2015-ben sem maradtunk le az érdekesebbnél érdekesebb filmekről. Együtt örülhettünk a jól sikerült, szórakoztató alkotásokon, és együtt sírhattunk a gyengébb műveken is. Ugyanakkor a nosztalgiázásra is volt lehetőségünk, hiszen jeles évfordulók alkalmából bemutatták a hazai mozik is a régen látott nagy klasszikusokat. Ilyen volt például januárban A bolygó neve: Halál, áprilisban a Drágán add az életed, júniusban a Harcosok klubja, valamint októberben a Vissza jövőbe.  

Év végén szinte hagyomány minden film fannál, hogy az év végi termésből kiemeli pár kedvencét, ami valamiért bejött neki. A múlt évben mi is elkezdtük ezt a szokást, így idén is megkértem szerzőtársaim, hogy állítsanak össze egy listát, melyben pár kísérő mondattal megindokolják, hogy miért tetszett neki az adott film. A listánál a hazai mozikban idén debütáló filmeket vettük figyelembe, mégpedig azért, mert az Oscar Gála miatt sok film nem az adott év végén, hanem csak a következő esztendő elején jut el hozzánk.

Afthraste

5. Mad Max – A harag útja: A látványvilága, összetett és látványos akciójelenetei, remek színészválogatása és eszméletlen hangulatteremtése tette számomra érdekessé a filmet.

4. Halálos Iramban 7: igen, a hetedik, igen, ugyanaz, ezért is csak a negyedik, bírom a filmsorozat jeleneteit, még ha a lövöldözés/autók aránya egyre jobban közeledik egymáshoz, az első 3 rész nagyon megszerettette velem a karaktereket és a film jól visszahozza őket (mondtam már, hogy átugratnak két felhőkarcoló között?). Minden esetre ha kellett egy jó autós film 2015-ben, az ez volt, a Mad Max más kategória.

3. Bosszúállók – Ultron kora: egész estés filmként kiadott képregény sorozat egy része, a színészeket továbbra is nagyon bírom, a cselekmény nem volt rossz, és érdekesnek tűnő karaktereket ill. eseményeket vezetett fel.

2. Jurassic World: alapvetően nem tartom a Jurassic Parkokat jó filmeknél többre, mert nem volt úgy a gyerekkorom része, mint másoknak, de ez a film e nélkül is nagyon tetszett, mondhatni meghozta azt a kedvet hozzá, amit másoknak az első rész.

1. Star Wars – Az ébredő erő: nagyon precízen, átgondoltan és izgalmasan felépített film. Nagyon hű az univerzumhoz és a legkedveltebb részekhez. Nagyon szeretem az univerzumot és lehetetlen úgy gondolkozni egy film értékéről, hogy pusztán objektíven, ezért első.

 

krisfk

5. Jurassic World: mindig védem ezt a filmet, mert szerintem nem múlja alul a Jurassic Parkot, sőt, önreflexivitásával és szerethető hőseivel szememben még talán meg is fejelte.

4. Kódjátszma: Benedict Cumberbatch puszta jelenléte is elég nekem ahhoz, hogy egy film tetsszen. Lehengerlő alakítást nyújt itt is, Alan Turing története pedig magával ragadó. Bár a cselekmény némi motiválatlanságtól szenved, mindenképp élvezetes.

3. Az U.N.C.L.E. embere: a Mad Max példáját követve az U.N.C.L.E. embere szintén a végig izgalmas akció jegyében készült. Mindemellett humoros, ötletes, remek a dinamika a főszereplők között és nagyszerű a filmzene.

2. Star Wars – Az ébredő erő: minden hibája ellenére imádtam a filmet. Kylo Ren karaktere a kedvenc Star Wars szereplőm lett, rajongásomat pedig teljes mértékben kielégítette. Jó, tele volt következetlenségekkel, logikátlan fordulatokkal és könnyű megoldásokkal, de akárhányszor bekapcsolt az a kék fénykard én majd’ összepisiltem magam. És ilyen jó fénykardpárbaj szerintem Star Wars filmben még nem volt.

1. Mad Max – A harag útja: minden kétséget kizáróan a legjobb film, amit 2015-ben láttam. A vágás, az operatőri munka, a színészek, a karaktervezetés, a cselekmény mind a helyén van, a zene isteni, az akció végig pareg és egy percig sem unalmas. A művészi montázsoktól a fantasztikus fényelésig a Mad Max mindent visz.

 

Filmnomád

5. Liza, a rókatündér: A TOP 5-ben nálam bizony egy magyar alkotás is helyet kapott. Miért? Mert a Kontroll óta nem láttam ilyen igazán egyedi, unicumnak számító hazai filmet. Keserédes és beteg humorú tündérmese arról, hogy az igaz szerelem mindenkire ott leselkedik valahol.

4. Ex Machina: A robotika egy igazán rémisztő víziója egy mesteri kamaradrámába oltva. Alicia Vikander maga a szilíciumban testet öltött gyönyörűség. Bibliai allegóriák és elgondolkodtató tartalom sokkoló megvalósításban.

3. A marsi: Andy Weir bestsellere végre a nagyvásznon is elvarázsolta a nézőket. A szédületes sci-fit Matt Damon laza és stílusos játéka, Ridley Scott rendezése és a kitűnő humor teszik igazán fogyaszthatóvá. Magyarország méltán lehet rá büszke, hogy jórészben itt készült. Azért tessék csak elolvasni a könyvet, az az igazi.

2. Macbeth: A legjobb Shakespeare adaptáció valaha. Sötét, nyomasztó, vérgőzös légkör egy igazán autentikus művészi igényességű darabban. Michael Fassbender valósággal egyé válik a címszereppel.

1. Mad Max – A harag útja: Amikor a majd 70 éves George Miller jön, és fiatalos lendülettel megalkotja az akciófilmek királyát. Ez a film akár egy bomba, dinamikus lendület, energia és fergeteges őrület egyben. A legjobb disztópia valaha.

 

Mikro

5. Rendőrautó (Cop Car): Nehéz lenne megmondanom, hogy Kevin Bacon neve garantál-e bármit is egy filmnél, akár pozitív, akár negatív értelemben, a Cop Car esetében viszont egy nagyon jó alakítást kapunk tőle. A sztori a két srácról tényleg csak annyi, hogy elkötnek egy rendőrautót, ez viszont nagyon jól és érdekesen van kivitelezve. Maradandó élményt nyújtott a film, amit nem felejtek el egy darabig, és ennek köze van a befejezéshez, valamilyen furcsa mód.

4. Time Lapse: vannak olyan filmek, amiket hosszú ideig halogat az ember, mert nem hall róla eleget, „úgyis B kategóriás vacak”, aztán mikor végül megnézi, akkor, bamm! Így volt ez itt is számomra. Az időutazás mondjuk eleve egy olyan faktor, ami minden filmet feldob kicsit, itt viszont nem maga a felvetés indította meg a dolgokat, hanem a tökéletes megvalósítás. Jó, persze nem tökéletes, de hát minden filmben lehet hibát találni. A film kellemesen nyit, aránylag megszeretteti a szereplőket az emberrel, és végig ott van a „mi a fene fog itt történni” kérdés, ami izgalmassá teszi a történetet. A Time Lapse egy érdekes módon tálalt sztori. Mindenképpen az év meglepetései közé tartozott nekem.

3. Slow West: mintha a western filmek reneszánszukat élnék manapság. Mindjárt jön Tarantino új western filmje, plusz kaptunk egy Bone Tomahawkot is idén. A Slow West lassú, komótos tempójával lopta be a szívembe magát. Adott egy nagyon szép képi világ, és egy izgalmas történet. Michael Fasbender hozza a kötelezőt, Ben Mendelsohn számomra a Bloodline sorozat óta jó színész (és valóban az), Kodi Smit-McPhee pedig már a Let Me In feldolgozásban is megmutatta, hogy tud, ha akar. Mindenképpen az év egyik nagy meglepetése volt nekem ez a film.

2. Az ajándék (Gift): Talán azt kellene mondanom, hogy a Gift sem egy tökéletes film, de olyan talán nem is létezik. Adott egy nagyon jó thriller, egy olyan, amit már rég kaptunk. Ami bemászik a bőrünk alá, és nincs természetfeletti, nincs szörny, meg zombik meg semmi, és ettől függetlenül végig egy nyomasztó, kellemetlen érzésünk van, valami nem stimmel. A történet végig érdekes és izgalmas. Plusz pont Jason Bateman nagyszerű alakítása, akinél egyre nagyobb öröm, ha nem valami béna vígjátékban látom (így jártam a This is where i leave you esetében is).

1. Beépített hiba (Inherent Vice): az Inherent Vice esetében kissé elfogult vagyok, ugyanis olvastam Pynchon könyvét, ami alapján a film készült, és imádtam. Persze már ott se sok fogalmam volt róla, hogy miről szól a történet és hasonló élmény volt a film is. Nem tudnám megmondani, miért is szerettem igazán. A hangulat, a színészek, Joaquin Phoenix mindig is jó volt, itt sem hazudtolja meg önmagát, ugyanez elmondható Josh Brolinról is, vagy ott van Benicio Del Toro, akinek kevesebb szerepidő jut, mégis egyből eszünkbe jut a szerepéről egy másik film, ahol szintén ügyvédet játszott és az is hasonló jellegű kannabiszgőzös ámokfutás volt. És persze ne felejtsük el, hogy ez egy Paul Thomas Anderson film, ez sokat elmond azoknak, akik szeretik a rendezőt. Mindezek ellenére sokaknak, sőt, kimerem jelenteni, hogy a többségnek nem fog tetszeni. Akinek viszont igen, annak nagyon.

 

Kondorosi Attila

5. Vadon (Wild): a Reese Witherspoon kálváriáját felvonultató 115 perces film bemutatja, hogy menekül régi élete elől egy fiatal lány és tesz meg gyalog több ezer mérföldet miközben saját hibái megbocsátása végett keresi a megnyugvást a vadregényes Amerika tájain. A film rendkívül erős érzelmi töltete és a főhősnő szenvedését a lehető leghitelesebben átadó dramaturgiája miatt került be a TOP 5 közé.

4. A mindenség elmélete (The Theory of Everything): Eddie Redmayne és Felicity Jones alakítása egyenesen megnyerő a Stephen Hawking életrajzát viszonylagos élethűséggel bemutató Oscar-díjas filmben. A napjainkban is élő és ALS kórban szenvedő angol fizikus vezető személyiségnek számít a szakmában, Ő az az ember aki ritka betegségét a lehető legtovább élte túl. A tudós történetét bemutató életdrámáért Eddie Redmayne az idei Oscar-gálán elnyerte a Legjobb férfi főszereplő díját. A filmben a drámai hatás a lehető legmagasabb szinten van, ehhez a fiatal színész lehengerlő munkája is hozzájárult. Gratulálunk!

3. Mad Max – A harag útja: Tom Hardy az a színész aki véleményem szerint kiérdemelte a 2015-ös év legjobb színészének díját. Az idényt a 44. gyermek című filmmel kezdte el és ennek az időszaknak volt a méltó befejezése a Legenda című mű. A Mad Max szürreális, poszt-apokaliptikus világában is méltán megállta a helyét Chalize Theron oldalán. A film egy végletekig elnyújtott autós üldözés megannyi látványelemmel és egy kissé nyakatekert történettel megspékelve. Említsük meg, hogy színészünk viszonylag ritkán használt kaszkadőrt a jelenetekhez, természetesen jár érte neki a keksz! 

2. Mélyütés (Southpaw): Jake Gyllenhaal, miután levetette magáról a szabadúszó riporter szerepét boxbajnoknak ált, hogy bemutassa, igen is fel lehet emelkedni a bukás után is. Billy Hope (stílusosan a vezetékneve „remény”) nagy sikerű boxoló boldog családi és anyagi háttérrel megáldva. Ám egy szörnyű baleset folytán elveszti feleségét és lánya is elhidegül tőle. Saját életét csakis önmaga tudja helyrerakni, így a hatalmas zuhanás után saját kezével igyekszik visszamászni a csúcsra. A film az igen mély drámától és érzelmi töltetektől lesz feledhetetlen. Jake Gyllenhaal remekül átérezte karakterét és vele együtt a csodaszép Rachel McAdams alakítása is rendkívüli.

1. Liza, a rókatündér: kétség kívül a magyar filmipar legmeghatározóbb és legjobb alkotása volt ez a film 2015-ben. Megérte az öt évnyi belefektetett munka. Ujj Mészáros Károly első nagyjátékfilmjében Balsai Mónika alakítja a szemérmetes Liza nővért, aki elkötelezetten ápolja a japán nagykövet feleségét. Egyetlen barátja a David Sakurai által játszott Tomy Tani, egy japán énekes szelleme. Liza képtelen rátalálni az igaz szerelemre, hiszen az őt körberajongó férfiak egytől egyig meghalnak. Vajon mi állhat a háttérben? A film története lenyűgöző és a színészi alakítások is megállják a helyüket. Visszafogottan vicces és szórakoztató mű, hangulatos betétdalokkal és remekül működő CGI elemekkel. Ez a magyar film méltán megállná a helyét Hollywood-ban is. Gratulálunk és még sok hasonló művet szeretnénk még látni!

 

J103Baronski

5. Birdman: ritka mostanság, ha szurkolok azért, hogy egy film Oscart nyerjen. Talán öt-hat éve volt utoljára példa ilyesmire. Ez a film számomra nagyon tetszett, azonban önmagában emiatt nem adnám meg neki az ötödik helyezést. Akkor miért is? Talán a mondanivaló miatt. Innáritu jó helyen fogta meg a ma elburjánzó szuperhősfilmeket, és színészeik ragadványos betegségeit. Szeretném kiemelni, hogy nem a jó szuperhős filmek ellen vagyok, pusztán a tömeggyártásuk, egyformaságuk ellen. Ilyen szempontból ezt a filmet fontosnak tartom, hisz talán jobb képet ad a mai blockbusterekről, mint bármilyen egyéb cikk.

4. Ex Machina: kisköltségvetésű sci-fik minden évben vannak, ám sokszor túlbonyolítják történetüket vagy épp elművészkedik a végüket vagy akár komplett játékidejüket. Az Ex Machina, amellett, hogy elgondolkodtat, mindezt úgy teszi, hogy maximálisan leköti a figyelmet. Nem akar sokat markolni, nem is akarja mindenáron megerőszakolni az agyadat, csak finoman kifejti a hatását. Sci-fi rajongóknak kötelező darab.

3. Kódjátszma: a 2014-es, nálunk csak 2015-ben bemutatott Oscar filmek finoman szólva is megleptek. A Kódjátszma szépen mesél egy történetet fantasztikus színészekkel, miközben hangsúlyát nem mellékes dolgokra tereli, pusztán a lényegre. Jól észben tartja, hogy ez a film egy feltaláló zseniről szól, nem pedig egy melegről, aki történetesen fel is talált valamit. Az év egyik legjobb drámája, egy igazán emberi főszereplővel.

2. Mad Max – A harag útja: George Miller visszatért! Olyan zseniális alkotások után, mint a Babe 2 (nem) megalkotta a harag útját, mely szembemenve a mai trendeknek, valós trükköket használ. Mindenen, amit látunk, érződik, hogy van súlya, nem csupán CG emberek ugrálnak CG járművekbe egy zöld vászon előtt. Ez, a kreativitás és az okos, nem szájbarágós történetmesélés és világépítés teszi egy mesterművé a Mad Maxet az akciófilm műfajában. Aki nem figyel, vagy épp nem fogékony a non-verbális jelekre, lehet ez csak puszta őrületnek fog tűnni, azonban itt az ördög valóban a részletekben bújt el.

1. Star Wars – Az ébredő erő: kiskoromban rongyosra néztem a filmeket, a régi trilógiát még VHS-en(!). Felnőve a nosztalgia sem szépíti az új trilógiát, melyből a Sithek bosszúja még az oké kategória, de a Baljós árnyak, főleg a Klónok támadása már audiovizuális bűncselekmény. Mégsem féltem az új résztől, mivel J.J. Abrams nem arról híres, hogy direkt rossz filmeket csinálna. Valóban, hajaz az Új reményre, de ezt azért itt-ott kifordította, melyet igazán a folytatásokban fogunk meglátni. Számomra az év moziélménye volt, mely visszahozta a gyermeki lét pillanatait, arról nem is beszélve, hogy egy új Star Wars éra kezdetének lehettünk szemtanúi.

 

GeekZo

5. A tenger dala: nem tudom mit írhatnék még, a kritikában mindent elmondtam erről a rajzfilmről, ami rögtön a kedvencemmé vált ebben a kategóriában. Meseszép és elbűvölően varázslatos, mindenféle sallang és giccs nélkül mond el egy olyan történetet, ami talán inkább felnőtteknek szól, de a gyerkőcöt is bátran oda lehet ültetni. A zenéje pedig… inkább hallgassatok bele és megtudjátok.

4. Star Wars VII. – Az ébredő erő: túl mainstream, hogy a listán szerepel? Kit érdekel, hisz végre egy olyan SW filmet kaptunk, ami méltó arra, hogy ezt a címet viselje. Az első perctől beszippantott és azóta sem eresztett el, nem tökéletes, de így is mérföldekkel veri az előző trilógiát. Többször újranézős kategória.

3. Whiplash: az év egyik legpörgősebb filmje, autós üldözés, robbantások, puskaropogás és hasonlók nélkül. Tanár-diák ellentét a lehető legjobban kidolgozva, fantasztikus színészi alakítások mindkét oldalról, no meg persze jazz amennyi a füleden befér. Eddig sem állt távol tőlem a műfaj, de ez a film végképp megszerettette velem a zenét, J. K. Simmonstól pedig azóta is kiráz a hideg.

2. Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje): nem hagyhattam ki Iñárritu Oscar-díjas filmjét, bár egyáltalán nem ettől jó film a Madárember. A teljesen egyedi operatőri munka és a vágások nélküli forgatás mellett kemény mondanivalóval is bír, a színházi és szórakoztatóipar kíméletlen szatírája és az elmúlástól/elfeledéstől való félelem tökéletes ábrázolása. A színészek zseniálisak, Michael Keaton és Edward Norton egyik legjobb alakítását láthatjuk. Ha valaki lemaradt volna róla, mindenképp pótolja be.

1. Bosszúállók – Ultron kora: tudom sokan többet vártak ettől a filmtől, de nekem speciel jobban tetszett, mint az első rész, minden hibája ellenére. Pörgős, akció dús, humoros, egyben komor és drámai, pont amilyennek lennie kell. Óriási élmény volt újra a vásznon látni kedvenc hőseimet, azóta újranéztem párszor, de egyszerűen nem lehet megunni. Ultron rulez!

 

mikó-b. györgy

Rögtön egy vallomással indítok, átálltam a sötét oldalra..na nem, nem arra..”sorozatpárti” lettem! Természetesen nem múlt el úgy 2015, hogy ne lettek volna olyan filmes alkotások amik ne gyakoroltak volna rám nagy hatást, de ahogy már a totális kommunikációmban is utaltam, nehéz engem egyestés mozival lekötni. Így, hogy megoldjam ezt a gordiuszi csomót, kollégáimtól eltérően én nem topp listát állítottam nektek össze, csak javaslok pár filmet különböző szituációkra :)…

ha egy jót filmeznél a csajoddal: A kezdő

Anna Hathaway, Robert De Niro, Rene Russo, kiemelkedő színészek, és meglepően jól kidolgozott karakterek, s érzelmi fejlődések egy alapvetően könnyed amerikai komédiában. A sztori a helyén van, és a korosodó De Niro ismerkedése napjaink IKT eszközeivel kifejezetten jól hat. Nem kell a filmtől csodát várnunk, de ami célt kitűztek az alkotók, azt maximálisan el is érték!

ha megnéznél egy olyan filmet amiről még úgysem hallottál: A Bélier család

A legjobb európai vígjáték díjra jelölték ezt a francia-belga koprodukciót. Egy könnyed szerelmes tini filmként indul, s a végére azt sem értjük, hogy ez miért vígjáték és miért is könnyed?! Rendkívül mély érzelmi síkon mozgó film, nem lőnék le belőle többet, aki ráér nézze meg, nem fog csalódni!

ha vágysz egy kis hazaira: Liza, a rókatündér

A 2015-s év ha nem is tekinthető egyértelműen sikernek a magyar filmiparban (tudnánk sajnos bőven mutatni a csalódást keltő produkciókból) ugyanakkor valami megmozdult ez vitathatatlan. Megkaptuk a Saul fiát, ami egyedisége miatt méltán Oscar esélyes, végre született egy igazán ütős hazai sorozat az Aranyélet, s az én szimpátiámat leginkább elnyerő, egy szórakoztató művészfilm a Liza a rókatündér. Gyönyörű képek, érdekes sztori, remek szöveg és vérprofi CGI. S még egy kis plusz,  Reviczky Gábor alakítása, hiszen ahol ő szerepel a nevetés is garantált!

ha megnéznél egy jó háborús filmet: Amerikai mesterlövész

Igen engem is zavart, hogy Bradley Cooper ugyanazzal az egy arckifejezéssel játszotta végig az egész filmet, s kifejezetten fájt a játékbaba ringatása..DE Clint Eastwood filmje az első ami az iraki háború igazi arcát is megpróbálja bemutatni, s teszi mindezt remekül. Lehet itt jönni, hogy ismét egy amcsi hős csináló film, s van is benne igazság, de garantálom, hogy a film végén az lesz az első reakciód, hogy rákeresel az „igazi” amerikai mesterlövészre.

ha nem vágysz semmi másra csak kő kemény zúzdára: Mad Max – A harag útja

A szakma elájult George Miller filmjétől. Ez látványvilága, pörgése, zseniális akciójelenetei miatt érthető is. Én nem voltam rajongója az eredetinek, s A harag útja után sem leszek Mad Max fan, de aki szeretne tömény akciót egy posztapokaliptikus világban, az egykori warrirorral Tom Hardyval, aki még mindig előbb üt, aztán kérdez, az ne hagyja ki a filmet! (Ha egy kicsit e világibb légkörből választanátok filmet ehhez a szemponthoz, akkor az a Sicario legyen!)

 

Asuka02 

Star Wars – The force awakens: a 2015-ös év tagadhatatlanul a Disney merchandising éve volt, én pedig nem szégyellem bevallani, hogy gyerek módjára voltam lelkes résztvevője. A Star Wars mindig is fontos szerepet játszott az életemben, ezen nőttem fel, így jogosan voltak elvárásaim a filmmel kapcsolatban, bár J.J. Abrams személye azért bizakodásra adott okot. Nem kellett csalódnom, a színvonal maradt, mondjuk volt miből építkeznie, az Új remény dramaturgiáját porolta le és öltöztette az újabb generáció köntösébe. Rey személyében egy valóban kompetens női hőst (jedit) avathatunk, Kylo Ren gyengébb pillanataiban egy hisztis tinit megszégyenítő vagdalózást produkál még mindig furcsa alakú fénykardjával, de ezt írjuk annak a számlájára, hogy keresi önmagát és ahogy arra utaltak is, még nem fejeződött be a kiképzése. A leggyengébb láncszeme a filmnek egyértelműen Finn volt, szinte Jar Jar Binkst láttam megelevenedni a képernyőn. Összességében elmondható, hogy remek kezdő/felvezető epizódja volt ez egy újabb sorozatnak, a rajongók „örömére” pedig rengeteg kérdés maradt megválaszolatlan, hogy a VIII. részig egyetlen kocsmai mélyfilozófiai beszélgetésből se maradhasson ki star wars blokk.

Mommy: Arany Pálma jelölt, Zsűri díjat bezsebelő 2014-es Xavier Dolan film jogosan tarolt Cannes-ban. A rendező mindössze 25! évesen szép karriert tudhat maga mögött, és erre a furcsa, tragikomikus anya-fiú páros történet csak még inkább ráerősít. Érződik a fiatal látásmód, a kép vibrál, eleven, egyszerűen hangulatos, bár néhol rémisztő. Antoine-Olivier Pilon játéka nem kiforrott, inkább ösztönös, egy vadállathoz hasonlítható. Az ADHD-val diagnosztizált fiatal kapcsolata az anyjával végletességekbe csap át, és egy harmadik fél megjelenésével sem (nagyon) változik a helyzet.

Clouds of Sils Maria: merjük túltenni magunkat és elhinni, hogy az Alkonyat-széria lezárult és hogy az összes, a karrierjére valamit is adó szereplő igyekszik ugyanígy tenni. Sem nekünk, sem nekik nem könnyű, és ők aztán mindent megtesznek ezért. Pattinson is építgeti a maga karrierjét, voltak jó próbálkozásai, de akinek tényleg sikerült, az talán a legtöbbet ekézett Kristen Stewart. A Clouds of Sils Mariában a franciák ügyeletes kedvenc színésznőjét, Juliette Binoche-t kapta társának, de mind a 124 percen érződik, hogy ez bizony Stewart filmje. Binoche-t és Moretz-ot is felülmúlja, nehéz leírni, mennyire érzékletesen tudja árnyalni Valentine karakterét. Tipikusan az a film, ami nem tökéletes, inkább a színészi játék viszi el a hátán.

Mad Max – Fury road: a kritikusok szerint egyenesen az év filmje, és ha Miller bezsebeli a legjobb rendezőnek járó díjat a Golden Globe-on, akkor… Akkor 70 évesen akár még az Akadémiának is beinthet. Nehéz lenne felidéznem, mikor tartott utoljára ekkora pörgésben egy film, eszméletlen a látvány, a pörgés, a motorok hangja, a sivatagi verseny és a dráma. Furiosa esendő, kemény nő, Max pedig egy igazi antihős, de Theron és Hardy játéka csak a filmvásznon volt ennyire átütő, a való életben állítólag kevésbé szívlelik egymást.

Inside out: Nem lehet nem szeretni, annyira eredeti és friss, ugyanakkor nem annak a korosztálynak szól, aminek eredetileg szánták. Igazi metaforikus tanulsággal szolgáló történet, mindenképpen szülői felügyelet mellett ajánlott a megtekintése a gyerekek számára. Olyan érdekes kérdéseket boncolgat, hogy mi játszódhat le egy testi és lelki változás kellős közepén lévő kamaszlány fejében, milyen hatással vannak az érzelmei a viselkedésére és a személyiségére, mit jelent magunk mögött hagyni a gyermekkort és egy újabb életszakaszba lépni. Abszolút kötelező darab!

Káin gyermekei: A Káin gyermekei című dokumentumfilm Monory Mész András 1985-ben Magyarországon készült Bebukottak című dokumentumfilmjének gyilkosságért elítélt fiatalkorú főszereplőinek felkutatására és megszólaltatására vállalkozik. A Bebukottak mind a mai napig egy olyan „élmény” marad, amit nehéz lenne elfelejteni vagy feldolgozni, és ugyan a folytatás nem üt akkorát, de az vitathatatlan, hogy Gerő Marcell mindent megtett, hogy felkutassa ,,Káin gyermekeit” és bemutassa, sikerült-e kilépniük saját maguk árnyéka mögül.

The tribe: Miroslav Slaboshpitsky a 2014-es cannes-i filmfesztiválon Plemya (The Tribe) című filmjéért a négy jelölésből hármat díjra váltott, többek között az elsőfilmeseknek járó Arany Kamerát is odaítélte számára a zsűri. Slaboshpitsky filmjének főszereplői süketnéma emberek, így a 132 perc során egyetlen egy szó sem hangzik el, sem aláfestő zene, egyedül a jelbeszéd alatt összecsattanó hús szolgáltat hangot. Igazi szociálpszichológiai látlelet ukrán módra a film, az egyén, a csoport, az ország nyomorúságával. A főszereplő fiú egyre nagyobb rangot vív ki a csoporton belül, menetelése akár a legkisebb királyfié a mesében, csak az ő útját vér, brutalitás, korruptság és behódolás övezte, de amint nem tudott ezeknek eleget tenni és megtagadta a rítusokat, a csoport kitaszította, ráadásul a szerelme is elhagyta.

 

Wok

5. A föld sója: furcsa, hogy egy dokumentum film került az ötödik helyre. De ennek jó oka van. Mégpedig az, hogy a film káprázatos fotókkal van illusztrálva, és az, ahogy Sebastiao Salgado elmeséli utazásait. Valamint azt se felejtem, hogy a vászon elsötétedéséig néma csend volt a teremben.

4. Mad Max – A harag útja: aki ismer tudja, hogy nem nagyon rajongok az akciófilmekért. Azonban minden évben akad 1-2, ami mégis valamilyen úton-módon elnyeri a tetszésemet. A Mad Max felkavarta az adrenalint az agyamban és közvetlenül a kavarás után felrobbantotta. A fényképezés egyszerűen fantasztikus, továbbá meg kell említenem a zenét is, ami Junkie XL munkája.

3. Whiplash: a Wiplash épp csak hajszálnyira volt attól, hogy átéljem a katarzist. Hihetetlen történet egy döbbenetesen beteg zene tanárról és végtelenségig hajszol diákjáról. A Caravan a mai napig emlékezetes maradt számomra a filmből, csakúgy, mint a több értelmű lezárás. 

2. Macbeth: Justin Kurzel első filmje, ami lélegzetelállítóra sikerült. Nagyon művészi a látványvilág és a nyelvezet is nehéz. Fassbender erre a szerepre született, ehhez semmi kétség nem fér. Annyira hitelesen alakítja a hatalomtól elvakult férfit, hogy az szó szerint félelmetes. Kiemelném Jed Kurzel zenéjét, ami bár önmagában nem valami kellemes hallgatni, de a film alatt fantasztikusan működik. Valamint az utolsó 10 perces jelenetet, ami fényképezésileg igazi mérföldkő a filmtörténelemben.

1. Ifjúság: az év meglepetése volt számomra az Ifjúság. Sosem felejtem, hogy két szerzőtársammal ülünk Pesten egyikük albérletében és azon morfondírozunk, hogy mit csináljunk este. És akkor váratlanul mondtam, hogy menjünk el az Urániába az Ifjúságra. Nem tagadom az élményhez a káprázatos filmszínház is hozzátett, de a film, na meg Miss Universe jelenete egyszerűen leírhatatlan. Igazi, szívfacsaró, csodálatos alkotás. A színészi játék mindenkinél remek, a zene még két és fél hónap távlatából is szívfacsaró. Nem tagadom többször elmorzsoltam pár könnycseppet, de ez a film egyszerűen kihozza az emberből azt, hogy zsebkendő után nyúljon. Egy igazi remek mű, amit még most sem sikerült megemésztenem.