Ahogy az Illés együttes slágerében hallhatjuk; „a szó veszélyes fegyver, és van aki fegyvertelen.” VI. György király brit uralkodóra ez fokozottan igaz. György ugyanis olyan súlyos dadogással küszködött, hogy neki valószínűleg nem csupán az útelgázo…útelágazódás szóval gyűlt volna meg a baja (ami, mint tudjuk, „nehéz szó”). A beszédhibás uralkodó szinte képtelen volt nyilvános szónoklatokat tartani, ráadásul a ’30-as években amikor Hitler és Sztálin is aktivizálódott, igencsak elkélt egy tekintélyt parancsoló vezető az Egyesült Királyság élére.
Nézzük meg, hogyan vizsgázik Tom Hooper Oscar-díjas rendezése a történelmi filmek négypontos értékelési kritériuma szerint!

1. A sztori történelmi hitelessége
A király beszéde tipikus példája annak, amikor a drámaiság és pörgősebb tempó érdekében bizonyos eseményeket drasztikusan lerövidítenek, vagy elnyújtanak vagy más sorrendben mutatnak be. VI. György bár tényleg dadogott és gondjai voltak a publikus beszéddel, a drámai hatás miatt dadogását eltúlozták. Családtagjai körében valószínűleg normálisan beszélt. Az ausztrál beszédterapeuta Lionel Louge (afféle Montágh Imre) kezelése is másként alakult a valóságban. A helyzet az, hogy Lionel kezelése a filmben látottnál is hatékonyabb volt. Az első kezelést még 1926-ban végezték és pár hónappal ezután György (akkor még csak Albert) már sokkal jobban beszélt (tehát jó tíz évvel bátyja szerelmi botránya és lemondása előtt). György király tehát már jóval az ominózus 1939-es háborús beszéd elmondása előtt is képes volt egy szöveget dadogás nélkül felolvasni. Természetesen ez a változtatás a drámai hatást hívatott erősíteni, hiszen így van miért, van kiért izgulni a film végén. Arról persze már nem esik szó, hogy az Egyesült Királyság végül nem sietett Lengyelország segítségére, az pedig hogy a Szovjetunió is megtámadta a lengyeleket, az pedig kit érdekel…A szovjet Acélembernek nem mertek hadat üzenni…Ugyancsak kényes kérdés, hogy VI. Györgyöt többen is nácibarát politikával vádolták, mivel támogatta Anglia és Németország megbékélését.
Lionel valószínűleg sosem szólíthatta Albertet Bertie-nek, hisz azért ez mégis olyan, mintha Erzsébet királynőt valaki Bözsi néninek hívná…Na jó, nem, de a protokollt még minden idők legkirályabb logopédusának is be kell tartania. Megfelel a valóságnak viszont, hogy Albert mindennap felkereste Lionelt, aki azonban nem tartotta titokban felesége előtt a páciens kilétét.

2. Történelmi látványvilág
A történelmi látványvilágra megítélésem szerint minimális panaszunk lehet. A XX. század már bőven nem olyan, mint az ókor, itt már a látvány, díszlet és jelmeztervezők bőven támaszkodhatnak korabeli fotókra, filmekre illetve a bőséggel megmaradt tárgyi emlékekre. A király beszédében-mint a XX. században játszódó történelmi filmekben általában-e terén nincs olyan szintű pontatlanság, mint a régi korok filmjeivel. Minimális tévedések azért előfordulnak; pl. műanyag repülő makettek a korban inkább balzafából modelleztek, és egy két helyen felbukkan valamivel későbbi ruházatok is, de ez szerintem a bocsánatos bűn kategóriája.
Figyelemre méltó és példaértékű még, hogy a végső háborús beszédet szinte szószerint átvették az alkotók, ráadásul Firth még a hangsúlyokat és a szüneteket is pontosan eltanulta az uralkodótól, de erre még később visszatérek (bár az őszödi beszéd leutánzása lehet neki is kihívás lenne).

3. Korszellem, korhangulat
A király beszédében a 20-as 30-as évek hangulatát is sikerült hitelesen megidézni. A szereplők beszédmódja régies, arisztokratikus és igazán angolos, kivéve természetesen az ausztrál Montágh Imrét, aki egyfajta stílusos hanyag eleganciával szólal meg (ja ugye azt mondanom sem kell, hogy ezt a filmet szinkronosan nézni egyenesen felségárulás és a korona-elleni bűn). Érdekes ahogy a film arra is reflektál, hogyan változtatta meg a rádió és a filmhíradó a politikai vezetők kommunikációját alattvalóik felé. Akkor az emberek még egyenként odatapadtak a rádiókhoz, úgy hallgatva a lelkesítő beszédeket (hol volt még a Morning Show…) Még el is hangzik VI. György apjától, V. Györgytől, hogy most már nem elég jól kinézni, beszélni és szerepet játszani is tudni kell. A király beszédében pedig egy rövid jelenet erejéig meg is láthatjuk a tökéletesen szónokló politikus mintaképet; Adolf Hitlert! VI. György lányai, köztük a jelenlegi II. Erzsébet is kérdik apjukat, hogy mit beszél ez az ember. A válasz, „nem tudom, de amit mond, azt nagyon jól mondja”. Gondoljunk csak bele egy picit; egy ember, aki egész életében küzd a dadogással és nehezen beszél, tényleg elképzelhető, hogy még Hitler agresszív szónoklatait is vonzónak tarthatja.

4. Filmes megvalósítás
A király beszéde talán legnagyobb előnye a filmes megvalósításban és Colin Firth magával ragadó dadogásában rejlik, amiért méltán kaphatta meg az Oscar-díjat. Geoffrey Rush fantasztikusan hozza az ausztrál logopédust. A kedvenc jelenetem vele egyértelműen az, amikor beleül a királyi trónba, jól kiakasztva ezzel Györgyöt. Kissé szokatlan, de mégis kitűnő választás Helena Bonham Carter, aki ezúttal nem egy Tim Burton film őrült boszorkányát vagy a Fight Club Marláját alakítja, hanem VI. György feleségét, II. Erzsébet királynő édesanyját. Guy Pearce VIII. Edwardot játsza korrekt módon, de nekem az üde színfolt Timothy Spall volt, aki nem mást alakított, mint Sir Winston Churchillt, még ha csak rövid ideig is (a hangja tényleg tisztára a jó öreg angol bulldogé).
Tom Hooper rendező nem vállalkozik semmi extrémre filmjében, de amit vállal azt remekül teljesíti. Nem kell mindig újdonságokkal kísérletezni egy filmben, sokszor elég követni a jól bevált recepteket. A történet elmesélésében sincsenek ugrálások, a sztori elindul A-ból és eljut B-be, de nem is kell több.
Egy érdekes adalék, hogy a forgatókönyvíró David Seidler fiatalon maga is dadogással küzdött és VI. György rádióbeszédei adtak neki reményt a probléma orvoslására.

A király beszéde tehát nem egy világmegváltó film, de nem is ígér számunkra ilyesmit. Egy igaz történet által ihletett mesét tár elénk, amit én legalábbis szívesen nézek meg újra és újra.

http://mult-kor.hu/20110128_a_kiraly_meztelen

Az igazi beszéd: