Három év után végre visszatért mindenki kedvenc Star Lordja és „szedett-vedett” csapata. Mondanom sem kell, hogy ezúttal is egy igazán látványos filmet kaptunk, amiből nem spórolták ki a történetet sem. Vajon mi az, ami kiemeli mosómaciék legújabb kalandját nemcsak a Marvel-filmek, de a blockbusterek közül is? 

A történet szerint kedvenc őrzőinket felbérelték az ún. Szuverének, akik úgy néznek ki, mintha belefejeltek volna egy csomó aranyporba, aminek a színét még a szemük is átvette. Szóval ezek az elit lények megkérték Draxéket, hogy öljenek meg egy csápos, megabrutál szörnyet, némi pénzért cserébe. De homok kerül a fogaskerekek közé, és több száz Szuverén szimulátoros egység a nyomukba ered, mert nem tűrik el, hogy ha csak egy apró ponton is, de megszegték az egyezséget. A nagy űrcsata közepette azonban váratlanul megmenekülnek, egy Rocket szerint aprócska embernek köszönhetően. Később kiderül, hogy ez az ember Peter apja, a rendkívül kreatív nevű Ego, aki bőven rejteget érdekes dolgokat a tarsolyában. A nem minden arany, ami fénylik itt többszörös értelmet kap, ami a cselekményben nem kis fordulatokat eredményez.

Na de kérem szépen, most jönnek ám az igazi finomságok! Gunn ugyanis képes arra, hogy tovább mélyítse karakterei jellemét és nem hagyja őket egy helyben, ugyanazon a fejlettségen. Sokkal több életet lehel beléjük, és igenis megmutatja (néhol talán kicsit jobban is), hogy elég komoly múltbéli tragédiával, veszteséggel, vagy éppenséggel hiányossággal rendelkeznek, így jobban tudunk velük azonosulni. Családi sérelmek kerülnek a felszínre, melyek miatt nemcsak együtt érzünk, hanem bizony el is érzékenyülünk olykor-olykor. Ez az, amit személy szerint még egyetlen Marvel-filmnél sem tapasztaltam. Éppen kezdtem volna letörölni könnyeimet, amikor teljesen véletlenül egy bogár repült a szemembe. Ezt a szomorkás vonalat korábban a sokkal betegebb humor teljes mértékben kompenzálta. Lehet nem hittétek, de viccek terén is sokat fejlődött a film, nem hazudok, ha azt mondom, hogy az egész moziterem hangosan nevetett többek között Drax gyermeteg karakterén. Az előbbiekhez pedig társul egy kicsit lágyabb lazaság, amit James Gunn a szívéből hozzátett a filmhez, hogy egy üde színfolt legyen a futószalagon gyártott szuperhősös filmek között. Remélem mindenkinek megvan a bevett formula, miszerint egy ilyen film kb. abból áll, hogy veszel egy, vagy éppenséggel több hőst, aztán érkezik egy gonosz, akinek elpusztításán az egész világ sorsa függ, majd a végén mindenki boldogan mosolyog a napnyugtában. Itt annyit változtatott Gunn, hogy valóban az egész Univerzum jövője a tét. Ráadásul a főgenyó nem csak öt percet szerepel a filmben, ezzel is kilóg az eddigi kollégái közül. 

A legnagyobb cukiságfaktorral ezúttal azonban nem Rocket, hanem Baby Groot rendelkezik, akinél aranyosabb karaktert én még életemben nem láttam. Játszi könnyedséggel veszi át a netes, cicás videók fölött a hatalmat, hogy titkon mi is akarjunk egy saját kis Grootot. Ha már a szereplőknél tartunk, mindenképp meg kell említeni Yondut, aki a kezdetben egy egész menő tolvajként tetszelgett, majd a játékidő során egyre nagyobb jelentőséget kap, hogy a film végén igazán emlékezetessé tegye a kék bőrű, repülőnyilas karaktert. Nebula is helyet kér magának a csapatban, és kap is, bár ő nem illik annyira az őrzők közé, azonban a közte és a nővére, Gamora közti kapcsolat egy új szintre lép. Én még mindenképp szeretném megemlíteni az új szereplők közül Mantist és Egot. Míg előbbi egy szeretni való, kicsit zárkózott, ám végletekig bájos karakter, addig utóbbi egy sokkal komplexebb figura, aki nem biztos, hogy olyan jószívű, mint amilyennek elsőre tűnik. Végső soron kijelenthető, hogy nagyon közel van az előző részhez mind minőségben, mind újdonságok szempontjából. A drámából jó lett volna kicsit kevesebben kapni, és akkor egy kicsit jobb filmet kaptunk volna. Félreértés ne essék, így is remek A galaxis őrzői vol. 2, de a lezárást lehetett volna kevésbé szomorúra venni. A zenék ugyancsak fantasztikusak, amiért viszont Gunnak jár a piros pont, az a stáblista alatt hallható, általa írt Hasselhoff szám. Nyomás a moziba, de mielőtt elindulnátok, álljatok fel, és a jobb kezetekkel kétszer üssetek a mellkasotokra. Higgyétek el, ha megnéztétek a filmet, érteni fogjátok. 

U.i.: Mindenképp megéri bent maradni a film végéig, mert az 5 apró jelenet elég érdekes. De ezt a gyakorlott Marvel nézők már tudják.