A Hollywoodban készült filmek tekintélyes részében Amerika a lehetőségek hazájának tűnik a nézők számára. Mintha nem is lenne más, csak a siker, a pénz és a csillogás monotonitása, amibe csak egy film erejéig rondít bele a sors egy könnyen megoldható kis konfliktus erejéig. A Netflix új filmje, a The Devil All the Time egy másik Amerikát mutat nekünk.

A történet főszereplője a Tom Holland által alakított Arvin, aki a II. világháború és a vietnámi háború között megpróbál beilleszkedni a képmutatók, vallási fanatikusok vagy egyenesen gyilkosok bűneitől terhelt hétköznapokba, miközben nemcsak a kívül úlálkodó különféle veszélyekkel, de a múltja miatt vele élő belső démonokkal is fel kell vennie a harcot. Bár Holland miatt könnyen asszociálna erre az ember, erre bizony nincs Pókember, aki morális iránytűként tudna szolgálni a sötétségben, és kivezetné a sok gyarló embert a bűn mocsarából. Ez egy olyan történet, amiben minden szereplő valamilyen mértékben rákényszerül, hogy bele gázoljon a mocsárba, kijönni pedig nagyon keveseknek sikerül. 

A The Devil All the Time tehát egyáltalán nem egy könnyed, szórakoztató kis filmecske, amit lefekvés előtt érdemes nézni. Atmoszférája kifejezetten fojtogató, ránehezedik a nézőre, és a megtekintés után is vele marad. Ezt az élményt egyrészt a jó érzékkel megválasztott zenék, másrészt pedig a lassú, de a film világához illeszkedő tempó csak fokozza. Rengeteg, külön-külön is elgondolkodtató tragikus sors tanúi lehetünk, és az egymás után sorjázó drámai események egy pontig egymást is fokozni tudják. Sajnos azonban a játékidő végére már az ismétlődő szerencsétlenségek repetitívvé válnak, amin a forgatókönyv által mozgatni kívánt karakterek sokasága csak tetéz. 

Így pedig olyanná válik a The Devil All the Time, mintha valaki három-négy klasszikus drámát akarna elmesélni egymással párhuzamosan, 138 percben. Az alkotóknak vagy minden szereplőt megtartva film helyett sorozatot kellett volna készíteni, vagy pedig néhány mellékszáltól megszabadulni. Így sajnos túlzsúfolttá válik a cselekmény, sok megrázó fordulat rendes előkészítésére egyszerűen nem jut idő, a sok romlott és megrontott jellem közül alig van olyan, akinek a karakterében igazán el tudnánk mélyedni. Ez pedig ahhoz vezet, hogy bár sok fontos téma, érdekes dilemma és elmesélésre méltó történetszál van, ezek a végére mégsem tudnak összeállni valami egységes egésszé, csak futnak egymással párhuzamosan a reménytelen kezdettől a bizonytalan vég felé, igazi mondanivaló nélkül hagyva a nézőt.

Nagy kár a történet kiforratlanságáért, mert a felvonultatott jellemek szinte mind magukban hordozták egy-egy sokkal érdekesebb és izgalmasabb történet ígéretét, és a színészekre sem lehet panasz. Tom Holland jól teljesít az alapvetően jólelkű, de az erőszak köreiből kilépni nem képes fiú szerepében, a képmutató helyi tiszteletest játszó Robert Pattinson lubickol a visszataszító szerepében, és a Harry Potter sorozatban Dudley Dursley figuráját életre keltő Harry Melling is megkapó erővel és átéléssel játszik a vallási fanatikus prédikátor szerepében. 

A The Devil All the Time egy nehezen emészthető film, részben a komoly témái, részben pedig ezen témák nem jó tálalása miatt. A színészek teljesítménye és a felvetődő kérdések fontossága miatt mégis érdemes lehet tenni vele egy próbát, de legyünk készen arra, hogy a következtetések levonásához nem kapunk jó segítséget a készítőktől, hogy gondolatainkat ne terelje tévútra a történet szerint mindenhol jelenlévő gonosz.