Bibliai metaforák és párhuzamok nem csupán az irodalomban, a festészetben vagy a filmművészetben találhatók, hanem videójátékokban is. A The Last of Us-széria egyszerre megváltástörténet, valláskritika és tanmese a krisztusi kegyelemről és megbocsátásról. SPOILERES elemzés következik!

Művészet és vallás

A vallási témák és szimbólumok mindig is szorosan összekapcsolódtak a művészettel. A videójátékok az utóbbi két évtizedben pedig egyre erőteljesebben követelik meg a maguk megérdemelt helyét a képzőművészetek, az irodalom, valamint a mozgókép mellett. Ennek következtében a videójátékok is visszanyúlhatnak olyan biblikus motívumokhoz, melyeket elsőre inkább az előbb felsorolt művészeti ágakhoz sorolnánk. A biblikus elemeket az adott művészeti ág ábrázolhatja direkten, például egy bibliai történet, jelenet feldolgozásával.

Érdekesebb és sokkal mélyebb viszont, amikor a művész egy profán témát ragad meg vallási szimbólumok és jelképrendszerek segítségével. A filmművészetben Luis Buñuel, Andrej Tarkovszkij vagy éppen Martin Scorsese gyakran hívtak segítségül szakrális történeti mozzanatokat, jelképeket. Ennek segítségével az általuk elmesélteket egy magasabb, emberfeletti szférába emelték vagy kifejezetten a megbotránkoztatás, az egyház és valláskritika eszközeként nyúltak biblikus motívumokhoz. Ha merőben másként és közel sem ennyire művészien, de az évezredes sémák és minták a kortárs blockbuster filmekben is visszaköszönnek, gondoljunk csak a Mátrix-széria Neo-jának krisztusi, messianisztikus figurájára, vagy az isteni képességekkel rendelkező, meghaló, majd feltámadó Supermanre Zack Snyder univerzumában. A videójátékok történetében a Bible Adventures című, az első Nintendo-konzolokra készült alkotás igyekezett megragadni több ószövetségi történetet.

A The Last of Us színdarabként

De miként hordozhat magában bibliai motívumokat egy olyan túlélő-horrorjáték, mint amilyen a The Last of Us-széria? Ennek megvilágításához egy személyes élményemet eleveníteném fel a kedves olvasónak.
2008 húsvétja előtt egy színdarabra készültünk abban a református gyülekezetben, ahová azóta is rendszeresen járok. A darab alapjául egy akkoriban terjedő körlevél szolgált, története pedig a következő volt. Indiából kiindulva egy gyilkos influenzavírus szedi áldozatait milliószámra. A járvány tombolása közben egy apuka egyetlen gyermekével igyekszik túlélni, miközben egy tudóscsoport a vakcina titkát keresi. Mint kiderül, az oltóanyag, egy úgynevezett tisztavérű donor szervezetéből nyerhető csak ki, akiből egyetlenegy létezik az egész Földön. Ez a személy történetesen a főszereplő apuka gyermeke. Mivel azonban a donor még nem felnőtt, az összes vérére szükség van a megfelelő mennyiségű vakcina előállításához. Az édesapa tehát egyszülött fiát áldozza azért, hogy a világot megmentse a pusztulástól – akárcsak a keresztény hit szerint Isten kétezer évvel ezelőtt.

A játék rajongói minden bizonnyal már párba állították a színdarab és a The Last of Us cselekményét és végkifejletét, de vizsgáljuk alaposabban is a játékot. Szeretném viszont tudatosítani, hogy az alább leírtakat egyáltalán nem gondolnám a játék kizárólagos értelmezésének, és nem feltételezném azt sem, hogy az alkotók feltétlenül egy bibliai alapú történetet kívántak megjeleníteni. Elemzésemet és meglátásaimat viszont igyekszem érvekkel alátámasztani és bízom benne, hogy ez a kis okfejtés elgondolkodtat teista és ateista játékost egyaránt.

A The Last of Us tulajdonképpen szintén egy megváltástörténet, pontosabban, a megváltás elszabotálásának históriája. Adott Joel Miller, aki a gombajárvány kitörésekor kialakult káoszban elveszíti saját lánygyermekét. 20 évvel később viszont azt a feladatot kapja, hogy kísérje el a fertőzésre immunis kamaszlányt, Ellie Williamset a Firefly nevű ellenállócsoport kutatóközpontjába. Az utazás kulcsfontosságú az emberiség sorsát illetően, hisz ha sikerül eljutni az úticéljukhoz, akkor Ellie szervezetéből ellenanyagot állíthatnak elő, amivel végre megállíthatják a „zombijárványt”. A veszedelmes út végén viszont kiderül, hogy akárcsak gyülekezetünk színdarabjában, a vakcina itt is csak a donor halála árán készíthető el. Joel, aki eddigre már teljesen szívébe zárta Ellie-t képtelen elfogadni, hogy egy újabb, gyermekeként szeretett embert elveszítsen, ezért lemészárolja a kutatócsoport tagjait, köztük a műtétért felelős orvost is.

Messiások és júdások

A Biblia szerint 2000 évvel ezelőtt egy felnőtt, körülbelül 30 éves férfit feszítettek keresztre. A Last of Us poszt-apokaliptikus XXI. századában viszont még kegyetlenebb megváltásra van szükség, hisz az áldozati bárány ebben az esetben a még gyermek Ellie. A történet eme vonatkozása némileg hasonlít Ábrahám és Izsák esetére. Ábrahámnak egészen idős koráig várnia kell arra, hogy feleségétől törvényes, fiúgyermeke szülessen Izsák személyében. Isten viszont éppen ezzel kívánja próbára tenni Ábrahámot, akinek parancsba adja, hogy áldozza fel számára a még kiskorú Izsákot. Ábrahám kész is lenne megtenni ezt az áldozatot, végül azonban Isten felfedi előtte szándékát; meg akart győződni szolgájának hűségéről, amikor pedig látja, hogy Ábrahám teljesítené az Úr parancsát, végül megelégszik egy kos feláldozásával.

A Last of Us világában Joel testesíti meg azt az ábrahámi figurát, akinek hagynia kellene, hogy a vakcina előállítása érdekében megöljék azt a gyermeket, akit a legjobban szeret a világon. Amennyiben viszont a Last of Us megváltója Ellie, úgy Joel a játék Júdása. Joel viszont Júdással ellentétben azáltal válik árulóvá, hogy a megváltó életét kívánja megmenteni, meghiúsítva ezzel az emberiség szabadulását a gombafertőzés alól. A férfi azonban nem tanúsít bűnbánatot tettéért. Amikor a játék második részében Ellie a szemére veti a történteket, Joel a következő vallomást teszi:

Ha valahogy az Úr adna egy második esélyt abban a pillanatban, újra megtenném mindezt.”

Joel számára tehát a megváltás, a bűnbocsánat nem opció. A megváltás elutasítása viszont maga után vonja az isteni igazságszolgáltatást, amit Abby golfütője teljesít be. De erről még a cikk végén beszélek bővebben.

„Ha a halál árnyékának völgyében járok is…”

A Last of Us 2013-as megjelenését követően szinte azonnal kritikai és kasszasiker lett és csupán idő kérdése volt, hogy a fejlesztő Naughty Dog és kiadója, a Sony és a játék atyja, Neil Druckman folytatásban kezdjen el gondolkodni. A második rész beharangozó videója 2016-ban látta meg a világot, melyben a bosszúszomjas Ellie igencsak bibliai dallamokat pendít meg gitárján.

A videóban Ellie, miután brutális kegyetlenséggel végez a Firefly pár tagjával, Shawn James „Through the Valley” című számát kezdi el játszani. A dal címe és kezdősora Dávid 23. zsoltárának szövegére utal:

„Átmegyek a halál árnyékának völgyén/ Nem félem a gonoszt, mert vak vagyok rá/ Elmém és fegyverem megnyugtat engem/ Mert tudom, hogy ha jő az ellenség, megölöm.”

A 23. zsoltárban szereplő „halál árnyékának völgye” gyakorta szerepel különböző, elsősorban angolszász dalszövegekben. Valószínűleg nem véletlenül esett az előzetes készítőinek választása erre a dalra, hisz a zsoltár után szabadon írt sorok teljes összhangot alkotnak Ellie szenvedéstörténetével, aki bár nyugalmat keres, de nem tudja az „igaz utat járni.” A dalszöveg folytatásában – ami az előzetesben már nem szerepel, de az Ellie-t szinkronizáló Ashley Johnson teljes hosszában is felénekelte – viszont körvonalazódik a Last of Us világának igazi üzenete:

„Egy emberrel találkoztam a domb tetején/ Magát az emberiség megmentőjének mondta/Azt mondta megmenti az emberiséget a pusztulástól és szenvedéstől/De én azt mondtam, hogy tudnád megmenteni a világot önmagától.”

Az előbbi sorok a Last of Us-ra vonatkoztató többféle jelentést hordozhatnak magukban. Egyrészt vonatkozhat mindez egy világmegváltó messiásra, mint amilyen a názareti Jézus. Amennyiben viszont elfogadjuk, hogy Ellie a Last of Us univerzumának messiása, úgy a dalszövegben Ellie saját magának üzen. Vagyis akár Jézusról, akár Ellie-ről van szó, a dalszöveg szerint lehetetlen megmenti az önmagát zombiként felfaló és elpusztító emberiséget.

A poszt-apokaliptikus történetek sokszor egyeznek meg abban, hogy az emberi faj végső soron csakis magának köszönheti a sorsát. Bár a Last of Us esetében ez a megállapítás árnyaltabb – hisz a játékban az apokalipszist nem a környezetszennyezés vagy a nukleáris holokauszt hozza el – ugyanakkor a zombi, vagy fertőzött mégis az önmagát felfaló, ösztönlényként élő teremtmény metaforája.

Az ember a világ pusztulásában is Istent keresi

Ahogyan a való életben, úgy a Last of Us univerzumában is találkozhatunk olyanokkal, akik a nehézségeket valamilyen spirituális, transzcendens kapaszkodó segítségével kívánják átvészelni. Ellie biszexuális barátnője, Dina a maga módján igyekszik őrizni a családi örökségbe kapott zsidó hagyományokat. Amikor Ellie és Dina megérkeznek Seattle-be, egyik első megállóhelyük a város zsinagógája. Itt Dina kissé elmerengve beszél arról, hogy nővére gyakran vitte őt zsinagógába és bár nem vallja magát hívőnek „jó érzés a túlélők hosszú nemzedékeiből származni.” Ez alatt természetesen nem csak a gombafertőzés miatti káoszt érti, hanem példaként hozza a spanyol inkvizíció zsidóellenes pogromait és a holokausztot is.

Amikor Ellie káromkodik, Dina figyelmezteti, hogy a hódolat házában figyeljen arra, hogyan beszél és ne vegye szájára hiába az Úr nevét. Dina bevallja, hogy mai napig szokott imádkozni; Joel sírjánál és a Jacksonból való elindulásukkor is megtette. Állítása szerint megnyugtatja és segít számára feldolgozni az őt körülvevő világ sokszor tragikus eseményeit. Dina megismerteti Ellie-t a Tórával, azaz Mózes öt könyvével – mely mai napig az izraelita vallás egyik legfontosabb szent irodalma – valamint a héber naptárral, melyen az 5774. esztendő szerepel, melyet a zsidók a világ teremtésétől számolnak. Az Úr háza mintha még a Last of Us brutális környezetén belül is menedéket, oltalmat jelentene, hiszen hőseink a zsinagógán belül nem konfrontálódnak sem fertőzöttekkel, sem más ellenségekkel.

A Last of Us számos különböző frakciót és csoportosulást mutatott be. A második részben ismerkedhetünk meg a szerafitákkal, egy vad, fanatikus és kíméletlen vallási szektával. A csoport neve a bibliai „szeráf” szóból származik, melynek szó szerinti jelentése „tűzben égő”. Az Ószövetségben az angyalok legmagasabb szintű, hatszárnyú karát jelenti, akik közvetlenül az Úr trónja mellett tartózkodnak és az isteni szentséget hivatottak védelmezni. A szerafiták hitének középpontjában egy prófetikus női alak áll, aki gyakran feltűnik a csoport falfestményein illetve oltárszerű, szent helyein. A csoport tagjai az amisokhoz hasonlóan mellőzik a modern technológia vívmányait, mint amilyen a lőfegyverek vagy az elektromos áram. Mindannyian sajátos bőrkabátot hordanak, arcukon rituális sebhelyek találhatóak, ami miatt sebhelyeseknek is hívják őket. A férfiak fejbőre és arca borotvált, a nők pedig mind feltűzött fonatban hordják hajukat. Bevetés közben egyedi füttynyelv segítségével kommunikálnak egymással. Hitük szerint a fertőzés isteni büntetés az emberiségen, a fertőzötteket pedig démonoknak tartják. Kegyetlen polgárháborút vívnak esküdt ellenségeikkel, a csak farkasokként is emlegetett Washington Liberation Front nevű katonai szervezettel. Háborújukat afféle szent harcként tüntetik fel, a fogságba esett ellenségeket pedig fellógatják és kibelezik. Saját, valós vagy vélt árulóikkal ugyanilyen kegyetlenséggel járnak el.

A szerafiták jelenléte a játékban egyértelmű kritikája az agymosó vallási csoportoknak, az ebből fakadó vak hitnek és törzsi gondolkodásnak. A Last of Us hasonlóan a többi poszt-apokaliptikus univerzumhoz azt feltételezi, hogy az emberek egy szélsőséges helyzetben szélsőséges eszméket és hiteket hívnak segítségül. Az extrém helyzetek tehát nem a vallásos hittől való elszakadást segítik elő, hanem a környezethez hasonlóan a rituálék is egyre extrémebbé válnak.

Vallásos szimbolika

A történeti elemeken túl a Last of Us bővelkedik olyan vizuális elemekben, melyek biblikus és transzcendentális gyökerűek. Az elpusztult világ ábrázolásában nemcsak az apokalipszis, de az újjászületés szintén visszaköszön. A Jelenések könyvében a világ pusztulását az apokalipszis négy lovasa képében érkezik meg. Az első közülük egy fehér paripán vágtat, aki háborúkkal és járványos betegségekkel tizedeli az emberiséget. Mind a járványok, mind az emberi konfliktusok meghatározó elemei a poszt-apokaliptikus történeteknek, melyek által még közelebbinek érezzük az elkerülhetetlen véget. Az emberiség eltűnésével együtt a természet szép lassan visszahódítja jogos tulajdonát, mely a paradicsomi állapotok feléledése mellett egy olyan világot sejtet, melyben újra abszolút a vadon törvényei uralkodnak. Seattle városának képében ugyancsak a természet és a paradicsomi, teremtés utáni környezet visszatérése domborodik ki. Emellett Seattle mintha mementója lenne annak, mire képes az önmagából kivetkőzött emberi faj. Seattle ily módon a Bibliában is szereplő bűnös városok toposzát szimbolizálja. Seattle az új Szodoma és Gomora, melyet elsöpört a Föld színéről Isten haragja.

Fontos vizuális elemnek tekinthető még, hogy a játékok során többször találkozhatunk pokolszerű, vöröses világításban úszó szekvenciákkal, melyek az infernó, a pokol szenvedését elevenítik fel. Ilyen például Seattle metróalagútja, a szerafiták lángoló szigete, valamint a jelenet melyben Ellie halálra veri a farkasok egyik tagját, Norat. Utóbbi jelenetben a pokolbeli világítás különösen fontos, szimbolikus jelentőséggel bír. Ellie azzal, hogy enged a haragjának és szabadon ereszti a benne fortyogó gyűlöletet, kárhozatra ítéli a lelkét.

A jézusi példázatok, mint például a jó pásztor vagy a nyájtól elkóborolt bárány ismert biblikus képek. Amikor Ellie és Dina egy magányos tanyán tengetik napjaikat nevelt gyermekükkel, J.J.-el, Ellie a bárányokat tereli az akolba. Amikor Ellie már végezne, az egyik jószág még a karámon kívül tartózkodik. A lány igyekszik az elkalandozott kisbárányt visszaterelni a helyére, de ekkor az állatka hirtelen zajt csapva feldönti az egyik ásót. Ellie-re ekkor hirtelen pánikroham tör, a fenyegető ingerek Joel halálát juttatják eszébe és a rohamból csak Dina tudja kizökkenteni. Ellie egyértelműen poszt-traumatikus stressz szindrómától szenved, de a jelenet szimbolikus áthallást is tartalmaz. A bárány a zsidó kultúrában szereplő áldozati állat, melyet a hívek bűneik feloldozásának reményében vittek az Úr elé. A játék első részében Ellie az emberiség áldozati bárányának szerepét tölti be, itt viszont már nem több a nyájtól elkóborolt jószágnál, aki farkasok közé került és lelke megmentésre szorul.

A játék végén szereplő Santa Barbarában játszódó jelenetben Krisztus kereszthalálának sziluettjét ismerhetjük fel. A már több sebből vérző, mégis bosszúszomjas Ellie a tengerparthoz közel találja meg az oszlopokhoz kötözött Abbyt és Levet. Abby és társai az Újszövetségben szereplő kivégzőhelyet, a koponyák hegyeként emlegetett Golgota képét eleveníti meg, ahol Jézust és a két latort megfeszítették. A jelenet megvilágítása szintén a kereszthalál körülményeire utal, az evangéliumok leírása szerint Krisztus halála előtt az ég teljes sötétségbe borult. Amikor Ellie levágja Abby-t az oszlopról, Abby eloldja Lev köteleit, aki már szinte teljesen öntudatlanul fekszik. Abby a karjaiban cipeli társát, melyben a barokk művészet piéta ábrázolásai köszönnek vissza, ahol Szűz Mária tartja karjai között a keresztről leoldozott, már halott gyermekét. A piéta képe még döbbenetesebb jelentést kap az első epizód végén, amikor Joel ugyanilyen módon, a karjaiban menekíti az altatástól tetszhalott állapotban lévő Ellie-t, vagyis a történet megváltóját.

A bibliai motívumok alkalmazása tehát nem csak a történet, hanem az ábrázolás szintjén is érvényesül. Mivel a legtöbb játékos még ha nem is részesült vallásos nevelésben, a zsidó-keresztény kultúrkör hatásai miatt olyan kapcsolódási pontokat kap, amik fontos érzelmi folyamatokat indítanak  be egy ismerős motívumot látva. A kereszthalál, a Golgota, a piéta vagy az infernó képei még a nem vallásos közönségben is mély tudatalatti reakciókat szabadít fel, így a történet egy önmagán túlmutató, transzcendentális töltést kap.

De mit tennénk mi?

A Last of Us fő kérdésfelvetése talán nem is lehetne más: mit tennénk mi Joel és Ellie helyében? Feláldoznánk azt az embert, aki szívünknek a legkedvesebb, hogy megmentsük a minket körülvevő kegyetlen és bűnös világot? Feláldoznánk önmagunkat egy szent ügyért? Ahogyan gyülekezeti színdarabunk igyekezett megmutatni az isteni szeretet önzetlenségét, úgy a Last of Us az emberi kötődés önző mivoltát tárja fel. Joel inkább lemond az emberiség és saját megváltásáról csak azért, hogy ne veszítse el újra azt a személyt, akit saját lányaként szeretett. Ellie ezzel szemben úgy érzi, egyedül az önfeláldozás, a világ megváltása adhat igazi értelmet életének: ha egy értelmetlen világban értelmes halált hal. Joel ettől a lehetőségtől fosztja meg Ellie-t, aki egészen Joel kegyetlen meggyilkolásáig képtelen megbocsátani a férfinak. Amikor Abby végez Joellel, Ellie élete is új célt nyer. Az ellopott megváltást felváltja a szemet-szemért, a tálió-elv erkölcse. Ugyanitt érdemes viszont leszögezni, hogy az ószövetségi törvények kifejezetten tiltják a vérbosszú intézményét és az önbíráskodást, a „Ne ölj” parancsolatra hivatkozva. Azonban Ellie a Golgotát idéző oszlopoknál szembesül elhatározásának igazi súlyával. A bosszú csupán végtelen láncreakciót indít be az emberek lelkében és az egyetlen aktus, ami ezt megtörheti az az újszövetségi kegyelem és irgalmasság tanítása.

Abby ugyanezeket a stációkat járja végig saját szenvedéstörténete során. Apja, dr. Jerry Anderson ugyanis a Firefly-mozgalom orvosa volt, azaz Ellie műtétjét is ő végezte volna. Joel önző érzelmektől vezérelten kiszabadítja Ellie-t, meggyilkolja Jerryt, meglopva ezzel az emberiséget a vakcina lehetőségétől, vagyis a megváltástól. Abby egész életét annak rendeli alá, hogy megbosszulja édesapja halálát. Amikor végre beteljesítheti bosszúját, és golfütőjével bezúzza Joel koponyáját, az igazságszolgáltatás mégsem tűnik olyan nemes cselekedetnek számára. Abby élete csak akkor nyerhet értelmet, amikor mások védelmében talál magának feloldozást. Ellie és Abby sorsa az irgalmasság által fonódik össze, akárcsak a bibliai Ó- és Újszövetség.

Azt egyelőre csak találgatni tudjuk, hogy egy esetleges harmadik fejezettel milyen irányt vesz majd Ellie és az emberiség ellopott megváltásának története. Az mindenesetre egyértelműnek látszik a koronavírus-járvány árnyékában is, hogy a Last of Us egy sötét és illúziókat mellőző lenyomata annak, ahol az emberiség jelenleg tart: egy kórokozó hatására összeroppanó társadalmak, egymással hadakozó, kegyetlen frakciók és kilátástalan emberi sorsok. De vajon más lett volna mindez a bibliai időkben, amikor Egyiptomot csapások tizedelték, amikor a zsidók a babilóniak fogságában szenvedtek, és amikor Jézus kereszthalált halt a római elnyomás alatt? Az emberi faj létezése óta nem küzdötte le alapvető hibáit és bűneit. Így vagy úgy, de még mindig a messiást, a megváltást várjuk és menekülést keresünk az ideológiák, a vallások és a hősök küzdelmét bemutató történetek és játékok sokaságában. Ha pedig elvesztünk a sötétben, nem marad más, mint egy apró szentjánosbogár lágy tűzben izzó fénye, és a tudat, hogy mindaz, amin keresztülmentünk és mindaz, amit tettünk nem lehetett hiába.

A cikket Balogh Dávid, református lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának doktorandusza lektorálta. Köszönöm neki!