Talán ezzel a címmel lehet legtömörebben elképzeltetni a Dragon Age fantasy világát. A játéknak azóta lett több folytatása, de a legsikeresebb és legkiemelkedőbb közülük az alapjáték (Origins) és annak kiegészítője (Awakening) volt. Hogy mi teszi a játék világát az egyik legjobb, sötétebb hangvételű fantasy élménnyé, az a tovább után kiderül.

 A Dragon Age: Origins a klasszikus szerepjátékok játékmenetével operál, így tehát a játék során nagyon fontos szerepet tölt be karakterünk elkészítése és fejlesztése, a csapattársaink irányítása és fejlesztése, történetbeli döntések meghozatala amelyek a játék folyamán visszaköszönnek, végül pedig a legfontosabb, egy részletesen felépített világ egy hozzá illő történettel amin végigvezeti a játékost. A felsoroltak közül a játék mindegyik szempontból remekel és persze nem véletlenül ragad könnyen magával a játék világa, ezért először nézzük hogyan is épül fel a Dragon Age világa.

Nem véletlenül vontam párhuzamot a Gyűrűk Ura világával, elvégre a jelenünkben elterjedt fantasy világok jelentős része ebből merít. Minden jól felépített, érdekes világ szerves eleme, hogy különböző csoportok, különböző indíttatásokkal, nézőpontokkal szembeálljanak, vagy szövetségesek legyenek egymással, elvégre egy konfliktus alapjául jobban szolgál nagyobb csoportok ellentétei, mint egyes személyeké. Ettől természetesen utóbbival is lehet remek történeteket elmesélni, de egy világot felépíteni, amiben csak a főtörténettel több tucat órát tölt el az ember, nem igazán. A Dragon Age világában ezek a csoportok elsősorban fajokra illetve azokon belül egy-két nagyobb frakciókra oszlottak. A világot mondhatni az emberek uralják, tipikusan királyságok formájában, míg a városi elfek az egyes nagyobb városokban elkülönítve, elnyomásban élnek. A vadonban élő elfek klánokba verődve járják a területeket, fenntartva megmaradt szokásaikat azokból az időkből, amikor még ők uralták a kontinenst. Jelentős erőt képviselnek még a törpék, akik földbe vájt városaikban állították fel királyságaikat. Külön frakcióként tekinthetünk még a mágusokra, mert félve hatalmas erejüktől, a mágusokat körökbe tartják a templomosok állandó felügyelete alatt, itt fejleszthetik képességeiket és élhetnek viszonylag békében anélkül, hogy az átlag emberek máglyán égetnék el őket pusztán félelemből. Ezen frakciók mellett van az abszolút gonosz, a darkspawn „faj” (és ne kérje senki, hogy a magyar fordításhoz híven éjfattyaknak hívjam őket). Nagyon sok variánsuk van, révén fertőként terjednek, harapásuktól vagy vérük fogyasztásától jobb esetben meghalnak, rosszabb esetben maguk is darkspawn-ná változnak az áldozatok, így vannak közöttük emberekből, törpékből, elfekből és mindenfélékből létrejött egyedek is. Megjelennek további fajok és frakciók is révén a történet szinte teljesen Ferelden királyságában játszódik, így más királyságok, országok, illetve a környéken nem annyira jellemző fajok, például a qunari-k ritkábban, elszórtan, esetenként csak említésként vannak jelen, de mindez csak hozzáad a játék részletességéhez, nem vesz el tőle.

A világ tehát adott, minden frakció különbözően viszonyul a többihez, vannak közöttük zavargók és rendfenntartók, minden adott ahhoz, hogy egy részletgazdag történetet mesélhessenek el, kihasználva az akkori kor (elsősorban középkorra hajazó) nézeteit, úgy mint az átlagos istenfélelmet, rasszizmust, a háborúzáshoz való természetesebb hozzáállást és a fantasy világ által hozott érdekességeket, más fajokat, akikre rá lehet vetíteni a fentieket, mágiát, szörnyeket. Hogy miért (18+)-os? A vérengzésen kívül azért, mert jelentős morális dilemmákat állít elénk, akár olyan szintűt is, hogy egy anya vérmágiával feláldozza magát a gyereke életéért, és jelzem, ebből jó néhány van. Mindezeket egybevéve azt kell hogy mondjam, a játéknak sikerült kihasználnia a felépített világot.

 A játék hatalmas pozitívuma, ami egyben remekül lett kivitelezve, az az,hogy karakterünk az előbb említett fajok közül lehet ember, elf, törpe, azokon belül is különböző hátterekkel, az elfek lehetnek az említett városi illetve vadonban élő elfek, a törpék származhatnak nemes családból illetve kaszt nélküli háttérből (a törpéknél kasztrendszer áll fenn) és az emberek és elfek lehetnek mágusok, akik a fereldeni mágusok körében kezdenek. Mindegyik háttérből származó karakterhez máshogy fognak viszonyulni a világ karakterei a játék folyamán, az elfeket, törpéket az emberek esetenként kevésbé fogják komolyan venni, mint az embereket, ahogy az elfek is szívesebben látnak táboraikban elfeket, mint embereket, és ehhez hasonló interakciók százai találhatók a játékban, ez a részletesség és következetesség adja a játék legnagyobb erejét.

Hátterünkből azonban hamar kikerülünk, különböző okokból kifolyólag és közvetlen közelbe kerülünk a Grey Warden-ekkel (és megharapom azt, aki azt mondja rájuk, hogy szürke kamarás!), akik mindent hátrahagytak azért, hogy a darkspawn hordától védjék a világot. Sorsunk az, hogy mi is felvegyük a harcot a közelgő darkspawn horda ellen, de a különböző frakciókat egyesíteni nehéz feladat lesz, még egy ilyen hatalmas fenyegetés ellen is. Tovább nem részletezném, mert nem lespoilerezni szeretném a történetet, hanem felkelteni az érdeklődést iránta.

Mindent összevetve tehát minden megvan egy remek RPG játékhoz, játékmenetileg és történetileg is, a világ nagyon részletesen felépített, a szerepjáték elemek mind a helyükön vannak, a karakterek és a történet eszméletlenül lekötik az embert, a döntéseink tényleg számítanak és már a játékban visszaköszönnek és ami a legfontosabb, az egész játéknak van egy realisztikus, sötétes atmoszférája, a fő események nem feketék-fehérek, jó párszor kerülhetünk morális dilemmába, a kiegészítőben pedig még inkább. Az egyetlen dolog, amiért egyesek nem szeretik, az a lassúnak mondható, már normál nehézségen is helyenként nagyon taktikus harcrendszer, ami annak ellenére, hogy a játékmenet típusához viszonyítva jól van megvalósítva, nem mindenkinek fog bejönni.

Összességében tehát mindenkinek ajánlom a Dragon Age: Origins-t és Awakening-et, akik vágynak egy remek RPG-re, fontos döntésekkel, érdekes sztorival, kicsit furcsa, de magához jól illő harcrendszerrel, minden szokásos, de remekül kidolgozott RPG elemmel, mindezt egy sötétebb hangulatú fantasy világban.