Amikor gyermekként először hallottam a Szárnyas fejvadász című filmről, egy mennyből alászálló angyalt vizionáltam, aki levagdossa a bűnös emberek fejét. Mikor rájöttem, hogy a film igazi címe Blade Runner (azaz Pengefutó) és a film nem erről szól, kissé csalódottan tekintettem meg Ridley Scott kultfilmjét, mely első nézésre egyáltalán nem varázsolt el. Érett fejjel újranézve viszont lenyűgöző volt számomra az a világ, történet és üzenet, melyet a sci-fi író, Philip K. Dick nyomán alkottak meg 1982-ben. De lehet-e több, mint 30 évvel később frissességgel megtölteni a Pengefutó univerzumát? A válasz egyértelmű: az alázatos és tehetséges alkotó nem csak megismételni tudja a régi dicsőséget, képes túl is szárnyalni azt!

A fejvadász újra szárnyal
2049-et írunk. 30 év telt el az első film eseményei óta. K (Ryan Gosling) egy legújabb generációs replikáns, aki fejvadászként tevékenykedve iktatja ki régebbi gyártású fajtársait. Magánéletét egy holografikus leányzó, Joi (Ana de Armas) teszi színesebbé, aki az érzelmileg szegény főhős egyetlen társa. K legújabb megbízatása viszont arra kényszeríti, hogy alaposan átgondolja múltját, jövőjét, saját személyazonosságát és hamisnak hitt emlékei valódi értelmét. Ridley Scott régóta dédelgetett álma volt, hogy egy napon folytassa legszemélyesebb moziját. A projekt végül hosszas huzavona után Denis Villeneuve-höz került, Scott már „csak” a produceri teendőket vállalta – elnézve Scott és Villeneuve utóbbi években nyújtott pályafutásának kontrasztját, ez egy igen jó döntésnek bizonyult. Villeneuve ugyanis alázattal, de bátorsággal nyúlt az eredeti alapanyaghoz. Emellett nem engedett az olyan elvárásoknak, melyek egy sablonos, de fogyasztható popcornmozivá züllesztették volna az egyébként igen filozofikus Blade Runnert. A 2049 még elődjénél is moralizálóbb és helyenként meglehetősen gyomorba vágó görbetükröt tart napjaink emberének. Ez a bátor húzás annak is köszönhető, hogy Villeneuve, Scottal ellentétben, megkapta a végső vágás jogát, így a moziban vetített változatban a rendezői verziót tisztelhetjük. Azért is fontos ez, mert az eredeti Blade Runner többféle formában is ismert, és a „Directors Cut”-ként kiadott verzió sem Ridley Scott elképzelései szerint készült, így a valódi direktori vágás „Final Cut” címen került forgalomba (Villeneuve is ezt használta a folytatáshoz). A 2049 esetében tehát nem kell tartanunk attól, hogy elveszünk a különböző változatok erdejében.

Pornófüggő android?
A Blade Runner 2049 még elődjénél is merészebben mer különböző morális témákat és tabudöntögető kérdéseket feszegetni. Erre az egyik legjobb példa K holografikus kedvese, aki mintha a pornófüggőség és a virtuális szerelem metaforája lenne: vágyakozás egy a valóságtól elrugaszkodott vízió után. A film ezen kívül bátor reflektálásokat tesz az önmagukat felemésztő kultúrák és a természettől való eltávolodás csapdájára, és az ember teremtő szándékának veszélyességére is. A kérdésekre viszont nem születnek szájbarágós válaszok, így a film témájának súlya még nagyobb. Az alkotás rendkívüli, de nyomasztó látványvilága, az események lassú folyása és a színészi játék visszafogottsága ugyancsak ezeket erősítik. Vajon akarnánk-e egy olyan világban élni, ahol adott minden technikai vívmány, de soha nem kel fel a Nap? Csak akkor viselkedhetünk humánosan, ha tudatában is vagyunk ember mivoltunknak?

„He is NYUGDÍJAS”
A rengeteg nyomasztó kérdésen túl a Blade Runner 2049 alkotói arra is ügyeltek, hogy némi mosolyt csaljanak a magyar nézők arcára, ha már a produkciónak kis hazánk adott otthont. Az eredeti filmben hallható magyar mondatok (melyek Edward James Olmos szájából hangzanak el) okán itt is elhangzik pár „szívet melengető” magyar mondat (már csak ezért is eredeti nyelven érdemes megtekinteni). A stáblistában számtalan magyar név olvasható, főleg a kaszkadőrök esetében. Szomorú adalék viszont, hogy a díszlet bontásakor bekövetkezett balesetben egy magyar munkás életét vesztette.

Pár „kedves” magyar mondat az eredeti filmből.

„Én láttam dolgokat, amiket ti emberek el sem hinnétek!”
A Blade Runner 2049-cel egy olyan film született, amely végre újra életre keltheti a régóta halottnak hitt cyberpunk műfaját. A Ghost in the Shell amerikai remake-jével szemben egy valódi, filozofikus mű, mely sokkal több egy agyatlan akciófilmnél. Bár az alkotás hossza kissé több annál, mint ami indokolt lenne (mondjuk úgy 20 perccel), Villeneuve nem csupán folytatást, de egy önálló, magában is értelmezhető mesterművet alkotott, mely minden sci-fi rajongó és filmszerető néző számára kötelező darab.
Az ilyen mozik nem vesznek el, mint könnyek az esőben!