A 2014-es év is hozott számunkra pár fantasy alkotás a mozikba, ezek között szerepelt például a Demóna, a 300: A birodalom hajnala és természetesen A Hobbit: Az öt sereg csatája, melyről kritikánkat ezen a linken olvashatjátok. Ebben az esztendőben még egyszer utoljára levegőt vett az Universal Pictures és elénk fújta a stúdió évzáró fantáziafilmjét, A hetedik fiút. (2014)

Történet

Gregory mester inast keres maga mellé. Ám nem holmi kovács, vagy tímár munkára kellene neki a segítő kéz, hanem a földünk kegyetlen szörnyei ellen kell megküzdeni és biztosítani az emberek jólétét és oltalmát. Meg is találja Tom Ward-ot, a fiatal fiút, akit maga mellé vesz, hogy kitanítsa a lények elleni harcban, de a legfőbb feladat: megállítani Malkin Anyát a boszorkányok királynőjét, hogy megmentsék a világot a pusztulástól.

Megmondom őszintén eddig kevés olyan mozis élményem volt, amire azt mondtam, hogy bizony inkább az előzetest nézném 100 percen keresztül, mint az egész alkotást. Elmondhatom, hogy ez az impulzus maradt meg bennem a teremből való kijövetel után. Utána gondolkodtam azon, hogy nem-e valamit félreértelmeztem vagy esetleg nem vettem észre, ami magasabb kategóriába sorolja ezt a szerzeményt, de rájöttem hogy nem. Magával az alap sztorival semmi probléma nem lehetne. Ezt már a bemutatóból láthatjuk, és észrevehetjük a történet mögötti megannyi lehetőséget és kreatív ötletet. A felvezető képsorok még elnyerhetik a tetszését ez embernek, ugyanis kapunk egy kis morzsát egy bizonyos kezdettel kapcsolatban és így megfelelően megvan a film misztikuma. Ám ezek után olyan szinten kilő a mű, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja. Annyira gyors tempót diktál a cselekmény és annyira gyorsan szeretne megmagyarázni maga körül mindent, hogy szó szerint nincs is ideje rá, ezáltal simán átugorja azokat a hatalmas lyukakat a sztoriban amik akár az egész filmvilágot beszippanthatnák. A bemutatott világról nagyon kevés információt kapunk, a hangyányi háttértörténeteket is csak úgy elénk dobják, hogy „nesze, értsd meg ennyiből és zabáld tovább a popcornodat!” Egy fantáziafilmben fontos a megfelelő magyarázat a néző számára, hogy megértse a világot és tudjon egyesülni vele. Itt értetlenül állunk egyes történések előtt. Rengeteg érdekes és izgalmas dolgot ki lehetett volna hozni ebből a történetből, amire a rövid játékidő miatt nem képes a film. Sehová nem fejlődik az egész alkotás. Egy elkapkodott és komolytalan történetmeséléssel találjuk szembe magunkat, amely sajnos elég nagy klisékre, valamit random eseményekre épül. Sajnos számomra nem volt túl szórakoztató.

Karakterek, dialógusok, színészi játék

Ezeket az elemeket egy kalap alá vettem, mert nagyban összefüggenek és ők a leggyengébb pontjai A hetedik fiú című alkotásnak. Nem mondanám, hogy nem változatosak a műben fellelhető karakterek, de egy kicsit sem érdekesek. Nem kapnak akkora kidolgozottságot, hogy bármelyikkel megfelelőképp tudna a néző azonosulni és a jellemvonásokban sincs semmi különleges. Semmi újat nem hoz be a film ezen területen, pedig lehetett volna egy csomó érdekes karaktert kitalálni, akár új lényeket behozni (mert nagyon megszokott egyedekkel van dolgunk) és megfelelő jellemvonásokkal felruházni. Erre nem fordítottak időt az alkotók. Senkinek sincs kézzel fogható háttértörténete és a fejlődésük sem számottevő, sem érdekfeszítő. Kiemelném Tom karakterét, aki szerepéhez képest túl előrehaladott. Kezdőként néha úgy harcol, mint egy profi, pedig még a világról sem tud semmit. Ez (legalább is számomra) nem megfelelő bemutatásmód. Egy ilyen környezetbe sokkal jobban beleillik a kezdetben csetlő-botló, ám később igazi mesterré érő fiatal tanonc személyisége, amely lehetőséget biztosít a komikumra, valamit teret ad a tudatos és izgalmas karakterfejlődésnek, melynek végén igazi hősként tudunk rá tekinteni. Ez itt nincs meg. A szövegkönyv, illetve ezzel együtt a színészi játék is elég gyengére sikerült. Egy mozis produkcióban a párbeszédek és a hozzájuk társított gesztusok, valamint érzelmek imitálása nagyban meghatározza a mű színvonalát. A dialógusok sablonosak, gyermetegek és buták. Előre lehetne tudni, mi lesz a következő mondata a szereplőnek, még jó hogy erre az iszonyú iram nem nagyon ad lehetőséget. Egy egyszerű hasonlattal élve, ha galériát nyitnánk a filmtörténelem fantasy alkotásaiból, akkor ez olyan mit ötéves Pistike pálcikaember rajza két Van Gogh között. Ehhez mérten a színészi munka sem átható. Ezeken még Jeff Bridges és Julianne Moore sem segít, hiszen a szereplők nagy része (meglátásom szerint) nem volt képes egyesülni a szerepével. Főleg Alicia Vikander, akinek női karaktere egyenesen unalmas és nem éreztem fontosnak. A szerelmi szál Tom és Alice között teljesen random és kidolgozatlan, mert nincs megfelelő előzménye, nem tudjuk meg mit szeretnek egymásban és nem is fejlődik ki teljesen. Ezek nagyon nagy gyengeségei ennek a teljesen kiszámítható produkciónak.

Képalkotás és zene

Eredményére legyen szólva az operatőri munka elég kreatív és szép képeket hoz elénk. Láthatunk szép kolumbiai, kanadai és amerikai tájakat, jó a kameramozgás, a jeleneteket megfelelően mutatja be. A látvány nem annyira új, megszokott komponenseket használ rengeteg CGI elemmel vegyítve. Ez nem negatívum, csak nem hoz újat. Szokványos vizuális bemutatással bírnak a lények és a környezet is egyaránt. A zene Marco Beltrami zeneszerző nevét jegyzi, aki a fantasy-knál megszokott orchestra stílust hozta elő ami szép, de emlékezetes hangzást nem ad a műnek.

Összegzés

A hetedik fiú című film számomra dramaturgiailag nem hozta az elvárt színvonalat. Ebből a sztoriból sokkal többet ki lehetett volna hozni, minthogy 1 óra 40 percbe belezsúfolni mindent és utána nézni ki a fejünkből, hogy most ugyan mi történt… Szerény személyemnek úgy tűnt, mintha a mű nagyon is komolyan szeretné magát venni, amit sajnos elég rosszul tesz. A magyar szinkron sem első rangú a filmben, ám eredeti nyelven sem üt akkorát. Hétvégi unaloműző szórakozásnak elmegy, de nem érdemes nagy elvárásokkal leülni elé, mert a trailer ezt sugallja, de szó ami szó ezzel szemben egy merő csalódás.