A szovjet rémálom megelevenedik
A kommunizmus világszerte 100 millió ember halálát követelte, noha a földi paradicsom víziójával kecsegtette híveit. Mégis mai napig keveset tudunk ezekről a bűnökről, ráadásul legtöbb esetben a tettesek sem nyerték el méltó büntetésüket. Nagy felelősség hárul tehát a témával foglalkozó történészekre és filmesekre, hisz a hiteles ábrázolás bár felkorbácsolhatja az érzelmeket, mégis az őszinte szembenézés tehet leginkább rendet a fejekben.
Szász Attila filmje pedig pontosan erre vállalkozik.
1944 karácsonyán járunk. Magyarországon a Vörös Hadsereg katonái vonulnak keresztül, akiket fűt a „fasiszta” németek iránt érzett gyűlölet, ezért összegyűjtik az egyébként már jórészt asszimilálódott svábokat, hogy velük építsék újra a háborúban kivérzett Szovjetuniót. Irén (Gera Marina) szintén erre a sorsra jut, és rövidesen a Donyeck-medence egyik kényszermunkatáborában találja magát. Irén a nyomorúságos körülmények, az éhezés, a betegségek és a bányában leselkedő veszélyek közepette is igyekszik megőrizni emberségét, hitét és magával hozott értékeit. Mindezt viszont kénytelen átértékelni, amikor találkozik Rajmunddal (Csányi Sándor), aki vonzalmat érez a nélkülözésben is gyönyörű hölgy iránt és bevezeti őt a túlélés kegyetlen szabályaiba.
Az Örök tél egy gimnáziumi történelem órára is beillő módon vezeti be nézőjét a Gulag, a kényszermunkatáborok és a kommunizmus szörnyűségeibe. Ahogy az előzetes hirdeti: „250 ezer igaz történet alapján„. Köbli Norbert és Szász Attila forgatókönyve igyekszik megragadni a korszakban tipikusnak mondható jelenségeket. Az egyik ilyen a németként való elhurcolás. A szovjetek ily módon számtalan sváb, illetve német származású embert hurcoltak el (mindezt a britek és az amerikaiak tudtával és beleegyezésével). Ehhez elég volt pusztán az is, ha valaki németes hangzású névvel rendelkezett, de a szovjetek sokszor más kisebbségeket sem kíméltek (a filmben egy fiatal cigány lányt is elhurcolnak, őt Farkas Franciska alakítja, meggyőzően). A film mégis az elhurcolt nők tragédiájára helyezi a hangsúlyt, akik sok esetben már elvesztették férjüket vagy valamely férfi hozzátartózójukat a harcokban. A betegségeket, a kemény fizikai munkát és a hideget az Örök tél hitelesen és megrendítően ábrázolja, a filmet végig átlengi egy nagyon-nagyon nyomasztó atmoszféra.
Az alkotók esetleg még kitérhettek volna arra is, hogy a szovjetek számos zsidó származású személyt is elhurcoltak (akár olyanokat is, akik előzőleg a náci lágereket is megjárták), mivel általában ők is németes hangzású nevet viseltek. 1944-45 fordulóján ezenkívül rendkívül komoly problémát jelentett a polgári lakosság számára a hadifogoly-létszámkiegészítés is. A Vörös Hadsereg gyakran hivatkozott arra a felső vezetés felé, hogy a vártnál nagyobb létszámú helyőrség védett egy adott területet. Ezt viszont a hadifoglyok számával kellett igazolniuk. Ahol tehát alacsonyabb volt a védők létszáma a hivatalosnál, ott a polgári lakosságból egészítették ki a különbözetet, sokszor még a katonakorúnál jóval idősebbeket vagy fiatalabbakat is elhurcolva. Ennyit a „dicsőséges felszabadításról”…
Érdekes adalék lehet továbbá, hogy Csányi karakterének szabályai a túléléshez szinte a szöges ellentétei az egykori Gulag-túlélő, Oloffson Placid atya négy tanácsának:
-
A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.
-
Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.
-
Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.
-
Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket.”
Forrás: Wikipédia
A filmen erősen érezhető az a szándék, hogy egyfajta tankönyvként és erkölcsi példamutatásként szolgáljon a fiatalság számára. Ez már csak azért sem meglepő, mert a Gulag Emlékbizottság elnöke nem más, mint az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán, református lelkész. Az Örök télen így némileg érzékelhető egyfajta keresztény-konzervatív nemzeti értékrend, de ez egyáltalán nem csap át primitív propagandába.
A színészek mindegyike egytől-egyig visszafogott, de megrázó alakítást nyújt. Gera Marina valósággal magára ölti a legyengült és megalázott nő szerepét, ahogy Döbrösi Laura is, a siket-néma Anna szerepében. A legjobban viszont talán mégis annak örülhetünk, hogy Csányi Sándor ismét bizonyítja, hogy nem a tingli-tangli vígjátékok állnak neki a legjobban.
Az operatőri munka szemet kápráztató és monumentális, nagy vászonra, nem pedig tévéképernyőre kívánkozik.
Az Örök tél kategóriájában felveheti a versenyt akár olyan alkotásokkal, mint például az Ameddig a lábam bírja című német mozi, és sokkalta alkalmasabb a fiatalok és laikusok bevonzására, mint az Oscar-díjas Saul fia (a Drága Elzáról nem is beszélve). Ugyanakkor a valódi katarzis érzetét nem adja át nézőjének, a megkapó történet és dermesztő atmoszféra ellenére sem, ami viszont A martfűi rémnek sikerült. Az utóbbi évek legkíméletlenebb, a kommunizmus borzalmait bemutató alkotása viszont még jó időre a méltatlanul mellőzött A 44. gyermek marad. Akit pedig mélyebben is érdekel a téma, annak A szovjet sztori című dokumentumfilmet ajánlom a figyelmébe.
Szégyen viszont, hogy ameddig az Örök télet televízióban mutatták be a nagyérdeműnek, addig a negatív klasszikusként hírhedtté vált Pappa Pia bizony moziforgalmazásba került! Úgy hiszem ez mindent elmond arról, mennyire is tartjuk a múltunkat és hogyan viszonyulunk a meggyilkolt és megnyomorított embermilliók emlékéhez…
Képek forrása: Örök tél