A magyar könyvpiacon vannak bizonyos kényes dolgok, amikről senki sem szeret igazán beszélni. Pedig nem ártana, mert ezek mind olyan dolgok, amik eléggé visszafogják a magyar könyvpiac fejlődését, de úgy kb minden tekintetben. Ezt pedig most azért is hozom fel, mert éppenséggel a jelenlegi cikk alanyául szolgáló könyv esetében is belefutottam egy ilyen dologba, amiről úgy gondolom mindenképpen muszáj beszélni, így túl a kritikán kívül is.

Szóval az történt, hogy megkeresett minket egy szerző, név szerint Orosz Krisztián, hogy írjunk egy cikket per kritikát a könyvéről. Eddig ezzel nem is lenne baj, viszont mivel én vállaltam el cikkírást, márpedig rólam tudni érdemes, hogy nem igazán vagyok híve a recenziós példányoknak és jobb szeretem inkább kvázi megvásárolni a könyveket. Részben, hogy ezzel is támogassam a hazai szerzőket. Részben pedig, mert ez valahol számomra az objektív véleménynyilvánítás záloga.

Csakhogy a probléma ott kezdődött, hogy éppenséggel ez a könyv jelenleg, vagyis hát a cikkírás pillanatában egyáltalán nem volt beszerezhető bolti forgalomban. Értsd nem tudsz bemenni a Libribe vagy a Lírába megvenni. Más könyvesbolt idehaza meg nem nagyon van. De hát sebaj, ugye ott van magának a kiadónak a webshopja is. Amúgyis sokan és sokszor hangoztatják azt, hogy ha lehet inkább mindenki vásároljon közvetlenül a kiadóktól, mert az nekik sokkal jobb. Na igen ám, csakhogy ennek a kiadónak speciel olyan pocsék a webshopja, hogy arra nincsenek szavak.

Eleve nincs benne egy valamirevaló kereső funkció. Illetve bevallom kissé maga az oldal is elég megbízhatatlannak tűnik. Emellett az sem túl szimpatikus, hogy nincs egy olyan funkció, amiben regisztráció nélkül láthatnád, hogy egyébként mennyit kellene majd fizetned az általad kiválasztott könyvekért, szállítással együtt. Pedig direkt megnéztem pár másik általam ismert kisebb-nagyobb kiadónál és ott például erre mindegyiknél van lehetőség. Ja és nincs lehetőség utánvételes fizetésre sem. Tudom, ez az én személyes dilim, de speciel én nem igazán szeretem megadni a bankkártya adataimat sehova. Bár ahogy hallottam elvileg terveznek majd egy oldalfejlesztést, szóval nincs kizárva, hogy mire valaki ezt a cikket olvassa ezek a dolgok már megoldódtak.

A másik szintén nagyon fontos dolog, amiről nem szívesen beszél senki, az a könyvek árazása. Persze én megértem, hogy drága az alapanyag és hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben nehéz meghatározni az ideális árat. Na de könyörgöm, 4000 Ft-ot elkérni egy alig 200 oldalas könyvért? Plusz a közel 1500 Ft-os szállításidíj. Összehasonlításként a közel ugyanilyen hosszúságú Nyugaton a helyzet változatlan című könyv kerül 5500 Ft-ba, amit konkrétan emiatt nem vettem meg, pedig amúgy érdekelne. És nem, nem azért mert anyagilag nem engedhetném meg magamnak. Hanem, mert igyekszem valahol tudatosan vásárolni.

Viszont úgy voltam vele, hogy nem fogom a szerzőt büntetni azért, mert a rendszer maga rosszul működik. Ezt egyébként neki is megmondtam. Szóval végül inkább közvetlenül megvettem a könyvet a szerzőtől és reménykedtem benne, hogy legalább maga az alkotás jó lesz. Mivel az általános közvélekedéssel ellentétben a legtöbb kritikus és speciel jómagam is, nem szeretnek úgymond negatív kritikákat írni. Csak hát az a helyzet a Sodródás, mármint ez az Orosz Krisztián féle Sodródás nem egy erős alkotás.

A történet olyan, mint valami nagy össznépi scifi mix. Egy kis Expanse innen, egy kis Bradt Pitt-es Ad astra onnan. Helyenként egy kis Interstellar, amire egyébként külön utalás is van a könyv során. Illetve az egésznek van egyfajta áthallása Andy Weir összes alkotásával. Valamint még ki tudja, hány olyan scifi jellegű alkotással, amit éppenséggel nem ismerek vagy nem ismertem fel. Ja meg van egy jelenet, ami konkrétan egy az egyben le lett másolva az Alien 4-ből.

Persze ez még önmagában nem feltétlenül kellene, hogy baj legyen. Csakhogy az alkotás, illetve maga az alkotó is, annyi sok mindennel akar foglalkozni, hogy az egyszerűen megfojtja saját magát. Ráadásul még csak olyan különösebben ki sincsenek dolgozva ezek a dolgok, vagy legalábbis egy jóval hosszabb felvezetést és háttérmagyarázatot igényelnének. Mert bár egyenként önmagukban valóban érdekes témák lennének. Ám így egymásra halmozva és kvázi kifejtetlenül az egész élvezhetetlen és ami talán a legrosszabb még érdektelen is. Emellett a történetben van még pár elég súlyos logikai hiba is, ám ehhez kénytelen vagyok némileg spoilerezni.

Szóval a történet szerint épp nagybaj zajlik a Harmadik világháború, de közben azért valahogy az emberiségnek van erőforrása kolonizálni a Naprendszert is. Sőt, elvileg a Hold és Mars részben kolonizálva is van. Viszont az már nincs kifejtve, hogy mégis melyik nemzet birtokában van. Illetve be van dobva, hogy egy kapzsi, gonosz vállalat irányítja kvázi ezt az egész űrterjeszkedést. De hogy az is melyik nemzet kezében van az már nincs kifejtve. Ez pedig felveti annak a kérdését, hogy a többi nemzet miért hagyja ezt? Vagy miért nem tesz ellenlépéseket? Ha viszont valami össznemzeti együttműködés van mögötte, akkor meg miért háborúznak egymással? Ja és csak úgy mellékesen még magát a Föld bolygót is természeti katasztrófák sújtják. Tehát abszolút nonszensz az egész helyzet.

Emellett még az alkotás szerint, fejlett robotikai technológiánk van. Konkrétan emberek által kinetikus módon irányítható szuperfejlett robot is vannak. Ami így azért felvett bizonyos kérdéseket az állítólag éppen zajló Harmadik világháborúval kapcsolatban. Illetve, mint kiderül a klónozási technológia is elég fejlett. Plusz 3D nyomtatókkal kábé mindent is tudnak készíteni. Meg dolgoznak az úgynevezett Kiterjesztett elmém is, ami röviden annyit jelent, hogy egy ember több robottestet is képes egyszerre irányítani. Ja és mindez úgy nagyjából az első harminc oldalon kerül bemutatásra.

Bevallom nagyjából itt vesztettem el az érdeklődésemet az egész könyv iránt és inkább csak a kötelességtudat miatt olvastam végig az egészet. Meg mert aránylag rövid, alig kétszáz oldal az egész. Amit tudom korábban hibaként hoztam fel, ám ha olyan 4-500 oldalas lenne ez a könyv, hát a fene tudja. Lehet, hogy akkor talán jobb lenne. Azonban ha ugyanezt a szintet hozná akkor is, akkor meg inkább jobb is, hogy csak ilyen rövid. Amikor pedig az alkotás behozta az öntudatra ébredt és az emberiséget elpusztítani akaró Mesterséges Intelligenciát is, mint témát hát bevallom nekem akkor ott a fennmaradó közel hetven oldaltól is elment a gusztusom.

És akkor még nem beszéltem a karakterekről, akikkel hasonló helyzet, mint a történettel. Alapvetően ugyan nincsen belőlük sok. Viszont elég felszínes a kidolgozottságuk. Illetve, aki még kap is valamennyi háttértörténetet az is eléggé késve jön. Meg igazából nem nagyon lehet azonosulni velük. Valamint itt is vannak olyan súlyos logikai problémák. Például a kvázi főgonosznak számító karakter annyira semmilyen és a céljai meg a mögötte lévő indokok is hát… fogalmazzunk úgy, hogy nem éppen érik el az alkotó által kívánt hatást. Pedig amúgy magukban a karakterekben lenne potenciál. Csak nincs megfelelően kiaknázva per kidolgozva.

Emellett a cselekmény is sokszor ugrál az időben ide-oda. Meg olykor váltogatja az egyes karakterek közötti nézőpontokat. Olykor még a narratív módokat is, értsd egyszer E/1-es elbeszélési mód van, máskor meg E/3-as. Valamint van benne elég komoly és érdekes szerelmi dráma, röviden annyi, hogy az egyik főszereplő összejön a halott felesége ikertestvérével, majd a halott feleséget később feltámasztják. Csak az alkotás szerint eközben eltelik úgy tizenhét év, szóval mondjuk úgy nem igazán tűnik olyan relevánsnak ez a dráma, mintha mondjuk csak 2-3 év telt volna el. Meg hogy közel tizenhat tartson, hogy a nő teherbe essen. Nos, oké van ilyen a valóságban is, csak újfent dramaturgiailag ez nem annyira passzol a cselekménybe.

Ami pedig a párbeszédeket illeti… nos egyszerűen nincs rá jobb szó, mint az hogy gagyik. Mármint nem abban az értelemben, hogy agyzsibbasztóak lennének. Hanem olyan értelemben, hogy nagyon kezdetlegesek. Helyenként túlírtak. Illetve egyáltalán nem tűnnek életszerűnek. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy nincsen sodrásuk. Valamint sokszor úgy lehet érezni, hogy az egyes karakterek igazából nem is egymással beszélnek, hanem inkább a közönségnek igyekeznek elmagyarázni valamit. Ám azt is unalmasan és vontatottan.

Viszont egy másik dolog, ami bevallom most nem lesz szép tőlem, de akármennyi felelőssége is van abban egy alkotónak, nevezetesen most épp Orosz Krisztiánnak, abban, hogy olyan lesz egy alkotás amilyen. De basszus ennek a könyvnek volt szerkesztője. Méghozzá a könyv elején lévő kiírás szerint három is. Komolyan egyiküknek sem tűnt fel, hogy ez a könyv ebben az állapotában messze nem áll készen arra, hogy kiadják? Vagy csak ennyire nem érdekelte őket, hogy mihez adják a nevüket, amíg az érte járó pénzt megkapták? Újabban egyébként egyre jobban kezd feltűnni számomra, hogy bizonyos könyveknek hiába van szerkesztője valahogy mégis olyan alacsony minőségi színvonalat képviselnek, amire nem igazán van ésszerű magyarázat. Illetve, ami van is, az is elég elkeserítő.

VÉGSZÓ

Általában nem szokásom ilyet csinálni, de most kifejezetten sajnálom, hogy végül egy ilyen hangvételű kritikát kellett, hogy írjak. És nincsenek kétségeim afelől, hogy lesznek majd olyanok, akik rám fognak majd szállni emiatt. Ám, ha csak annyit sikerül elérni most ezzel, hogy az egyes kiadók jobban megnézzék, hogy mi az, amit kiadni készülnek, akkor már megérte a dolog. Higgyétek el, mindannyian csak jobban járunk vele.