„Az ember nem juthat semmihez anélkül, hogy adnia ne kelljen valamit cserébe. Amit megszerzünk, azzal valami egyenértékűt elveszítünk. Ez az egyenértékűség elve, az alkímia legfőbb alapszabálya. Akkoriban még őszintén ezt tartottuk a világ első és egyetlen igazságának.”

Alphonse Elric nyitó szavaival kezdem az animés cikksorozatunk következő alanyának bemutatását, mert mivel mással tudnák tökéletesen körülírni a cselekmény lényegét, mint az egyik főszereplő emlékezetes monológjával. A Fullmetal Alchemist címet viselő anime 2003 októberében került a japán televíziók műsorára és a sorozat 51 része egy éven keresztül szórakoztatta a rajongókat. A franchise nagyon sok néző szívét elnyerte, noha a széria annak idején kapott hideget és meleget is egyaránt, különböző okokból, amelyre később még rátérünk, mégis elmondhatja, hogy a 2000-es évek egyik meghatározó manga-adaptációjává vált.

A két testvér, Edward Elric és Alphonse Elric fiatalkoruk ellenére képzett és leleményes alkimisták, a tudomány csaknem minden csínját-bínját ismerik. Az idősebb testvér Edward egy kistermetű, nagyszájú fiú, kinek egy súlyosan félresikerült kísérlet miatt a jobb kezét és a bal lábát művégtagok, úgynevezett auto-mail szerkezetek helyettesítik. A fiatalabb, Alphonse Elric egész életét egy hatalmas páncélban tölti, noha nem azért, hogy megvédje saját testét. A páncélhoz csupán a lelkét csatolták hozzá, mert a korábban említett balul elsülő kísérlet tőle is hatalmas árat követelt. A két fiú megrögzötten kutatja a Bölcsek Kövét, az anyagot, amellyel minden természeti törvényt át lehet hágni, és segítségével visszaszerezhetik azt, amit elvesztettek.

Röviden és tömören ennyi lenne nagy vonalakban a sztori, de hatalmas mélységekbe nem is érdemes belemenni, tekintve, hogy nem vagyok híve túlzottan a spoilereknek. A történet további bontása és magyarázása túl sok leleplezést igényelne, amivel a nézőnek saját magának kell szembesülnie, ha végigkíséri ezt az 51 részes sorozatot. Hiromu Arakawa mangaka egy végtelenül sokszínű és részletes világot alkotott meg a sorozat alapjául szolgáló mangában, amely 2001-től egészen 2010-ig futott. A Fullmetal Alchemist univerzuma sokban hasonlít az általunk látott és érzékelt világhoz, azonban egy kissé nehézkes egyértelműen korszakba sorolni a látottakat. Ha el szeretnénk helyezni időben a művet, akkor a bemutatott egyedi társadalmi berendezkedés, a technológia és a kultúra hajaz az 1930-as és ’40-es évek Európájára, azonban megfigyelhetjük, hogy több korszakból is merít ötleteket. A sokszínű világ sokszínű karakterekkel van tarkítva. A bemutatott szereplők szoros kapcsolatban állnak Edward és Alphonse életével, és a főbb karakterek szempontjából kapunk kisebb-nagyobb háttértörténeteket is, valamint a változatos jellemrajzok megadják a néző számára az esélyt az azonosulásra.

A Fullmetal Alchemist világában a tudományos és technológiai fejlődés az alkímia tudományának megismeréséből, fejlesztéséből és alkalmazásából fakad. A sorozatban ez a tudományág olyan szintre fejlődött, hogy művelői, az alkimisták szinte bármit létre tudnak hozni, meg tudnak javítani és katasztrófákat tudnak elhárítani, ha a képességüket törvényes keretek között használják. Ezt hivatott fenntartani az úgynevezett „egyenértékű csere” elmélete, miszerint ha valamit létrehozol, akkor azzal egyenértékűt kell felajánlanod cserébe. Az alkimisták nem képesek teremteni, vagy a semmiből valamit létrehozni és tudományuknak legális keretek között ez az egyetlen gátja. Azonban létezik egy matéria, melynek segítségével teljesen felrúgható az egyenértékű csere törvénye, és a birtokosa szó szerint bármire képes, amit csak akar. Ez a Bölcsek Köve. Ed és Al legfőbb célja felkutatni ezt az anyagot, hogy visszaszerezzék azt, amit már régen elvesztettek. Azonban a nagy hatalomra nemcsak Ők pályáznak egyedül. Mint ahogy egy történetben lenni szokott, a sötét erők is azon munkálkodnak, hogy megkaparintsák ezt az energiát és saját célra alkalmazzák.

Az alkímia szigorú szabályok közötti alkalmazása, a Bölcsek Kövének képessége és a tudományban rejlő megannyi lehetőség rendkívül sok morális témának boncolgatását teszi lehetővé, amit a sorozat szépen ki is használ. Az alkímia ebben az univerzumban annyira meghatározó tényező, hogy a cselekmény színhelyéül szolgáló ország állami szintre emelte, és létre hozott egy alkimistákból álló félkatonai szervezetet, az Állami Alkimisták szervezetét, kiknek a feladatuk a rend és a béke védelme az alkímia segítségével. Így rögtön azzal találjuk szembe magunkat, hogy egy emberi elme számára csodálatos és rendkívüli erővel bíró dolgot a közigazgatás rögtön az irányítása alá vont és élvezi annak minden előnyét.

Illetve ha kell, erőszakos célokra is kihasználja. Ilyen tekintetben a sorozat olyan kérdéseket feszeget és tár elénk, mint az üldöztetés, a népirtás, az erőszakos hatalomátvétel, a diktatúra ellenszegülőinek lemészárlása, valamit az emberiség ellen elkövetett bűntettek léte. Az alkímia ilyesféle alkalmazása a sorozatban nemcsak kifelé valósul meg, hanem a befelé menő irányban is alkalmas a tabu témák fejtegetésére. Ebben az értelemben szó esik olyan etikai kérdésekről is, mint az emberkísérletek, az emberek állatokkal való keresztezése, az emberi lények létrehozása és a holtak feltámasztása.

A széria, habár rendelkezik egy izgalmas és érdekes történettel, igényes rajzolással és hangulatos zenével nem lett mindenki nagy kedvence, főleg az alapmű kedvelőinek nem. A 2003-as adaptáció csak részben követi le a manga cselekményeit, a történetvezetés sok esetben eltér tőle és rengeteg kérdés felett elsiklik. Ezt kiküszöbölvén az alkotók 2009-re elkészítették a Fullmetal Alchemist – Brotherhood címet viselő szériát, amely már híven tükrözi Arakawa munkáját. Az új animesorozatban rengeteg nyitott kérdés tisztázódik, jobban megismerhetjük Ed és Al világát. A történet felújítására mindenképp szükség volt, mert az első széria durván figyelmen kívül hagyta azt a dolgot, amely az egész cselekmény sava-borsa, és ez nem más, mint az univerzum-teremtés.

Ismét csúnyán spoilerekbe gabalyodnék, ha kifejteném, mire is célzok, ezért szerintem elég, ha annyit mondok, hogy a történet nagyon szoros kapcsolatban áll a párhuzamos dimenziók kérdésével. Milyen lehet az a másik dimenzió, amiről Edék nem tudnak? Ami szüntelenül létezik a saját világuk mellett, hatással vannak rá, de létezéséről mit sem sejtenek? Ha nem lenne a Brotherhood, akkor talán sohasem derülne fény a Fullmetal Alchemist ezen csodálatos misztikumára. A többit látni és érezni kell. Az animék világában a két alkimista fiú története alapműnek számít, azonban a műfajtól távol állók is élvezettel nézhetik végig, mert ez a sorozat sok tekintetben ki tud törni a műfaj adta klisék tömkelege közül.