A címben írhattam volna migrációt és klímaváltozást is, de azt túlságosan hatásvadásznak véltem. Viszont tagadhatatlan, hogy a Philip Pullman könyvéből készült sorozatadaptáció ezeket a témákat is érinti. A HBO-nak pedig nagyon szüksége volt már egy vérbeli fantasyra, ugyanis a Trónok harca lezárása (annak ellenére, hogy pocsékul sikerült) után, hatalmas űr maradt a rajongókban. A különféle állatokkal, úgynevezett daimónokkal és párhuzamos világokkal foglalkozó sorozat pedig nagyon arra törekedik, hogy belopja magát a sorozatfanok szívébe.

Az első trailereket látva csak kapkodtam a fejem, hogy miről fog pontosan szólni a magyarul Az Úr sötét anyagai címre hallgató széria. A kedvcsinálók egy steampunk világot ígértek, amiben megjelenik a mágia és különféle állatok sétálnak az emberek mellett. Ez önmagában is izgalmas, de az elnyomó hatalom szerepét betöltő Magisztérium bonyolítja majd meg a folytatásban főhőseink törekvéseit. De pontosan miről is szól Az Úr sötét anyagai? Adott egy a miénkhez nagyon hasonló világ, ahol az emberek lelke egy-egy állat formájában ölt testet. Ezek az állatok (ahogy eddig tapasztaltam) folyton különböző formákban jelennek meg, egészen addig míg gazdájuk felnőtté nem válik.

Ekkor pedig megállapodik és felölti végleges alakját, hogy amolyan megtestesült lelkiismeretként élje életét. A pilot rengeteg dolgot bemutat, ami elsőre soknak tűnik, de aki fogékony a Harry Potteréhez hasonló világra, az imádni fogja. Az pedig, hogy J. K. Rowling varázslókkal tarkított univerzumához hasonlítom az eredetileg BBC szárnya alatt elkészült sorozatot egyáltalán nem véletlen. Ugyanis az openingben feltűnő szimbólumrendszer, a több kasztba különülő társadalom és a pilot alatti gondolatok 100%-ig Harryék és most már Göthe világához hasonló, nosztalgikus érzéseket keltettek bennem. Elég csak ránézni a sorozatban lévő szobrokra, és máris a Roxfort szárnyasmalaca jut eszünkbe.

Annyi a különbség, hogy itt az emberek nem házakba, hanem kollégiumokba tömörülnek, amik közül az első epizódban a Jordan és a Szent Anna kollégiummal találkozunk. Előbbi egyben tudósi menedék, ami azt jelenti, hogy oda csak korlátozottan ér el a mindent ellenőrző Magisztérium keze. És itt álljunk meg egy pillanatra! Ugyanis egyszerűen képtelen voltam elvonatkoztatni a különböző áthallásoktól. Maga a cím, hogy Az Úr sötét anyagai is tükrözi a valóságot, de már most megállapítható, hogy a Magisztérium amolyan Vatikánhoz hasonló, minden és mindenki felett bábáskodó szerepkört tölt be. A Kritizátoron kerüljük a politikát, de nem kell sokat törnünk magunk, hogy eszünkbe jusson hazánk, ahol szintén a vallás által terelik egy gigantikus csoportba az embereket.

Ennyiben azonban nem merül ki a hasonlóság, mivel a Magisztérium minden nyomot igyekszik eltűntetni, ami nem egyezik a véleményükkel. El is hangzik a Lord Asrielt alakító James McAvoy szájából, hogy így akarják tudatlanságban tartani az embereket. Asriel ugyanis talált valamit északon, ami összefüggésben van a Pornak nevezett rejtélyes anyaggal, ami csak a felnőttekhez vonzódik. Pontosan ez a legnagyobb rejtély számomra, hogy vajon mi is lehet ez a különleges, megmagyarázhatatlan dolog. A Por ugyanis a messzi északon elrejt nem csak egy rejtélyes helyet, hanem különböző párhuzamos világokat is elrejt a kíváncsi szemek elől.

A történet pedig akkor kezd igazán beindulni, amikor az Átkosoknak nevezett, róka daimónnal rendelkező emberek sorban rabolják el a Gyiptusok gyerekeit. Utóbbi csoport mind stílusában, hagyományaiban és külső megjelenésük alapján a romákhoz hasonlítanak, de ha csak a nevüket nézzük is szembetűnő a hasonlóság. A sok hasonlóság és egy bizonyos fiú eltűnése arra sarkallja a főszereplő Lyrát (aki egy tinilány), hogy Panatalaimon nevű hermelin daimónjával és a veszélyesnek tűnő Mrs. Coulterrel eredjen barátja nyomába. De nem csak ők, hanem a Gyiptusok is keresnek egy hozzájuk tartozó fiút, csak ők nem a levegőben szálló léghajón, hanem a vízen indulnak a keresésre.

A hazugságokkal és kétkedéssel átszőtt kalandban Lyra egyetlen menedéke a Mestertől kapott aletiométer, ami adott helyzetben megmutatja az igazságot. Azt az igazságot, ami főhősnőnket a páncélos medvék, vagyis a mi világunk szerinti Oroszországba vezeti. Körülbelül ennyit tudhatunk meg a pilotból, aminek külön érdekessége, hogy említés szintjén és fizikai formában is feltűnik az 1938-as évjáratú tokaji, ami nem kicsit esik jól magyarként. A legérdekesebb azonban mégis Lyra barátja, Roger kérdése, aki igenis megjegyzi kis barátnőjének, hogy nem tudja hova tűnnek el a halál után a daimónok.

Gondolom rájöttetek, hogy számomra a HBO nagyon belenyúlt a tutiba. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogják tovább bontogani a sztorit, mert bőven van benne potenciál. A színészek közül James McAvoyt, Ruth Wilsont és az örök lázadó, Logan-ből megismert Dafne Keent emelném ki. Igen, jól látjátok, két X-Men is szerepel a sorozatban. McAvoy Lord Asriel-je a megszállott, ugyanakkor elszánt és rejtélyes felfedezője képviseli a fő irányt, ami valami egészen új és szokatlant visz a sorozat világába. Ugyanakkor Wilson Mrs. Coulterként Asriel tökéletes ellenpólusa, aki egy mindenre elszánt, határozott és céltudatos nő, aki (egyelőre) csak a saját érdekeit tartja szem előtt.

Keen Lyra bőrében a lázadó, szabályokat áthágó, már-már Arya Starkra emlékeztető főszereplő, akinek fő segítsége, a fentebb is említett rejtélyes eszköz, az aletiométer. A szemkápráztató látvány mellett a zenét emelném ki, ami nem véletlenül ilyen minőségi, ugyanis a kétszeres Emmy-díjas Lorne Balfe felel a taktusokért. Nem is szaporítom tovább a szót, hanem inkább arra bátorítok mindenkit, hogy aki érdeklődik a fantasy, és párhuzamos világokkal tűzdelt misztikus világ iránt, az bátran tegyen egy próbát a sorozattal.

Az Úr Sötét anyagai pilotja elérhető az HBO GO kínálatában.