Kevés olyan jelenség van a filmtörténelemben, mint a Star Wars. Lehet vitatkozni a filmek minőségein (főleg az előzményén), de tagadhatatlan, hogy kevés olyan dolog létezik, amelyen generációk nőttek fel. Személyes példaként tudnám említeni saját apámat, de akár néhány volt tanáromat is. Kicsiként én is rengeteget néztem ezeket a filmeket, és a régi trilógiát a mai napig szívesen veszem elő. Az Ébredő erő kapcsán az elvárások nyilván magasan voltak, de akadtak olyanok is, akik lejjebb rakták a lécet, már csak George Lucas kontárkodásai révén, vagy épp a Disney miatt. Hogy végül miképp is szuperál a Star Wars széria következő része? Képes-e egy újabb generációt bevezetni ebbe a misztikummal átitatott, messzi-messzi galaxisba? A válaszunkat cikkünk rejti, és szeretném előre leszögezni: véletlenül sem kerültek bele spoilerek.

Ahogy a valóságban, úgy a Star Wars világában is cirka harminc év telt el a Birodalom bukása óta. Ez alatt az idő alatt rengeteg minden megváltozott, s a Birodalom hamvaiból egy új fenyegetés tört fel, mely az Első Rend nevet viseli. Titokzatos vezetőjük két vezére, Kylo Ren (Adam Driver) és Hux tábornok (Domnhall Gleeson) hajt végre egy rendkívül fontos hadműveletet a Jakku-n, mely csakúgy mint régen az Új remény, bevezet minket ismét ebbe a messzi-messzi galaxisba.

A párhuzam az Új reménnyel nem véletlen. A filmmel biztosra akartak menni, ami mellé hozzátársul az is, hogy J.J. Abrams kedvence a sorozatból az eredeti 1977-es film. Hasonló történettel van dolgunk, azonban mégis más. Tiszteletet ad az elődöknek, ám ezzel át is adja a stafétabotot az új főhősöknek, Reynek (Daisy Ridley) és Finn-nek (John Boyega), valamint Kylo Rennek. Mint említettem, a cselekmény kissé ismerős, azonban mégis sok csavart vittek bele, ezáltal pedig egy új, mégis nosztalgikus környezetet teremtettek.

A régi szereplők (kiváltképp Han Solo) pont annyit szerepelnek, amennyire szükség volt belőlük, a fókusz ezúttal nem rajtuk van. Mi a helyzet az újoncainkkal? A fény oldalán megjelenő hősök fantasztikusak, olyannyira, hogy Rey az egyik kedvencemmé vált az egész sorozaton belül. Kivétel nélkül egy új szereplőre se lehet mondani, hogy felesleges, rossz, vagy épp unalmas (vagy hogy rosszul színészkedik). Persze Kylo Ren karaktere sokaknak csalódást okozhat, de! És egy hatalmas „de”, aminek a fényében érdemes igazán nézni az Ébredő erőt. Ez pedig maga a cím: az ébredő erő.

Kylo Ren karakterének ez a film valami olyasmi, mint egy eredettörténet. Noha ez rá vonatkozik a leginkább, más se mentes alóla. A misztikum újra él a Star Wars világában, így rengeteg izgalmas dolgot említenek meg és számos kérdés vetődik fel, ami nem az idegesítő, szívatás jellegű „levegőben hagyást” jelenti. Ez a film teret nyit az univerzum újraéledésének, újbóli virágzásának, és ezt fantasztikusan teszi. A lényeg pedig ez: úgy jöttünk ki a filmről, hogy már ültünk is volna be a következőre (rád nézek most, előzménytrilógia). Felébredt az erő, új karaktereket alapoztak meg, s úgy gondolom, igazán nagyot csak a folytatások fognak ütni.

A filmnek természetesen vannak hibái: mint említettem, Kylo Ren sokaknak csalódás lesz, a sötét oldal karakterei még kibontásra várnak; az Új remény áthallások egyeseknek negatívnak tűnhetnek, s John Williams is mintha kezdene megfáradni a Star Wars zenéjét illetően. Azonban ez mit sem vesz el a film értékéből. Olyan folytatás született, melyet bátran oda lehet tenni az eredeti trilógia mellé, amiben érződik a szív és lélek. Újra kisgyerekként lehet élvezni több generáció számára a Star Warst, és valljuk be: ez a legfontosabb.