Reneszánszukat élik a szuperhősös filmek és sorozatok, kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy már a csapból is a maszkos-köpenyes igazságosztók folynak. Éppen ezért mai szemmel nézve talán furcsának tűnhet, hogy volt olyan időszak, amikor nem a szuperhősök domináltak a mozikban, továbbá a Marvel és a DC filmes univerzuma még a kanyarban sem volt. Mégis, tizennégy évvel ezelőtt bemutattak egy animációs filmet, amiben már akkor jelen volt minden olyan elem, amiért szeretni lehet ezt a zsánert. Természetesen a Pixar 2004-es klasszikusáról, A hihetetlen családról beszélünk.

A nagyvárosokban elharapódzott a bűnözés, és a rendőrök már önmagukban nem elegendőek a gazfickók megfékezésére. Ekkor jönnek a képbe az emberfeletti képességekkel bíró szuperhősök, mint amilyen Mr. Irdatlan is, aki olyan erős, akár egy bivaly. Társaival, a fagyasztő erővel bíró Fridzsimannel és a testét gumi módjára nyújtani képes Nyúlánykával, aki később a felesége is lesz, fáradhatatlanul üldözik a bűnt. Azonban minden egy csapásra megváltozik, amikor a társadalom nyomására a kormány felfüggeszti a szuperhősök működését. Így Mr. Irdatlan és Nyúlányka immár Bob és Helen Parrként kénytelenek átlagos polgári életet élni, titkolva a szuperképességüket. Tizenöt év telik el így, közben a Parr-család három gyerekkel bővül: a láthatatlanná váló Illanával, a villámgyorsan futó Willel, és a kisbaba Furival. Helen éli a háziasszonyok eseménytelen életét, Bob pedig egy biztosítónál dolgozik, de közben a régi szép időkről álmodozik, amikor a szuperhősök még legálisan dolgozhattak. Éppen ezért villanyozza fel a hír, hogy egy rejtélyes megbízó új munkát ajánl neki, és annyi év után ismét hősködhet. De a háttérben felsejlik egy gonosz alak, aki ördögi tervet forral Mr. Irdatlan és a többi szuperhős ellen.

Első ránézésre A hihetetlen család nem tűnik semmivel sem különbnek a zsáner más filmjeitől. A hősöknek össze kell fogniuk a főgonosz ellen, hogy az ne valósíthassa meg a tervét: számtalan ilyen történetet láttunk már. Ami igazán kiemeli, az a stílus, amivel Brad Bird rendező előadja ezt a sztorit. A képregényekből ismert szuperhős-történetek keverednek a 60-as évek James Bond-filmjeivel, mindezt egy olyan hullámvasútra felfűzve, ahol nincs egy perc üresjárat sem, és egymást követik a látványos akciójelenetek és az ötletes poénok. Azonban mindez nem sokat érne, ha a szív és a lélek hiányozna a filmből. És itt mutatja meg a legnagyobb erejét A hihetetlen család, ami nem csak szuperhősös filmként működik, hanem karakterközpontú családi drámaként is.

A Parr-család tagjai animált mivoltuk ellenére igazi hús-vér karakterek, egyedi konfliktusokkal és erősségekkel, amikkel a szuperképességeik tökéletes összhangban vannak. Bob, avagy Mr. Irdatlan az emberfeletti erővel bíró családapa, aki megélhetést teremt a szeretteinek. De ahogy teltek az évek, az irodai munkába belefásult, és bármit megtenne azért, hogy újra felölthesse az álarcát. Helen, vagyis Nyúlányka, egy igazi anya rugalmasságával rendelkezik (átvitt és fizikai értelemben egyaránt), és mindent megtesz azért, hogy összetartsa a családját. Az identitását kereső tinédzserlány, Illana a változó korban lévő fiatalok legfőbb vágyát testesíti meg: ha úgy hozza a helyzet, láthatatlanná válni, és olyan pajzsot létrehozni magunk körül, ami megvéd a veszélyektől. A tízéves Will a fiatalság fékezhetetlen energiáját szimbolizálja: legszívesebben állandóan úgy futna, mint a villám, azonban ezt nem teheti meg, mert azonnal lelepleződne az emberek előtt. A kis Furi pedig a legfiatalabb korosztályt jelképezi, akik teli vannak végtelen lehetőségekkel és képességekkel. A többi karakter is nagyszerűen van megírva, kezdve a zseniális divattervezővel, Elzával (a James Bond-filmekből ismert Q itteni megfelelője), a halállaza Fridzsimannel, de még Szilánk is idetartozik, aki egy jól felépített, egyedi főgonosz-karakter, akinek a terve jóval túlmutat a hősök és a világ elpusztításán.

A film látványvilága még ma is szépnek mondható, bár tizennégy év után azért itt-ott egy kicsit kopottasnak hat a CGI-animáció. De a Pixarra jellemző stílus és ikonikus karakterdesign továbbra is elsőrangú. Ugyanez elmondható Michael Giacchino aláfestő zenéiről is, akinek ez volt az első komolyabb munkája, de már ekkor megcsillogtatta a tehetségét. A grandiózus nagyzenekari kíséret remekül illik a történethez, és akár egy Bond-film soundtrackje is lehetne.

Tizennégy év telt el, de A hihetetlen család semmit sem veszített az átütő erejéből. Egy szívvel-lélekkel megírt és előadott szuperhős-történet, tele akcióval és humorral, amit bátran lehet ajánlani minden korosztálynak. Brad Bird filmje nem csak a Pixar-animációk között kiemelkedő darab, hanem a maga műfajában is az egyik legjobb a mai napig.