Illetve… igazából a jó és a ribi ugyanaz…? A Blumhouse-féle Felelsz vagy mersz (nem összekeverendő a 2017-es CineTel-essel) már egy ideje dönget a külföldi mozikban, és a mai napig hátborzongató számomra, milyen profit van az ilyen fajta filmeken. Hamarosan hozzánk is megérkezik szinkronosan a film, ennek örömére nézzük meg, hogy teljesített a film az olcsó költségvetésű horrorfilmek sztereotípiákkal teli világában (spoilermentesen).

A koncepció nem új. Egy csapat fiatal elmegy gimnáziumi éveik utolsó bulijára, ahol az „utolsó” szó nem biztos, hogy csak a gimis bulikra vonatkozik. Meg van a tipikus banda, az erkölcstelen bunkóval, a meleg sráccal, a legjobb barinőkkel, a sráccal aki az egyik barinő pasija, de „komplikált” a helyzet, az alkoholistával és – eh, igazából mindegy is, a lényeg, hogy mindenféle ember kell a csapatba, hogy a különböző hátterű nézők legalább az egyikőjükkel tudjanak azonosulni. Eddig, plusz néhány jelenet alapján lehetne egy Project XI is, de ekkor jön képbe egy démoni felelsz vagy mersz játék. Ja bocsi, azt hiszem a „démoni” az mégiscsak spoiler, mert ugye az ilyen filmekben, ha természetfeletti dolgok történnek és egy eltorzult arcú, furcsán beszélő ember mászik az arcunkba, az még lehet a Mikulás álruhában.

Na szóval, természetesen minden elriasztó jel ellenére hőseink a „ne legyél már ilyen” alapon elmennek after partizni egy „otthonos” helyre, ahol be is üt a baj. A baj pedig az, hogy nem spoilerezhetek, pedig mennyivel egyszerűbb lenne konkrét példákon keresztül bemutatni a filmet. Szeretném előre lefektetni, hogy egy jó horrortól/thrillertől mik az elvárásaim. Horror esetében egy olyan hátborzongató atmoszféra megteremtése, ahol soha nem tudhatjuk, mikor történik valami és pont ezért egész idő alatt ott lapul egy kis nyugtalanság. Thrillerektől pedig valami lelki/morális dilemmát, lehetőséget arra, hogy azonosuljak valamelyik elszenvedővel és ezért átérezzem a sorsát/sorsukat. A teljesen egyértelmű: „most partizásból átmegyünk csendesbe, vagy horror hangokkal felvezetett jumpscare-ekbe” jelenetek ezt a horror részét ki is rúgták páros lábbal az ablakon. Hirtelen, hangos, ijesztő NEM egyenlő hátborzongatóval. Ha nincs tétje annak, hogy a képernyő zegzugait fürkésszük azért, hogy hol van most a veszély, mert úgyis a semmiből az arcunkba fogják tolni, eleve hátrányból indul a film, vagy médium az atmoszféra megteremtésében. Marad tehát a thriller része.

A thriller része, amire azért volt remény a koncepció alapján. Elvégre gondoljunk csak bele, mennyire forgatná fel a mindennapjainkat, ha egy láthatatlan erő az életünket fenyegetve rákényszerítene arra, hogy kiadjuk legféltettebb titkainkat. Elvégre a legjobb barátainknak is azt mondjuk, hogy bocsi nem érek most rá, nem azt, hogy inkább videókat nézegetnék egyedül egész este ahelyett, hogy veled lógjak. Ez pedig még a legkisebb probléma, mi van, ha egy állásinterjún jár el a szánk a valóságról, vagy hűtlenek voltunk? Konfliktusok végtelen tárháza állna elénk gondolkoztató alapanyag terén… ha nem azon lenne a hangsúly, hogy mindenki meghaljon.

Így elértünk ahhoz a ponthoz, amikor vajmi kevés dolog maradt, ami megment egy horror és thriller nélküli horror/thriller filmet. Ráadásul abszolút szubjektív, de ha démoni dolgok vannak valami szabályokhoz kötve, és azt megszegik, nálam tét nélkülivé válik a cselekmény. Szóval mi az, ami mentőöv lehet? A röhejes „snapchat filter” arcokon kívül (amit legalább a film is aláír) maga a képi látvány kifejezetten esztétikus. A szereplők biztos nem kapnak Oscart, de a műfajhoz képest nagyon korrekt alakítások voltak, ahogy a magyar szinkron is teljesen rendben volt. Megjelent néhány érdekes gondolat és ha nagyon bele szeretnék látni valamit, talán rejlik egy, az egész filmet átölelő mondanivaló, de az annyira klisé, hogy nem kéne filmet építeni köré.

Konklúzió: javasolni maximum egy dilis baráti társaságnak tudnám, akik a következő hetekben ezzel fogják ugratni egymást, de ebben az esetben szerintem viccesebb lenne otthon egy 4K tévén nézni, miközben ő maguk is felelsz vagy merszeznének (valószínűleg a filmben látható alkoholmennyiség se ártana). Közel sem a legrosszabb a műfajában – bár a szokásosnál jobban ráhibáztam, hogy egyes jelenetekben mi fog történni – de horrort nézni moziban, tömeggel, számomra csak akkor valid, ha valóban hátborzongató és/vagy lelkileg megérintő története van, amiért egy picit még dolgozni kellett volna.