Tegye fel a kezét az, akinek gyerekkorában nem meséltek tündérmeséket. Ha van köztetek ilyen, akkor nektek azt tanácsolom, hogy ne kövessétek el ugyanezt a hibát a saját gyerekeitekkel. A kicsiknek igenis szükségük van mesékre, és ha lehet, akkor ne a filmgyárakban készült giccses történeteket toljuk eléjük, mondván, hogy míg nézi, addig is csöndben van. A mese gyógyít, fejleszt és okít. Ráadásul felnőttkorban is szívesen emlékszünk vissza egy-egy kedvenc történetre, mely melegséggel tölti el a szívünket.

Most viszont egy regényt hoztam. Egy magyar írónő fantasy történetét, mely a Grimm-meséken túl, a magyar folklórt, a népmeséket és a tündérmeséket is beleszövi a történetbe. Egy fantasztikus regényt, mely bővelkedik humorban, drámában és megbizsergeti a lelkünket. Valami olyat adott a számomra, amit gyerekkorom óta nem nagyon éreztem. Felszabadított és kikapcsolta körülöttem a világ zaját.

Tündérországot mintegy másfél ezer évvel ezelőtt szétszakította az Ördög, és a Csörsz-árok mentén az átjárás egyik részből a másikba lehetetlenné vált. A tündérek a mi világunkba sem tudnak átjárni az átok miatt. A tündértörténelem már csak szájhagyomány és mesék útján terjed, de egyre kevesebb ember van, aki hisz még a tündérmesékben. Az egyik ilyen kivételes lány, a húszas éveinek elején járó Liliom, aki ezen mesék bűvöletében nevelkedett, és nehezen ismeri ki magát a való világban. Hozzá kerül az az utazókönyv, ami az utolsó lehetőséget rejti Tündérország megmenekülésére és az átok megtörésére.

A történet főként három helyszínen játszódik: Aranykertben (Csallóköz), Tündérkertben (Erdély) és Budapesten. Aranykertben székel az uralkodó, Árnyék, és felesége, Tündérszép Ilona. Tündérkertbe mindösszesen hárman vannak, az örök álomra szenderült Délibáb, és a manóikrek, Csókacsíny és Rókaszó. A napjaink Budapestjén pedig Liliom történetét követhetjük nyomon, aki éppen szakított a vőlegényével és hazatér a szülői házba.

A regény nagyon jól van felépítve. Ahogy haladunk előre a történettel, úgy bontakoznak ki az események és ismerhetjük meg Tündérország tragédiáját, illetve az átok mibenlétét. Az utazókönyv küldetésével tisztában vagyunk már a legelején, de nem tudjuk, hogy miből áll a varázsereje, azaz, hogy mit hordoz a borítója alatt, ami egyesíthetné a darabjaira szakadt Tündérországot.

Az egyes fejezetek között áthallás van, ezzel is jelezve, hogy bár már régóta szétvált a földi- és tündérvilág, mégis van egy láthatatlan kapocs, ami összeköti őket. Ettől áll össze a regény egy egységes, kerek történetté. Ráadásul humorban sincs hiány. No persze, nincs is túlzásba víve, csak éppen annyit kapunk, amennyi megfűszerezi a történetet, és olyan váratlanul éri néha az olvasót, hogy nem bírja ki nevetés nélkül. Néha nekem is le kellett tennem a könyvet egy-két percre, hogy miután kinevettem magam, úgy tudjam folytatni az olvasást, hogy oda is tudok figyelni.

Az átemelt motívumok és történetek részben ki vannak fejtve, hogy a mesék nélkül nevelkedett olvasók is értsék a lényeget. Persze ezt nem szájbarágósan teszi az írónő, hanem történetekbe ágyazva, vagy éppen az ötéves Boróka szájába adva, kicsit kifordítva, kicsit gyerekesítve. Easter eggs-ekből sincs hiány, amit a filmrajongók is értékelhetnek. Az egyik ilyen utalás Tündérkertben történik, ami igencsak összecseng egy Mátrixos jelenettel. 😉

A könyvnek van egy erőteljes hangulata, ami beszippantja az olvasót. Annak ellenére, hogy több mint 600 oldalas a regény, egy pillanatig nem éreztem azt, hogy túl lenne írva. Mindennek megvan a helye és ideje, és kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a végkifejlet. Azt viszont nem tudhatjuk előre, hogy az utazókönyvnek sikerül-e beteljesíteni a küldetését. Az Ördög nem alszik, és nem is lehet olyan könnyen túljárni az eszén, mint ahogy azt egyes mesék sugallják. Sőt, a bölcsész Liliom és édesanyja révén kapunk egy kis mesetörténeti kurzust is. Itt elég csak arra gondolni, hogy hogyan is változtak meg az eredeti Grimm-mesék, hogy azok gyerekek számára is fogyaszthatók legyenek. Nem beszélve a Kis Hableányról, akinek a történetéből a Disney egy ragacsos giccset készített, megváltoztatva a történet végét.

Pontosan a fentiek miatt nem lehetünk biztosak a végkimenetelben, sőt még a regény közepén sem tudjuk, hogy hogyan fog alakulni a folytatás, nemhogy mi lesz a vége. Persze találgathatunk… Kezdhetjük talán azzal, hogy vajon Levente, Szilárd vagy Farkas az elcserélt gyermek? Esetleg kettő közülük? Vagy mind a három? Vagy egyik sem, csak mi szeretnénk belelátni a lehetőséget?

A regény a Delta Vision Exlkuzív sorozatában látott napvilágot. A kivitelezés a jól megszokott minőséget takarja, amin látszódik, hogy gondos kezek alkották. A borítófestmény és a kötetben lévő illusztrációk pedig Kovács Péter tehetségét tükrözik. Kicsit csalódott vagyok, mert amikor a könyvet vettem, akkor járt hozzá plakát is a borítóról, de sajnos én nem kaptam. Pedig kiemelt helyen lett volna a szobámban.

Felmerülhet a kérdés, hogy kiknek is íródott ez a regény? Tündérek, manók, utazókönyv, Ördög, stb… olyan, mint egy gyerekmese. A megcélzott korosztályt nem nagyon lehet belőni. Leginkább úgy határoznám meg, hogy mindenki élvezettel olvashatja, aki volt gyerek, de már elmúlt 15 éves. Felső korhatár nincs! Nemre való tekintet nélkül. Az egyetlen kritérium, hogy legyen még benne valami a gyermeki énjéből, hogy fel tudja idézni azokat az időket, amikor még neki meséltek, és újra átérezhesse amit gyerekként érzett.

Igen, bevallom, engem elvarázsolt. Nem csak a történet, hanem Gaura Ágnes stílusa, humora és történetvezetése is. Erre szokták azt mondani, hogy megvett kilóra. Ezek után kíváncsi vagyok a Boriverzumban játszódó Borbíró Borbála történetekre is, amitől eddig csak az tartott távol, hogy egy vámpír a főszereplő.

Helyreigazítás: Időközben felvilágosítottak, hogy Borbíró Borbála nem vámpír, hanem egy bölcsészdiplomával rendelkező nő, aki szakmát váltott és így lett vámpírológus. Ezek után már nincs ami távol tartana a Boriverzumtól 😉

ISBN: 978 963 395 242 9
Delta Vision Kft.