Napjaink legnagyobb videojátékos trendje a nyílt világú játékok szórása a piacra. Az elmúlt 10 évben ez a műfaj vált az uralkodóvá, a játékok jelentős hányada már egy szabadon bejárható homokozóba van beleültetve, legyen szó szerepjátékról, lövöldéről, verekedős TPS-ről, vagy akár egy autós játékról, illetve ezek tetszőleges kombinációjáról. Egy nyílt térképpel manapság lassan mindent el lehet adni. És a kiadók mindent meg is tesznek, hogy eladják. Egymás hegyén-hátán jelennek meg a különböző szabad területen játszódó játékok, legalább ilyen különböző minőségben. Jelen írásban megpróbáltam összegyűjteni a 2000 óta megjelent legjobb 10 nyílt világú játékot. Be kell valljam, nem volt egyszerű feladat, hiszen a felsőházban is igen komoly címek sorakoznak.

A „verseny” szabályai és az értékelés kritériumai az alábbiak szerint alakultak:
– A játék helyszínének egyetlen, teljes egészében bejárható területből kell állnia, vagy legrosszabb esetben is több igen nagy régióból, így sajnos a BioWare több kicsi területből álló játékai kimaradnak.
– A játék egyik fő aspektusának a fenti terület szabadon bejárható mivoltának kellett lennie
– Sorozatonként csak egy epizód kerülhetett fel a listára
– Az értékelésbe beleszámított a játék megjelenéskor tett hatása a gamer világra és hogy mekkora visszhangja van azóta is
– Fontos szempont volt az akkori elvárások szerint mennyire teljesített jól az alkotás játékmenet, funkciók, történet, technikai megoldások, grafika, de még egyedi ötletek terén is.
Lássuk hát, mely játékoknak sikerült felkerülnie az én szubjektív TOP10 listámba:

10. Sleeping Dogs

2012-ben jelent meg a Square Enix hongkongi zsarufilmeket idéző GTA klónja, mely egyedi stílusával sokakat elvarázsolt, ám a kiadó úgy látta a játék nem felelt meg az elvárásoknak, az 1.5 millió eladott példány ellenére is. Pedig a United Front remek munkát végzett és a Sleeping Dogs talán az egyik legjobb Rockstart mímelő játék, ami valaha is készült. A történet Wei Shen (egyébként san franciscoi) rendőrnyomozó hongkongi megbízatását követi végig, ahol is helyi erők arra kérik, hogy segítsen nekik beépülni a gyerekkori barátaiból álló bűnbandába és belülről informálódva segítsen nekik le- és megbuktatni a város triádjait. Árulás, morális dilemma, régi és új barátok közti ellentét, minden amit a mozgóképes testvérstílustól elvárnánk. Az egész beleültetve egy remekül megvalósított játékba. A Sleeping Dogs tehát egy virtuális Hongkongban játszódik, ezzel pedig megkaptuk azt, amit sokan már régóta szerettünk volna a Rockstartól, egy ázsiai nagyvárost. Hatalmas, szabadon bejárható metropoliszt kapunk ahol a modern világ összeütközik a tradicionális kínai dolgokkal. Neonfények, felhőkarcolók, kipakolós piacok, plázák, ipari területek, luxusvillák és buddhista kolostorok követik egymást, az utcákon pedig emberek tömege (szó szerint) hömpölyög.

Wei Shen különböző két- és négykerekű járművek segítségével, de akár háztetőkön át ugrándozva is átszelheti a várost. Feloldhatunk egy rakás civil és rendőri brummogót, amik közül nagyjából kedvünkre válogathatunk a kéglikhez tartozó garázsokban, azt mérlegelve melyik a legmegfelelőbb a feladathoz. A játékmenet során komoly hangsúlyt kap, hogy a főszereplő rendőr, erre alapozva pedig egy igen komoly pusztakezes bunyóra alapozó harcrendszert kapunk, ami legalább akkora élmény, mint bármelyik kifejezetten erre épülő játéknál. Látványos kombók, finisherek, lassítás, tökéletes elegy. Persze van lövölde is. Egy rakás fegyver közül válogatva apríthatjuk az ellent. Ugyanakkor Wei rendőri mivolta miatt figyelnünk kell magunkra, hiszen az értelmetlen rombolást és gyilkolászást nem annyira értékeli a rendszer. A fő sztoriszál küldetésein kívül egy rakás melléktevékenység is vár minket. Gyűjthetünk szobrokat, tanulhatunk új kung-fu mozdulatokat, versenyezhetünk, ruhákat vásárolhatunk, emberekkel találkozgathatunk, karaoke buliba járhatunk, agy akár csak furikázhatunk az impozánsan kivitelezett hongkongi utcákon. Minden olyan, mint egy GTA-ban, bizonyos elemekben pedig még jobb is.

9. Far Cry 3

Szerintem senkit nem lep meg, hogy itt fityeg ebben a listában egy Far Cry cím. Hiszen a Ubisoft kettes számú zászlóshajó szériája már hosszú évek óta az open-world stílus egyik jeles és meghatározó képviselője. Az már talán meglepőbb, hogy miért a harmadik epizód került ide a legújabb, ötödik részben látható montanai kaland helyett. A válasz roppant egyszerű: mert a Far Cry 3 jobb játék volt a maga idejében, mint a Far Cry 5. A történet  szerint Jason Brody és társai meglátogatják a csendes-óceáni vakációtérséget, hogy egy jót bulizzanak. Ám a parti kisiklik mikor mindannyiukat kalózok rabolják el és a Rook szigetekre hurcolják, ahol már hosszú ideje megkeserítik a helyi lakosság életét. Jason egy tragikusan elsült szökési kísérlet után igen hamar a helyeik mellé áll annak érdekében, hogy megtalálja életben maradt barátait és bosszút álljon a kalózok vezetőjén, Vaas-on. A sztori korrekt, út közben Jason pedig egy rakás régi és új ismerőssel találkozik, akik szerencsére mind remekül illeszkednek a történetbe. A legizgalmasabb karakter pedig maga Vaas, aki egy kissé kretén, de valahol mégis egy zseni és talán a videojátéktörténelem egyik legismertebb és legidézettebb gonosza, akire az egész megjelenés előtti reklámdömpinget alapozták, Michael Mando zseniális alakítására építve. Még egy külön minisorozatot is kapott.

Nem csak zseniális marketingkampányt rittyentett a játék köré a francia kiadó, hanem tényleg feltette a mércét az open-world versenyben indulni akarók számára. A 2012-es cím valóban azt az érzetet keltette, hogy itt aztán tényleg mindent szabad. A cím jelentéséhez (nagy távolság) híven ameddig a szem ellát, bármit be lehet járni. De nem is pusztán be lehet járni, hanem mindenhol akad tennivaló is. Lehet vadászni, a megszerzett alapanyagokat pedig craftolásra használhatjuk, támaszpontokat foglalhatunk el a szigetet uralmuk alatt tartó kalózoktól, random események során segíthetünk az ellenük harcoló őslakosoknak, gyűjthettünk második világháborús leveleket, hírszerzési anyagokat stb. A küldetések során megszerzett pénzt el lehet verni egy kisebb arzenálra, amiket bizonyos szintig testre is szabhatunk. Slusszpoén az enyhe szerepjátékos elem, ahol több skillfa közül válogatva fejleszthetjük emberkénket. Az újabb skillek megtanulását pedig egy újabb részlet megjelenése szimbolizálja a Jason karján látható tetováláson. A gunplay fantasztikus, a közelharc, a lövölde látványos, remek szórakozás, de ha úgy akarjuk akár az aljnövényzetben kúszva, vagy távolról gonoszkodva is operálhatunk. Ahogy ezt egy Far Cry-tól elvárjuk.

8. Read Dead Redemption

Igen, az első rész, ugyanis a Rockstar 2010-ben bombát robbantott vele. Létrehoztak egy szinte teljesen új stílust. Valljuk be, a RDR bejelentése előtt sokan nem gondoltunk arra, hogy a GTA játszódhatna máshol is egy hatalmas metropoliszon kívül. Pedig ez a játék pontosan ezt kínálta. Egy múltban játszódó GTA, ahol hősünk ezúttal nem maffiózó, hanem egy törvényen kívüli bandita, egy renegát. Az autókat felcserélték a patásjószágok, a felhőkarcolókat pedig a vadnyugat és Mehikó napszítta kopársága váltotta fel. A történet szerint John Marston, ex-útonálló szakreferens igazán szeretne már nyugis életet élni, de sajnos állambácsinak más tervei vannak vele. Családja „épségéért” cserébe le kell vadásznia egykori társait. Johnny a fogát szívva ugyan, de neki is vág a kínkeserves útnak. A történet pedig a Rockstartól megszokott módon zseniális. A képernyő elé szegez minket, fordulatos és szerencsére nem egy kismilliószor látott koncepciót vázol fel. És a Red Dead adta nekünk az elmúlt évtized egyik legmeglepőbb „befejezését”. A karakterek ugyanilyen művi pontossággal vannak természetesen megírva. Akit utálni kell azt tényleg utálni fogod Johnt pedig annak ellenére is könnyű kedvelni és azonosulni vele, hogy mégis csak egy gazfickó.

A játékmenet is legalább mércebeállító volt a maga korában. A Rockstar San Diego fogta a GTA-ból jól ismert és szeretett mechanikákat, kicsit farigcsált rajtuk és beleültették a vadnyugati miliőbe. Ez tényleg egy vadnyugati GTA. Természetesen a következő jellemzők nem meglepőek egy Rockstar játéktól, de az értékelés szempontjából nagyon is fontosak: A játék konkrétan él, John pedig csak egy figura benne. Az egész térkép lakossága tesz-vesz, intézi a dolgát és egymással is interakcióba lépnek. A nagytesóhoz képest kissé átdolgozott körözési és vérdíj rendszer miatt még inkább átgondolja a játékos, hogy érdemes-e vagány legényként végigaprítani a térképet. Főleg ha hozzáadjuk a képhez a játékban szereplő „becsület rendszert”, mely alapján az NPC-k cselekedeteinknek megfelelően kezdik el megítélni Johnt és ennek megfelelően viselkednek körülötte. Tök poén. A gunplayt is remek kivitelezés jellemzi, izgalmas, a fedezékrendszer pedig kellő taktikai elemet is visz bele. A Dead Eye skill extrémgyors „kivégzései” pedig eszméletlen látványosak. És miért az első rész és nem az éppen pörgő második? Mert egyrészt a játékmenet sokkal kiegyensúlyozottabb, másrészt pedig sokkal több újítást hozott a gamer világba, mint az új rész.

7. Marvel’s Spider-Man

Ez a lista nem is lehetne teljes a Sony, az Insomniac és a Marvel 2018-as nagyágyúja nélkül. Szerintem. Hiszen ez a játék bebizonyította, hogy egy adaptáció is lehet nem csak, hogy vállalható, de kifejezetten jó játék is. A Spider-Man pedig pontosan ez, a Sony egyik legjobb beinvesztálása, 2018 egyik legjobb játéka lett. Az Insomniac remek munkát végzett. Nem csak Pókit és a szuperhős stílust, hanem az open-world koncepciót is átgondolta. A történethez a Marvel támogatásával létrehoztak egy teljesen új univerzumot, az Earth-1048 számút, így részévé vált a hivatalos Marvel kánonnak is. Ebben a történetben szerencsére nem látjuk 3463. alkalommal is azt a bizonyos pókcsípést és Ben bácsi halálát. Nem, Peter itt már 8 éve koptatja a piros-kék spandexet, már felnőtt ember és tapasztalt bűnüldöző. A történet, mely ugyan részleteiben ismerős a képregényes „Brand New Day” érából, remekül lett megírva és bizony lesznek pillanatok amikor meg fogunk lepődni. A karaktereket remekül kidolgozottak, a színészi munka profi és még annak ellenére is, hogy mindegyiküket ismerjük már, egyediek és szerethetőek.

De ha a történet önmagában valakinek nem elég, akkor ott van az elmúlt évek egyik legizgalmasabb és legélvezetesebb játékmenete is. Ilyen jól kitapasztalható, fluid, eszméletlen látványos de mégis kihívást jelentő harcrendszert én még nem láttam. Ki merem jelenteni, hogy minden idők egyik legjobb bunyóját pakolták össze az Insomniac-os srácok, amit még sok-sok év múltán is emlegetni fogunk. Van tehát király bunyó. Mi van még? Hát mi Pókember egyik legfőbb ismérve? Oh, igen…a hálóhinta! Na, az megint zseniális. Ez az az open-world játék ahol nem fogsz sírni gyors utazásért, ugyanis akkora élmény eljutni A-ból B-be. A hintázás ugyanolyan dinamikus, látványos és könnyen kezelhető, mint a harc. Ráadásul eszméletlen élethű is, hiszen az egyes szálak itt már tényleges felületekhez tapadnak és nem csak úgy a felhőkbe, a fizikai motornak köszönhetően pedig így nincs két ugyanolyan lendülés. Ami szintén külön öröm, hogy ez a játék bebizonyítja, hogy egy nyílt világú játéknak nem kell kényszeres kérdőjel hajkurászásról szólnia és igenis meg lehet tölteni egy ekkora homokozót is érdekes tennivalókkal és lehet egy ilyen játékot is a történetmesélésre, a karakterépítésre alapozni. A remek DLC-k és a gyönyörű grafika meg már csak hab a tortán.

6. Fallout: New Vegas

Mióta a Bethesda magához vette a Fallout szériát, azóta az open-world játékok egyik meghatározó alakjává vált. Hatalmas, szabadon bejárható, „kietlen”, kegyetlen vidékek a retrofuturisztikus Egyesült Államok XXIII. századi romjai között. Ugye milyen jól hangzik? A listámra azonban nem az egyik fő epizód, hanem a Fallout: New Vegas spinoff került fel. Miért is? Ugyan imádom a Bethesda saját fejlesztésű, számozott epizódjait is, de a méltán ismert és elismert szerepjátékos zsenik, az Obisidian által megálmodott játék jó két-három lépcsőfokkal magasabbra emeli a kiadó által létrehozott koncepciót. A történet szerint hősünk egy szabadúszó futár a Mojave maradványain létrejött furcsa vadnyugaton. Az Új Kaliforniai Köztársaság, egyre csak terjeszkedik és folyamatosan összetűzésbe keveredik Új Vegas és „agglomerációjának” lakosságával, csakúgy mint a területet szintén magáénak tartó, a római időket majmoló Caesar légiójával. A kaliforniai stúdió nem hazudtolta meg magát. Az adott frakciókkal kedvünkre érintkezhetünk és ez által több ponton is belekavarhatunk az eseményekbe. Döntéseink alapján pedig több végkifejletet is kisajtolhatunk a játékból, ezzel is növelve az újrajátszhatósági faktort.

A játékmenet is a Bethesda által kitalált rendszer egy továbbgondolt változata, mely valamivel részletesebb szerepjátszási lehetőségeket kínál. Az Obsidian némileg átgondolta a képzettségrendszert, a képzettségek pedig sokkal inkább beleszámítanak az (inter)akciók sikerébe. A játékos továbbra is szabadon választhat az FPS és TPS között, melyek közül szerintem utóbbi még mindig kényelmesebb egy ilyen játékhoz. A Fallout 3-hot képest határozottan javult az irányítás, a közelharci fegyverek kezelése sokkal egyszerűbbé, reszponzívabbá vált, a gunplay pedig izgalmasabbá, látványosabbá. Kalandjainkat teljesen szabadon folytathatjuk és már a játék elejétől kezdve töviről-hegyire bejárhatjuk a Mojave vidéket, a felfedezés pedig remek szórakozás. Szerencsére a New Vegas kellően régi cím és kellően profi stúdió dolgozott rajta ahhoz, hogy az egész ne egy kérdőjelpipálgatós grindhalmaz legyen. Nem, ebben a játékban szinte minden megtalálható pontnak van jelentősége és mindenhol beleakadhatunk valami érdekes eseménybe. Már csak azért is, mert az NPC-k is élük a maguk életét, összecsapnak egymással, tesznek-vesznek. Persze a grafika mára erősen megkopott, de a készítők alapos gonddal munkálták ki a játszóteret.

5. Witcher 3

Hát persze, hogy nincsen open-world lista a CD Project Red gigásza nélkül. Ettől függetlenül biztos sokan meglepődnek (vagy egyenesen kiakadnak), hogy „csak” az ötödik helyen végzett. 🙂 A 2015-ös fantasy eposz természetesen méltán kapott nagy elismerést, hiszen az akkoriban már erőteljesen túlburjánzó nyílt világú felhozatalban végre egy átgondolt, felépített, kidolgozott koncepcióval rukkolt elő. A kiadó/fejlesztő rajongókhoz való hozzáállása pedig azóta is példaértékű…ha a dolgozóikkal szembeni már nem is annyira. De a fárasztó túlórák eredménye egy rakás ingyenes, két teljes játéknak is beérő fizetős DLC és egy hatalmas, élettel teli játék lett. Az alapot mindenki tudja, egy lengyel író, Sapkowski világára és karaktereire alapozva a szintén lengyel CDPR megalkotta saját nem-kánon folytatását a könyvekhez, melyben Witcherünk, Geralt amnéziától küzdve próbál újra magára találni…értitek?! 🙂 A trilógia záróepizódjában már többé-kevésbé meglévő emlékekkel kajtat nevelt lánya, a kontinens legnagyobb uralkodójának sarja, Ciri után. A cselekmény ugyan nem kiált irodalmi Nobel-díjért, de az írók egy izgalmas, fordulatos történetet pakoltak össze, mely sok okból is megragad az ember emlékezetében.

A történet és a játékmenet legnagyobb erőssége annak nyitottsága. Geralt döntései ugyanis nagyban befolyásolják a cselekményt. Ezek függvényében nem csak több befejezés, de a játék köztes eseményei is máshogy alakulhatnak. Ezek a döntések soha nem egyértelműek, nincs jó és rossz és gyakran a tényleges következményeket is csak sokkal később tapasztaljuk meg. Ez pedig igen komoly többletfeszültséget hoz a játékba. A történethez kapcsolódóan, de attól függetlenül érdemes megemlíteni a mérnöki pontossággal megalkotott karaktereket és a hozzájuk tartozó első osztályú szinkronmunkát is. De persze nem csak a sztori érdemel említést.
A harcrendszer újító, látványos és izgalmas. Nem olyan jó, mint a Spider-Man esetében, de kellő kihívás mellett mégis könnyen kezelhető. A látvány a mai napig pazar, és minden terület kicsit más képi- és színvilággal rendelkezik, így nem érezzük sablonosnak a térképen való bóklászást. Bár az Nvidia Hairworks-nek sok értelmét én nem látom, főleg a megjelenés környéki botrányt tekintve. De ez van. Hiba azonban, hogy modern open-world játékhoz híven a sok melléktevékenység és kipipálandó/felfedezendő dolog mellett elvesz(het)nek a fontosabb események, ami szerintem zavaró. Részletesebben a nemrégiben kitett tesztben írok ezekről. Ezért „csak” az ötödik hely.

4. Assassin’s Creed IV – Black Flag

Ha nyílt világú játék, akkor nem lehet megkerülni a Ubisoft aranytojást tojó tyúkját, az Assassin’s Creed szériát mely igen komoly szerepet játszott ebben az egész open-world áradatnak az elindításában. Az orgyilkosok és a templomosok harcának minden egyes fejezete mindig valami nagy lépést tett a műfaj érdekében és habár azóta jelentek meg nagyobb és szebb művek a szériában, erre a listára a negyedik számozott epizódot, a Black Flag-et választottam. Miért? Mert mint open-world játék messze ez volt a legjobb. Még annak ellenére is, hogy mint Assassin’s Creed nem ez a legjobb rész. 🙂 Viszont ennek ellenére mégis csak ez a valaha készült egyik legjobb homokozós játék és egyben a legjobb kalózos is. A játék története szerint Desmond meghalt, az Abstergo pedig a belőle nyert minták segítségével kutatja tovább a múltat. Jelen esetben a kalózok aranykorát, ahol is egy hétköznapi walesi kölyök, Edward Kenway (Haytham apja, és Connor nagyapja) igen komoly slamasztikába kerül miután felveszi egy halott orgyilkos személyazonosságát. Természetesen akarva-akaratlanul belefolyik a két titkos társaság háborújába, mely valahol egyet jelent a Karib-térség kontrolljáért vívott harccal is. Személyesen találkozhatunk a történelem legnagyobb kalózaival és vállt vállnak vetve harcolhatunk velük. Kell ennél több?

Hogyne kellene. Szerencsére van tovább. Nem más, mint a világ egyik legélvezetesebb játékmenete. Kezdjük mindjárt a központi elemmel, a hajózással. Sid Meier második kiadású Pirates! játéka óta nem kaptunk ilyen élvezetes hajózási rendszert és vízi csatákat. Egyszerű, mégis nagyszerű. Nem hiszem, hogy valaha sikerült akárkinek is a tengeri csatákat olyan remekül megoldania, mint a Ubisoft Montrealnak. Szerencsére nem csak a vízen remekel a játékmenet, hanem akkor is, amikor Edward lábaival tapossuk a talajt. Akár egy ellenséges hajóra lendülünk át, akár egy erődítménybe próbálunk bejutni, akár brit/spanyol katonákat igyekszünk hatástalanítani, remekül fogunk szórakozni. A harcrendszert a harmadik részből örökítették át, ami szerintem messze a legjobb volt a szériában. Ennek megfelelően kellő kihívást nyújt, de mégis öröm használni. A jelen epizódban bevezetett két kardos vívás pedig hihetetlen buli. Természetesen a karibi szigetvilág mesterien van ábrázolva akár a pályaépítést nézzük, akár a grafikát, ami a maga korában pazar volt, de még ma sem kellemetlen ránézni. Természetesen akad egy rakás tennivaló is és a a Black Flag nagy érdeme, hogy ez volt talán az utolsó epizód, ahol sikerült tökéletesen megtalálni az egyensúlyt a történet és a melléktevékenységek közt. Ó, és a soundtrackről se feledkezzünk meg…

3. Mafia

A jó öreg Mafia. 2002 nyarának végén járunk, mindenki várja már az iskol…a túróst, a GTA Vice City megjelenését. De még a célegyenesben berobbant az Illusion Softworks (azóta 2K Czech) sötét lova és micsoda diadalt aratott. Akkorát, hogy ha teljesen leárnyékolni nem is tudta, de azért megtörte a Rockstaros nagytesó fényét. A Mafia egy olyan világba kalauzolt el minket amit addig csak kevésbé érintettek a videojátékok és egy olyan történetet tárt elénk, amihez foghatót addig és azóta is csak keveset láttunk. Egy, a nagy gengszterfilmekhez hű, megragadó, felnőttektől felnőtteknek szóló, szigorúan 18+ kategóriájú mese ez, amiben nyoma sincs a GTA abszurd humorának és görbe tükrének. Ez a sztori sokkal inkább egy dráma, tele személyes katasztrófákkal, árulással és sok-sok halállal. Karakterünk, Thomas Angelo, az egyszerű taxis (bal)szerencséjének hála kénytelenné válik kisegíteni a Salieri család két tagját. Innen pedig majdnem egyenes az útja a szervezet belső körébe, ahonnan aztán már csak bukni lehet. Természetesen ez annak rendje és módja így is lesz, a történetet pedig Tommy tanúvédelmi programos meghallgatásából ismerjük meg.

A történeten kívül a játékélmény is egyedülállónak számított a maga korában. Természetesen ahogy annak lennie kell egy GTA-klón esetében itt is kaptunk egy szép nagy várost, mely a 30-as évek amerikai nagyvárosainak egy izgalmas elegye, Lost Haven. A zsúfolt belvárost füstös iparnegyedek, kertvárosi szomszédságok és vidéki farmok keretezik melyeket szépen, a játék során mind végigjárhatunk a nem kevesebb mint 70 autentikus járgány valamelyikével. A megjelenéskor ezen járművek sérülésmodellje párját ritkító volt. 2002-ben mindenkinek leesett az álla az „élethű” horpadásoktól, golyónyomoktól és minden autóra gyakorolt külső behatástól. A játékmenet másik nagy újítása, hogy a Rockstar játékával ellentétben a Mafia-ban a rendőrök nem potyára vannak jelen. Itt bizony oda kell figyelni, mert olyan bagatell kihágásokért is megüthetjük a bokánkat, mint a gyorshajtás, vagy a piroson áthajtás. A különböző kihágások pedig nagyjából valós súlyuk szerint ítéltetnek meg a játékban, így tényleg nem árt pl odafigyelni mikor verjük be valakinek az arcát. Természetesen a gunplay mai szemmel már kissé fapados, de annak idején bizony nagyon élvezetes volt. Szerencsére készül a játék teljes modern átirata, amit majdnem napra pontosan 18 évvel az eredeti megjelenése után, augusztus 28-án kézbe is vehetünk.

2. The Elder Scrolls IV: Oblivion

Újabb Bethesda játék a top 10-es listán. De szerintem egyikőtök sem gondolta, hogy teljes lehet egy Elder Scrolls játék nélkül. Az már meglepőbb lehet, hogy nem a legújabb üdvöskét, a Skyrim-et választottam. És habár az ötödik rész valóban etalont teremtett 2011-ben, nem árt elfelejtenünk, hogy a negyedik ugyanezt tette 2006-ban. Sőt, a maga idejében még talán nagyobbat is durrantott, mint az utód a sajátjában. Mint minden Elder Scrolls játékban, úgy itt sem a fix történeten, hanem a szabadságon van a hangsúly. Természetesen van egy alapsztori ami köré felépítették a játékot, ez pedig szerintem simán a legerősebb a szériában.
E szerint VII. Uriel Septim császár, határtalan okosságának következtében egy balul sikerült rituálé során rászabadította Tamreilre, a…hát mondjuk úgy pokol ottani megfelelőjét, az Obliviont és egy rakás kaput nyitott a két világ között, melyeken keresztül az Oblivion lakosai, a daedrák letámadják Tamrielt. Természetesen hősünké, az ismeretlen sittesé lesz a feladat, hogy helyrehozza ezt a hibát. Legfőbb feladatunk természetesen a tüzes, elátkozott birodalomba vezető kapuk bezárása lesz. Persze ezen kívül egy rakás másik történet szálait felgöngyölhetjük, ezzel elérve, hogy heteken át lekössön a játék.

Az Oblivion a szabad játékmenet mellett igen komoly technikai előrelépést is kínált megjelenésekor. Mikor először léptünk ki a föld alól és megláttuk Cyrodiil – akkori szemmel – csodás tájait, mindannyiunknak leesett az álla. Az Oblivion 2006-ban addig hihetetlennek tartott látótávolságot, HDR színkezelést, specular mapping-et és ‘valósághű’ fény-árnyék effekteket használt. Ezt megspékelték az akkoriban már elismertnek számító Havok fizikai motorral is, így a végeredmény valóban impozáns volt. De nem csak grafikai téren volt úttörő az Oblivion. A játékban debütált, házi fejlesztésű Radiant AI rendszer az élethű mesterséges intelligencia vezérléséért felelt. Ennek értelmében minden egyes játékban szereplő NPC (a városlakóktól kezdve egészen az utolsó kisnyúlig) saját személyiséget kap és cselekedeteit, ennek az előre programozott személyiségnek megfelelően hajtja végre, így pedig élethű viselkedésformákat, interakciókat láthatunk tőlük, aminek köszönhetően a világ valóban élőnek hat. A rendszer annyira bevált, hogy azóta folyamatosan fejlesztik és minden Bethesda játékba bekerült. A végére biggyesztve bagatellnek tűnhet, de a technikai bemutató mellett a játékélmény is zseniális volt. A harc izgalmas volt, a szerepjátékos elemek pedig ezernyi lehetőséggel kecsegtettek, hogy karakterünk valóban olyan legyen amilyennek mi azt elképzeltük.

1. Grand Theft Auto: San Andreas

És elérkeztünk a legjobb open world játék trófeájának győzteséhez. Szerintem nem meglepetés senkinek, hogy a Rockstar műfajt definiáló szériájából a GTA-ból került ki. Valószínűleg sokan a skót stúdió legújabb üdvöskéjét, a GTA V-öt várták ide, de a magam részéről úgy gondolom a San Andreas akkorát durrantott 2006-ban, amitől még mindig cseng a fülünk. Ahogy a GTA III megalapozta az open-world játékok népszerűségét, úgy ez az epizód hosszú időre meg is szabta a trendet, hogy milyennek is kell lennie egy ilyen játéknak. Ahogy a 3D érás GTA-któl megszokhattuk, ez a rész is egy fiktív Egyesült Államokban játszódik, ám ezúttal nem csak egyetlen híres város karikatúráját furikázhattuk körbe, hanem egy egész államot. Ez volt San Andreas, benne 3(!) teljes méretű metropolisszal és több kisebb, vidéki településsel. Ide érkezik haza egészen Liberty City-ből Carl Johnson, alias CJ, az egykori bandatag, hogy meggyászolja édesanyja halálát. Vagyis ő ezt hitte. De hála néhány korrupt rendőrnek és egykori cimboráinak újra nyakig belekeveredik a képzeletbeli nyugati part bűnügyeibe. Mindezt egy fordulatos, izgalmas és természetesen cinikus humorral megáldott történeten keresztül, remek karakterekkel elmesélve, akiket a mai napig emlegetünk és idézgetünk.

Ezt pedig tette úgy, hogy a játékélmény szinte odaszegezett minket a monitor elé. A Rockstar átdolgozta például a vezérlést és a gunplayt, ami így sokkal élvezetesebbé, egyben kényelmesebbé is vált. Végre külön célozhattunk a fegyverrel, lopakodhattunk, felmászhattunk objektumokra, és úszhattunk(!) is. A sorozat történetében egyedülálló módon pedig leheletnyi szerepjátékos felhangot is tapasztalhatunk. CJ fizimiskáját teljesen testre lehet szabni a ruhától kezdve a hajon át, a tetkókig…de még a testalkatára is behatással lehetünk. Ezeken felül CJ különböző képességekkel is rendelkezik, amiket a játék során folyamatosan fejleszthetünk, ezeknek köszönhetően pedig természetesen különböző előnyökre tehetünk szert.
Habár már 14 évvel ezelőtt sem számított a San Andreas grafikája kiemelkedőnek, annyira aprólékosan és átgondoltan építették fel a világot, hogy mégis az állainkat keresgéltük. A különböző területek mind más élményt és más képi világot kínáltak. Ahogy áthaladtunk az akkor hatalmasnak számító térképen az egész élőnek hatott és meg volt töltve érdemi tennivalókkal…ez az, ami a mai nyílt világú játékokból nagyon hiányozni szokott. A San Andreas viszont ilyen téren is fején ütötte a szeget. Meg minden más téren is. Egy közel tökéletes játék, amire méltán aggathatjuk fel a minden idők legjobbja plecsnit.

Gigantikus mérettűre nyúló cikkem végére értem, melyben megismerhettétek, hogy szerintem melyek a legjobb nyílt világú játékok a 2000-es évek kezdete óta. Nehéz dolgom volt, mert valóban rengeteg játék jelenik meg a témában és a 10 hely pedig nagyon kevés, hogy ennyi játékból kimazsolázzuk a legjobbakat. Még a fent megjelölt szabályok ellenére is kemény dió volt választani és higgyétek el nekem, néhány esetben kemény dilemma volt, hogy ki kerülhet be és ha igen, hányadik helyen.
Ti mit gondoltok? Szerintetek is ezek voltak a legjobb nyílt világú játékok az évezredben? Ha esetleg nem értetek egyet a jelenlegi listával, vagy csak úgy gondolnátok, hogy van olyan játék még a műfajon belül, ami igazán megérdemli, hogy említést tegyünk róla, akkor írjátok meg nekünk kommentben. Ha kellően sok cím összegyűlik, nekünk gondunk lesz rá, hogy csináljunk egy listát a Ti kedvenceitekből is.