Egy gyermekek számára készített animációs film akkor teljesíti be valódi küldetését, ha a története rendelkezik releváns üzenettel a fiatalabb korosztály számára, könnyedén emészthető formában. Egyesek úgy tartják, hogy egy ilyen műnek mind a felnőttek, mind a kisebbek számára értékes mondanivalóval kell rendelkeznie. Én erre azt mondom, nem minden esetben van erre szükség. Vannak történetek, amelyek már azzal is célt érnek, ha a megcélzott közönséget sikerül elérni. Ilyen mai filmünk is, Az életteli Vivo.

Andrés (Juan de Marcos González), a profi zenészből lett utcai muzsikus farksodró barátjával, Vivoval (Lin-Manuel Miranda) együtt varázsol táncos hangulatot Kuba zsúfolt utcáira. Egy nap Andrés levelet kap régen látott egykori partnerétől és szerelmétől, Marta Sandovaltól (Gloria Estefan), aki a régi barátság emlékére meghívja őt Miamiba, hogy vegyen részt a művésznő búcsúkoncertjén. Itt a lehetőség Andrés számára, hogy végre bevallja érzéseit Martanak, melyeket még sohasem mondott el neki.

Ám az égiek magukhoz szólítják Andrést az utazás előtt. Vivora hárul a feladat, hogy eljuttassa Martanak Miamiba Andrés neki írt dalát. Ebben segítségére lesz Gabi (Ynairaly Simo), az ügyetlen és kissé bugyuta kislány. A lány minden álma, hogy néhai apja nyomdokán ő is zenész lehessen. Ketten indulnak el a kalandos utazásra, melynek célpontja Miami, Marta Sandoval leköszönő koncertje.

A Netflixen idén debütált zenés, animációs filmről mindenképp érdemes egy cikket kihozni. Maga a film nem kapott akkora hangot, de ott rejtőzik a streaming szolgáltató gyereksarkában. Csak atta vár, hogy valaki említést tesz róla. Nagyon erős túlzás lenne azt állítani, hogy a film felejthetetlen és lehengerlő. Azonban a hangulata mindenkit képes rabul ejteni, aki csak egy kicsit is szereti a zenét.

Nincs magasra téve a mérce

Szemben más nagyszabású animációs filmekkel (gondolok itt például a nagy sikert aratott Felre és az Agymanókra), Az életteli Vivo abszolút nem kíván pixari magasságokba emelkedni. Ahogy a cikk elején is felvetettem, az animációs filmek, amelyek gyermekek számára készülnek, akkor élvezhetők és hasznosak, ha rendelkeznek releváns üzenettel a célközönség számára. Nem tagadom, fontos az is, hogy más korcsoportok számára is jelentsen valamit a mű, viszont a Vivo esetében ez nem annyira van jelen, vagy csak egészen kis mértékben.

Egy agyonhajszolt téma

A film üzenete a karakterein keresztül jut el a nézőhöz és a történet egyszerűsége is ez alapján mutatkozik meg. Főszereplőnk, Vivo egy véletlen folytán kerül új gazdájához, Andréshez. Ketten együtt remek párost alkotnak, mígnem Vivo egyszer csak ki kényszerül lépni saját komfortzónájából, hogy megboldogult barátja vágyát beteljesítse. Vivo a sok viccesen felépített kaland és megpróbáltatás során tanulja meg, hogy az új nem feltétlenül rossz. Számára kitágul a világ, amely eddig csak Kuba utcáit jelentette.

Gabi, az ügyetlen zenész leányka (még hangja is alig van szegénynek) nem elégedett a saját, átlagosnak mondható iskolás életével. Stílusával és hajviseletével kitűnni kíván a vele egykorú lányok társaságából, mert ő is olyan nagy zenész szeretne lenni, mint az édesapja. Vivoval kötött barátsága és közös feladatuk megadja az esélyt számára, hogy kitörjön ebből a közegből és elindulhasson saját útján. Természetesen édesanyja jó szülőhöz méltón a legjobbat akarja lányának, így azt tartaná helyénvalónak, ha Gabi a többi lányhoz hasonlóan beállna a sorba és a kitaposott úton érne el sikereket az életben.

Adott tehát Vivo, akinek meg kell tanulnia elfogadni, hogy van élet Kubán kívül is, és olykor segítségre van szükségünk ahhoz, hogy elbírjunk a ránk váró feladatokkal. Gabinak pedig meg kell tanulnia csapatban dolgozni, és fejleszteni saját tudását, hogy végül elérhesse az álmait. És ez remek lehetőség, hogy tanulhassanak egymástól. Az üzenet nem újkeletű és nem rendelkezik olyan gondolatokkal, amelyeket ne láttunk volna már máshol.

A tálalás viszont nagyon szórakoztató

Látszik, hogy a film nem akar az epikus szintre érni. Egy borzasztóan egyszerű, sokat látott üzenettel igyekszik a célközönségét megfogni. Ez jelen esetben nagyrészt csakis a gyermekekre korlátozódik. Épp ezért a téma tálalása is könnyed, szórakoztató és tud időnként gyermekien vicces is lenni. Felnőttek számára nem bír nagy jelentőséggel a film tartalma, hisz már agyonhajszolt szekér ez, azonban egy gyermek számára könnyen emészthető és nagyon szórakoztató.

Egy pár érdekes mellékszereplő színesíti itt még a kalandot. Akad itt félelmetes ellenség is, aki a végé persze pórul jár. Feltűnik olyan is, aki segítségre szorul, hogy majd a történet későbbi szakaszában esélye lehessen visszaszolgáltatni mindazt, amit kapott főhőseinktől. A Vivo, mint film nem vonultat fel sok mellékszereplőt, viszont ők is érdekesek és könnyen azonosul vele bármely gyermek, így számukra a film minden perce egy szórakozás.

Nem bírod ki, hogy ne perdülj táncra

A film hangulata azonban bárkit képes magával ragadni. Ez az egész estét zenés produkció olyan dallamos soundtrack-kel rendelkezik, amely hamisítatlan dél-amerikai hangulatot képes varázsolni. A zenék nagyon jók és fülbemászóak, és jól vegyülnek a mai mainstream popkulturális hangzásokkal, amelyek olykor-olykor felütik a hangjukat a filmben. A zenés betétdalok pedig méltó versenytársai a Disney produkciók filmzenéinek. Tekintve, hogy az egész filmnek a zene témája ad kiindulási alapot és gyakorlatilag erre épül az egész, így nagyon jól képes adagolni ezeket a jeleneteket, amelyekben nagyon jól keverik a 2D és 3D animációs technológiát.

Mindent összevetve Az életteli Vivo egy könnyed, gyermekek számára nagyon szórakoztató és emészthető történettel bír. Új üzenetet nem fedezhetünk fel benne, de mint írtam is, a film nem kíván pixari magasságokba emelkedni. Egyetlen célközönsége van, a gyermekek és az ő figyelmük megszerzése, amelyet jól is teljesít. Mindezt nagyon hangulatos dél-amerikai ritmusok és dalok teszik még élvezhetőbbé.