Egy alkotás létrehozása során egy szerzőnek sok mindent át kell, vagy legalábbis át kellene gondolnia. Ugyanis az olyan dolgok, mint a történet elbeszélési módja vagy a szereplők mennyisége vagy a cselekmény esetleges terjedelme jelentős hatással lehet az adott alkotás befogadhatóságára. Éppen ezért szükséges, hogy a szerzőnek legyen egyfajta koncepcióra arra, hogy nagyjából mit is akar kihozni abból a bizonyos alkotásból. Illetve hogy azt pontosan miként is szeretné megvalósítani. Márpedig a sci-fi kifejezetten az a műfaj, amibe nem ajánlatos egy kidolgozott koncepció nélkül belevágni, mert különben ez hamar a visszájára tud fordulni. Ezzel el is érkeztük a mostani cikk alanyához a Hail Mary küldetéshez Andy Weir-től, amiből a FUMAX kiadó biztosított számunkra egy recenziós példányt.

Andy Weir neve sokak számára a Marsi, avagy az idehaza közismertebb nevén a Mentőexpedíció kapcsán lehet ismerős. Weir kezdetben csak a saját alkotói felületein publikált, majd rajongói nyomásra magánkiadásban (ami egyébként valójában szerzői kiadás) is megjelent a műve az Amazon felületen. Ezt nem sokkal utána felfedezte egy úgynevezett literary agent, vagyis irodalmi ügynök. A többi pedig mint mondják, már történelem. Egyébként a szerző másik regényének az Artemisnek is folyamatban van a megfilmesítése, bár egyelőre még nincs hozzá konkrét megjelenési dátum.

A Hail Mary küldetés Weir harmadik könyve, legalábbis ha a különböző kisebb munkáit nem számoljuk bele. Bevallom, én személy szerint nem olvastam sem az Artemist, sem pedig a Marsit. Az utóbbiból láttam a belőle készült filmet, ami kifejezetten tetszett. Viszont, amennyire utána tudtam járni, Weir alkotásai meglehetősen sok hasonlóságot mutatnak egymással, ami persze önmagában véve még nem feltétlenül lenne baj. Ám az egyes alkotások között megfigyelhető egyfajta séma szerinti felépítési mód, amivel egyébként még mindig nem lenne semmi probléma. Csak emiatt egy bizonyos idő után monotonná válhatnak az adott szerző alkotásai.

Márpedig a Hail Mary küldetés egy meglehetősen monoton és egyhangú történet lett. Persze ez nem jelenti azt, hogy egyébként pocsék is lenne, mert távolról sem az. Inkább csak nem feltétlenül képes tartósan lekötni a közönség figyelmét. Bár igaz, hogy ez valahol egyénfüggő is. Mindazonáltal kétségkívül van ebben a műben súlyos hiba, vagy legalábbis hiányosság, ami feltehetően az alkotás koncepciójából ered. Még ha ez adott esetben egyeseknek nem is tűnik fel a könyv olvasása közben.

Maga a történet nagyjából abból áll, hogy adott egy magányos főhős, akinek meg kell menteni az emberiséget valamilyen aktuális fenyegetéstől. Ennek részletei különböző visszaemlékezéses jelenetek során derülnek ki, amelyek hol érdekesebbek, hol pedig inkább semmilyenek. Sőt, némelyek akár még talán teljesen feleslegesnek is hatnak. Ráadásul az egész könyvön érződik, hogy legalább olyan 150 oldallal hosszabb, mint azt a cselekmény amúgy indokolttá tenné. Legalábbis az én személyes meglátásom szerint.

Ugyanakkor a könyvnek kétségkívül van egy sajátos hangulatvilága. Valamint az is látszik, hogy a szerző, Andy Weir nemcsak hogy alaposan utánanézett azoknak a dolgoknak, amiről írt, hanem valószínűleg magánemberként is érdeklődik irántuk. Ez, figyelembe véve, hogy Weir eredeti szakmája programozó volt és a családjára is jellemző a műszaki irányú beállítottság, annyira talán nem is meglepő. Emellett a könyv tele van különböző popkultúrális jellegű utalásokkal is, amelyek valahol talán jelzik Weir ízlésvilágát is.

Ami azonban a karaktereket illeti, ott már vannak bizonyos problémák. Ugyanis a főszereplő, Ryland Grace egy meglehetősen semmilyen és jellegtelen figura, amit a szerző csak tovább ront azzal, hogy a könyv egy jelentős részében szinte nem kerül interakcióba senkivel sem. Habár a könyv egy adott pontján megjelenik egy bizonyos másik szereplő, ám az ő kilétét nem szeretném elspoilerezni senkinek,. Legyen elég annyi, hogy gyakorlatilag ez a karakter menti meg az egész könyvet az érdektelenségtől. Illetve a visszaemlékezős részek során még van pár különböző mellékszereplő, akik szintén elég vegyesre sikeredtek.

VÉGSZÓ

Aki szereti az elvontabb témájú scifi alkotásokat, annak valószínűleg a Hail Mary küldetés is tetszeni fog. Nem feltétlenül egy rossz könyv, de nem veszít vele senki semmit hogyha esetleg kihagyja.