Legyünk őszinték, minden alkotásban van valamilyen hiba. Azonban ezeknek a hibáknak a mennyisége és a milyensége nagyban képes befolyásolni az adott alkotás élvezhetőségét. Márpedig a Csillagok háborúja IX. – Skywalker kora olyan szintű és mennyiségű hibával van tele, hogy az gyakorlatilag az egész addigi szériát majdhogynem képes volt tönkretenni. Sőt egyesek számára konkrétan haza is vágta. Ráadásul az abban a filmben fellelhető lévő hibákat, jelenleg is vagy három különálló sorozattal igyekeznek valahogy a helyére tenni.

Valamint az is biztos, hogy a készülő folytatásokra is elég erőteljesen rá fogja nyomni a bélyegét mindaz, ami abban a részben történt. Nem titok, hogy a jelenlegi cikk alanyául szolgáló regény, A Sithek árnyéka is nagyrészt azért készült el, hogy valamelyest háttérmagyarázatul szolgáljon az abban a filmben felmerülő egyik legnagyobb problémára. Már persze ha valakiben maradt még elég érdeklődés vagy gusztus arra, hogy egyáltalán válaszokat is akarjon kapni rá.

Természetesen azt azért muszáj megemlíteni, hogy a regény szerzőjének, név szerint Adam Christophernek egyáltalán nem lehetett egyszerű a dolga. Egyfelől, mert a Skywalker kora tényleg olyan tátongó lyukakat hagyott maga után a franchise cselekményében, amiket egyáltalán nem lehetett könnyű betölteni. Másfelől pedig azért valljuk be, eléggé megvolt kötve az alkotó keze is, hogy mit és hogyan csinálhatott. És bár ugyan bevallom nem ismerem Adam Christopher egyéb munkásságát és noha összességében véve a Sithek árnyéka egy aránylag korrekt alkotás lett. Azonban őszintén szólva semmivel sem lett volna szegényebb ez a világ, hogyha ez az alkotás nem készül el.

A történet természetesen most is több cselekményszálon fut. Egyfelől adott Luke Skywalker vonala, aki valamilyen ősi titokzatos sith ereklye után nyomoz. Aztán idővel becsatlakozik hozzá az idősebb Lando Calrissian, aki az eltűnt lányát keresi. Másfelől van egy menekülő család, egész pontosan Rey karakterének szülei, akiket egy Bestoni Ochi nevű afféle sith fejvadász üldöz. Illetve kapunk még egy magányos sith szekta szökevényt is. Természetesen ezek a szálak idővel keresztezik egymást, de nem feltétlenül szeretnék spoilerezni. Ám a helyzet az, hogy amennyire izgalmasnak tűnhet elsőre ez a felállás a könyv cselekménye során annyira unalmassá és érdektelenné is válik.

Konkrétan azt az eget rengető kérdést a Skywalker korából, hogy miként lehet Palpatine-nak unokája, vagy még inkább gyereke gyakorlatilag a regény elején letudják egy összességében véve logikusnak mondható, ám annál bugyutább magyarázattal. Emellett az sem segít, hogy a regény cselekménye indokolatlanul túl van nyújtva. Bár igaz hogy amennyire csak lehet, a szerző igyekszik izgalmassá tenni. Ám ettől még nagyon érződik, hogy ebben a történetben egyszerűen nincs meg egy több, mint ötszáz oldalas könyvre való sztori. Ráadásul a könyv vége, ami kvázi arra hivatott, hogy összekösse a szálakat a filmmel, annyira össze van csapva, hogy jócskán hagy még kérdéseket maga után.

Ami pedig a karaktereket illeti, nos Luke Skywalker továbbra is Luke Skywalker. Lando Calrissian pedig Lando Calrissian és szerintem ezzel nagyjából mindent el is mondtam róluk. Bár igaz némi filozofálás azért van köztük arról, hogy mennyire eljárt felettük az idő. Emellett kapunk egy kicsit többet abból az öregemberről is, akit még a hetedik rész elején Kylo megölt és akit mint azt megtudhatjuk Lor San Tekkának hívtak. Egyébként az ő karaktere egy afféle összekötőelem a Köztársaság fénykora szériával, ahol szintén központi szerepet játszik ez a család.

Illetve ott van Ochi, a sith orgyilkos karaktere is, aki amúgy igazából nem is sith és még csak az Erőt sem tudja használni. Mindezen felül pedig egy meglehetősen inkompetens figurának is tűnik, aki erős kisebbségi komplexussal és dühkezelési problémákkal küzd. Szóval nem egy túl érdekes karakter. Valamint az a titokzatos sith szektás alak, aki kezdetben még úgy ahogy érdekesnek tűnik, csak egyrészt aránylag meglehetősen keveset szerepel. Másrészt pedig a cselekményben elfoglalt szerepe is inkább érződik egyfajta felesleges időhúzásnak, mintsem érdemi adaléknak a történetben.

Plusz még ott van a fiatal Rey és az ő kis családja. Végeredményben a közönség megkapja rá a magyarázatot, hogy Rey hogy és miért kerül oda, ahova Az ébredő Erő című film szerint lennie kell. Azonban maguk Rey szülei bár alapvetően érdekes karakterek lennének, viszont a cselekmény ahhoz képest meglehetősen keveset foglalkozik velük. Ráadásul jószerével csak ide-oda rángatja őket. Személy szerint én speciel sokkal több játékidőt adtam volna nekik, mintsem hogy Lando önsajnáltatásait hallgassam. Vagy ott volt az a több teljesen felesleges jelenet, amit szintén becseréltem volna a Rey családjával töltött időre.

VÉGSZÓ

Noha azt azért nem mondanám, hogy ez lenne a legrosszabb Star Wars-os könyv, mert messze nem az. Viszont ez is egyike a mostanában sajnos egyre többször megjelenő teljesen felesleges és ahhoz képest indokolatlanul túlnyújtott Star Wars könyveknek, amik mind csak azért vannak, hogy legyen valami tartalom.