A legtöbb évadnyitó esetében azt a kérdést teszem fel költőien, hogy idén kifullad-e a sorozat, vagy sem. A You’re The Worst esetében ugyancsak összeszűkült szemekkel figyeltem, hogy történik-e majd valami, ami a diadalmenetet megtöri, ugyanis mindig van az emberben egy kicsi olyan, hogy a következő évad hozzon többet, jobbat, nagyobbat.  

A tavaly elég komoly témát feszegető sorozat idén adott egy kis lélegzetvételnyi teret a főszereplőknek. A nyitó rész rögtön egy olyan szexjelenettel indít, hogy a felelős szülők egyesülete valószínűleg szenteltvizet locsol a csatornára, ha meglátja. Jimmy és Gretchen kapcsolata egyelőre töretlen, persze egyikük sem változott előnyére, és még mindig úgy működtetik ezt az „együtt vagyunk” dolgot, hogy igazából nem működtetik sehogy. A depresszió kérdésköre valóban egy meglehetősen nyomasztó téma, és úgy néz ki, egy kis időre talonba is tették a dolgot. A többi főszereplő szempontjából viszont rosszabb lett a szituáció. Edgar és Dorothy túllendültek az összeköltözés problémás kérdésén, ugyanakkor Edgar poszttraumás tünetei bezavarnak, a gyógyszerei miatt olyan merevedési problémái vannak, ami a főszereplők nyitójelenetét másodpercek alatt hazavágná. Paul és Lindsay habos-babos, külvárosi házassága pedig olyan súlyos terheket hordoz, hogy azt két vagy három komoly szaktekintélyű párterapeuta is csak hosszas kezeléssel tudná helyrerakni.

A színészek most is zseniálisak. Colette Wolfe (Dorothy) teljesen jól működik a sorozatban, és teljesen jól működik Edgar mellett is, én nagyon megkedveltem a flúgos karakterét. Persze kicsit nehéz így jellemezni valakit egy olyan sorozatban, ahol mindenki dobja a hibát, minimum közepes szinten. Én egy kicsit úgy érzem, hogy veszett nagy jellemfejlődésen a főszereplőkön kívül senki nem ment át. Paul és Lindsay esetében ezt hatványozottan igaz, ahol valahogy nem igazán működik a változás, amit eszközölni akarnak az életükben. Persze így az elején ez még hullámkeltés egy pohár vízben, mert nem tudom, merre tartanak majd az évad felvezetett szálai. 

Mondhatnánk, hogy a harmadik évad nem szállít túl sok újat a bevált recepthez képest, csak egy kicsit átrendezi a terepet, és ez helytálló is lenne. Ennek ellenére a sorozat még mindig működik, és még mindig legalább annyira zseniális és szókimondó, mint eddig volt. Érdekes lesz az évadot egységében megítélni, de első blikkre azt mondhatnám, hogy nagyon örülök, hogy újra itt van a You’re the Worst, mert felhőtlen jó szórakozás. Aki pedig eddig nem kezdte el, az nem is tudom hol él.