem meg, hanem inkább absztrakt szimbólumokat gyűjtök, amelyek időnként adnak valamilyen bónuszt.

A játék továbbá elveszíti tematikus integrációját azáltal, hogy a kártyák jó része ugyanúgy néz ki. Ez alól a piros színűek a kivételek, amelyek egymás mellé téve egy jelenetet adnak ki. Ráadásul a kártyáknak nincsenek megnevezései, így hiányzik a tematikus jelentőségük; például egyes lapoknak lehetett volna olyan neve, mint: Sarumán tüze, az Entek háborúba mennek, és társai. Ezek segíthettek volna még jobban beleélni magunkat a játékba. Hiába fantasztikusak a rajzok, ahogyan azt Vincent Dutrait-tól elvárjuk, a legtöbb lap duplikált ábrával rendelkezik. Megértem, hogy miért mentek ezzel a megoldással a készítők, hiszen így a lokalizáció olcsóbb, mivel nem kell egyedi kártyaneveket nyomtatni minden nyelvhez. De ez azt is jelenti, hogy az amúgy is absztrakt kártyák még inkább tematikátlanabbá váltak.

Sok remény sose volt. Csupán egy bolondé.

Összességében azt tudom mondani, hogy A Gyűrűk Ura – Párbaj Középföldéért egy nagyszerű játékra sikeredett. Bár nem tökéletes, mégis a tervezők remek munkát végeztek azzal, hogy a 7 Csoda Párbaj rendszerét Középföldére ültették át, miközben mertek hozzányúlni az alapokhoz. Több esetben is sikerült eltalálni az újításokkal A Gyűrűk Ura világának esszenciáját, aminek következtében egy méltó adaptációja lett Tolkien világának a játék. Aki szerette az eredeti 7 Csoda Párbajt, vagy csak imádja a pörgős két fős társasokat, esetleg szerelmes Tolkien univerzumaiba, annak tökéletes választás lesz A Gyűrűk Ura – Párbaj Középföldéért.