Mindenki álmodik, még ha nem is emlékszik rá, amikor felkel. Álmainkban bárkik és bármik lehetünk, csak a képzeletünk szab határt. Vagy esetleg mégsem? Talán mégis létezik egy nagyobb hatalom – egy Végtelen -, aki irányítja, kordában tartja ezt a világot? Ez persze csak filozofálgatás, azonban Neil Gaiman történetének alapját ennek a nagyobb hatalomnak a megléte adta. Akár hiszünk a létezésében, akár nem, azzal mindenképpen egyet kell érteni, hogy a kötet a fantázia világ egyik kiemelkedő képregénye.

Neil Gaiman neve mindenki számára ismerősen cseng. Számtalan művét megfilmesítették már, melyek között mindenki találhat magának valót. A romantikusabb lelkeknek ott a Csillagpor, míg a fantasy kedvelőinek a Sosehol, vagy a horror fanatikusoknak a Coraline. Bár nem film, de még a mitológiához közelállók is csemegézhetnek, nekik például az Északi mitológia lehet megfelelő. Ezek mind csak azok a nagyobb regényei voltak Gaimannek, amiket már én is olvastam. Számos könyv van még, amit fel lehetne sorolni, és akkor még mindig lenne, ami kimaradt. Jelentek meg tőle novelláskötetek, kisregények és képregények is – a DC-univerzumhoz kapcsolódóan is. Hazánkban talán a legismertebb és legfelkapottabb képregénye pedig a Sandman.

Az Álmok Fejedelme

Sandman alakja Gaiman által lett ismert, azonban nem ő alkotta meg. Az első “álommanók” már az 1900-as évek legelején megjelentek, de a Sandman, mint név csak 1939-ben érkezett meg a DC Comics jogelődjéhez. Ekkor még valódi ember volt, aki álarc mögé bújt, hogy elfedje személyazonosságát, és így vegye fel a gonoszokkal a harcot. Mivel neki nem volt álom homokja, így ő altatógázt engedett ki a fegyverén keresztül. 35 évvel később bukkant fel újra, mint jelentős karakter, azonban itt már az álmokban harcolt a szörnyek ellen. Ezekután, 1988-ban érkezünk el Gaiman “Homokemberéhez”, aki már nem csak egy igazságtevő szuperhős, hanem maga a Végtelenek családjába tartozó nagyhatalmú istenség. Azóta több kiadást is megért, itthon legutóbb a Fumax gondozásában, egy elég vaskos, 560 oldalas kötetben jelent meg.

A mese kezdete

Az igazi történésekig várni kell egy kicsit – csak pár évtizedet, körülbelül 70 évet. A mesélés ott kezdődik, hogy Sandmant elfogta egy okkult varázsló csoport, akik egyébként Halált szerették volna csapdába ejteni. Az Álmok Fejedelme – kinek másik neve Morpheusz – elárulta kiszabadulása után, hogy szerencséje volt az emberiségnek, hogy nem ez következett be. Az ő bezárásával is történet dolgok a világban, mi lett volna, ha Halál kerül ebbe a helyzetbe…? De a lényeg, hogy kiszabadult, és elindult helyrehozni a Földön szenvedett károkat. Persze, ez csak a nagy vonalakban leírt történet ív, mert számos kisebb történeti is beékelődik a folyamatba. Egyes részekben még az is előfordul, hogy Sandman egyáltalán nem, vagy csak mellékszereplőként bukkan fel.

Bár egy kötet, mégis 3 fő egységre lehet bontani. Ezek elég élesen el is tudnak különülni egymástól, már a hangvételükből és érezhető, hogy nem egészen az előző szál szoros folytatása. Az első rész még elég vegyes is, keveri a horror és a fantasy elemeket. Olvasás közben kicsit olyan érzetet ad, mintha maga Gaiman se tudná pontosan, merre is vigye a történetet. Persze ez nem így van, mert ennek a képkockái a későbbiekben is visszaköszönnek. A következő nagyobb egység már inkább csak fantasy, aminek során tovább mélyíti Sandman világát. Itt ismerjük meg egy távoli világ történetét is, akiknek szintén van egy saját Sandman-alakjuk. Végül a könyv utolsó fejezeteiben – összesen 20 részt tartalmaz ez a kötet – már teljesen más vizeken járunk. 1-1 kiragadás az álomúr életéből, ahol írók küzdenek az ihlet hiányával, vagy a macskák álmának fejedelmeként él.

Végtelenek

Ha már többször is említettem, ideje a történet hátterével kacsolatban a Végtelenekről is beszéni. Az istenségeket, a világot mozgató erők megtestesüléseit hívják így. Ők egy családot alkotnak, akik 7-en vannak testvérek – plusz egy rokonuk van, de ez legyen meglepetés. Eredeti nyelven van egy kis játék is bennük, mert mindegyikük neve D-vel kezdődik. Azonban ezt nem lehetett a mi nyelvünkben megoldani, ami persze nem vesz el az értékéből. Itt mutatkozik meg, hogy hiába is szeretek a saját anyanyelvemen olvasni, azért az eredeti mindig többet ad a történethez. Persze, ha nagyon megerőszakoljuk a nyelvet, akkor ki lehetne hozni nálunk is, hogy mindenki K-val kezdődjön, de az már nagyon erőltetett lenne, jobb hogy nem így van. De hogy kik is azok a Végtelenek? “Születési” sorrendben a következők: Végzet, Halál, Álom, Pusztulás, Vágy és ikertestvére, Kétségbeesés, és a legkisebb, Delírium.

Bár fentebb istenségnek neveztem Sandmant, konkrétan nem az. Sokkal inkább egy alaktalan lény. Nincs egy kézzelfogható alakja, mi, olvasók csak az egyikkel találkozunk. A mi kulturánkhoz leginkább igazodó alakját kísérjük végig, de a történet közben láthatjuk, hogy számos más formát is tud ölteni – és nem csak emberit. Ebből következik, hogy nem lehet egyetlen kiragadott mitológiai háttere sem, hiszen sok kultúra, sok gondolkodásmód testesül meg benne. Gaimannek viszont ez egyáltalán nem jelentett akadályt, hiszen már sokszor bizonyította, mennyire jó a világteremtésben. Ezt a képességét a Sandman lapjain is megcsillogtathatta. Így jött létre az a forgatag, hogy egyszerre találkozhatunk a Biblia nagy alakjaival és a történelmi személyekkel is – egyik klasszikus irodalmi kedvencem Shakespeare, így külön öröm volt vele ezeken az oldalakon is találkozni. Lehet, hogy más esetben káosz lett volna ebből a sokszínűségből, ebben a kötetben azokban teljesen természetesnek hat.

Sandman tovább él

Ez a sorozat rengeteg új változást hozott a képregény-kultúrába. Nem csak a stílus – beépült a borító szervesen a történetbe -, de a szokásokban is. Sandman alakja nagyon sok borítóra fel sem került, hiába ő a központi szereplő. Ezek az új hullámok egy fiatal képzőművészeti iskola végzős hallgatójától, Dave McKeantől származtak. Persze rajta kívül sokan mások közreműködtek, hogy egy igényes, hangulatában teljesen igazodó látványt kapjon az olvasó, mégis ő hozta a legnagyobb változást. A történet azt is elérte, amit sok más képregénynek sosem sikerült: tömegesen kezdtek rajongani ezért a műfajért a lányok.  Bár 1996-ban véget ért a történet, korán sem kopott el a varázsa. Sőt, a Netflixnek köszönhetően újult erővel robbant be a köztudatba, hiszen augusztus 5-én startol náluk sorozatként az első évad. Reményeim szerint minimum lesz annyira jó, mint a képregény volt. Legalábbis az előzetesből erre lehet következtetni.