Az elme vicces dolog, képes mennyet csinál a pokolból, és poklot a mennyből. A világ körülöttünk nem gonosz, csak közömbös. – Alice Morgan

A Luther első évada közben döbbentem rá, hogy léteznek sorozatok Amerikán kívül is, és Anglia nemcsak Doctor Who, hanem valami jóval több. Talán hazudok, mert volt ott egy Misfits is, de nem emlékszem, hogy Luther előtt, közben vagy akár utána. Mindenesetre nem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy sok szigetországi széria magasan veri a népszerű tengeren túli műsorokat. Szóval, ha azt mondom, hogy krimi, akkor senki ne merjen nekem CSI-ra meg Gyilkos elmékre gondolni. Nem is tudom, valaki mintha azt mondta volna, hogy a Gyilkos elmék egy sötétebb sorozat. Nem tudom, mert nem követem nyomon, de biztos vagyok benne, hogy ehhez képest nyalókás kirándulás a vidámparkban. És mennyi időt kellett várni erre! Persze, hisz Idris Elba (Beasts of No Nation, Thor, Pacific Rim, Mandela, Prometheus stb.) karrierje megy, mint a fék nélküli versenyautó, ami nem is meglepő, tekintve, hogy tehetséges színész, de aki végignézte a Luther eddigi nyúlfarknyi három évadát, az biztos beállt azoknak a sorába, akik adományt gyűjtenek neki, hogy az elkövetkezendő húsz évben ne vállaljon ezenkívül más szerepet. Persze van ott egy Neil Cross is, a sorozat megálmodója, aki tett egy (sikertelen) kitérőt a Crossbones kíséretében, ami miatt szintén tolták a negyedik évadot. Kár volt, mert kevés olyan minőségi, profin fényképezett és jól megírt krimi van, mint a Luther. Pedig minden részletét nevezhetnénk nyugodtan klisésnek is, de mint tudjuk, nincs új a nap alatt, és az működik igazán, ami jól van tálalva. Luther dühkitöréses, mélydepressziós nyomozó karaktere szinte Idris Elbára van szabva. A főszál lassú folyású alapvetően minden évadban, de felettébb érdekes, mert szépen rásimul a karakterekre, és tökéletes táptalajt ad, hogy felfedezzük azok mélységeit. Persze kapunk „heti” eseteket is, hisz bűnügyi sorozatról van szó, de azok rettentő egyediek és érdekfeszítőek. Nyugodtan lehet hinni nekem, rühellem az egy rész egy eset történeteket, főleg ha nincs érdekfeszítő főszál, engem el is lehet felejteni. Itt viszont minden eset baromi izgalmas, mert nem ám féltékenységből elkövetett gyilkosságokat kapunk, hanem beteg, több szinten megbomlott őrülteket. A Luther egy sötét sorozat, vérbeli krimi. Ezért hiányzott már az új évad, mint egy falat kenyér. De most itt van! Nézzük is mit rejt az egész hóbelevanc. Igyekszem spoilermentes maradni amennyire lehetséges (a részt illetőleg és az eddigi évadokat illetőleg is).

John Luther, a hosszúkabátos, piros nyakkendős nyomozó, aki maga a megtestesült Egyesült Királyságbeli időjárás, valahol egy óceán melletti sziklaszirten egy borús, de a lakberendezők vintage stílusú álmában tengeti napjait. A harmadik évad végén eldöntötte, hogy maga mögött hagyja az eddigi munkáját, életét és lelép. Hogy ez összejött neki, az nem kérdés, az már viszont igen, hogy milyen formában. Alice ugyanis nincs sehol, két rendőr állít be és azt mondják, meghalt. Ezt persze nem csak Luther nem hiszi el, mi sem. És reménykedünk, bár Ruth Wilson jelenleg a The Affair részein munkálkodik, nem tudni mennyi esély van a visszatérése, de remélhetőleg sok, legalább egy kicsit, biztos vagyok benne, hogy van, aki csak az ő karaktere miatt nézi a sorozatot. Mindeközben Londonban egy újabb őrült szedi az áldozatait, és eszik belőlük. Luthernek tehát fel kell adnia borongós elrévedezéseit, és ki kell mozdulnia a négy fal közül.

A negyedik évad nyitánya történet szempontjából nincs túlvariálva, és messze nem negatívum, ugyanis minden részletével gondosan tálalt felvezetést kapunk. Úgy éreztem, hogy az egy rész egy eset dolog itt is csak egy indíték volt az évad történetének alapszituációjához, de könnyedén és érdekfeszítően illeszkedett a dologba, érdekelt mi lesz a végkifejlett. Bár Alice nincs, kapunk egy másik központi karaktert, van helyette Emma Jones nyomozó (Rose Leslie, tudjátok, Jon Snow csaja), akinek a karakteréből eddig nem sok mindent láttunk, szóval se negatívumot, se pozitívumot nem lehet mondani róla, egyébként jól hozza a karakterét. Idris Elbáról nem is kell elmondani, hogy jó, ő Luther. Ez nem egy olyan szerep, amit bárki eljátszhatna helyette, ez rá van szabva. John egyébként megtört, megnyúzott szereplő, ez nem is meglepő azok alapján, ami az elmúlt évadokban történt vele, és most Alice halálhíre is dobott egyet rajta. Persze ezért szeretjük a karaktert, a jelenet, mikor fegyvert tartanak a fejéhez, mindent elmond róla, és a rész legjobban kivitelezett eleme. Luther mindig is a dolgok élén táncolt, legyen az igazság, jog vagy bármi más, és ezt a motívumot ez a rész nagyon szépen kiemeli.

 A szomorú hírt a végére hagytam, a Luther eddig sem az évadok hosszáról volt híres, és ez duplán igaz a negyedik évadra. Ezért kellemetlen kissé az érzés, amit már fentebb említettem, hogy az egész egy tökéletes és precíz nyitánynak felelt meg, ugyanis egyetlen egy, másfél órás részt kapunk még ezen kívül. Bárhogy is nézem, bármennyire is tökéletesen megírt epizód lesz is a következő (és volt ez), nagyon kevés. Főleg, hogy nem tudni, lesz-e ötödik évad és ha lesz is, mikor.
A lényegen persze nem változtat az évad rövidsége, a Luther kimondottan kötelező mindenkinek, aki szereti a kicsit sötétebb tónusú krimiket. Aki pedig nem látott eddig egyetlen részt sem, annak tökéletes egy hétvégi darára, főleg, hogy közelednek az ünnepek, és Luther vihet egy kis színt az unalmas hópelyhes tévé műsorokba. Egy kicsit sötétebb, vérpiros színt.