Arkham Breakout
Egy hónap telt el mióta Pingvin Gotham királyának titulálta magát. Harvey Bullock felmondott, Jim Gordont pedig kirúgják a GCPD-től. James, hogy visszakaphassa munkáját, be kell mocskolnia magát, miközben egy különös „mentőakció” is zajlik Arkhamban. A Gotham második évadja ígéretesen nyit, a többit lesz idő megbeszélni jövőre az évadkritika során. Addig is, várható-e valami új, hová fejlődik a sorozat?
A pilot jelen esetben sokkal erősebb, mint legutóbbi alkalommal. A Gotham legnagyobb hibája leginkább az volt, hogy a második felére egy „Villain of the Week” műsorrá alakult, melyből csak a fináléra tudtak feleszmélni. Ben McKnzie, azaz Gordon le is nyilatkozta, hogy bizonyos dolgokat igenis elrontottak az első évadban. Bár az ember azt hinné, megint kapunk egy random ellenséget, az gyorsan tisztázódik, hogy ő csupán eszköz a fő sztoriszál kibontásához. Nyilván lehetetlen lesz egy évadon keresztül töréstartani ezt, de a készítők ilyesféle szokása maradjon meg. Magáról az epizódról nehéz sokat beszélni. Mint ahogy a fent említett szinopszisban is olvasható, kifejezetten izgalmasan ütik fel az eseményeket, melyhez hozzátársul az is, hogy végre a gonoszokra is elkezdtek koncentrálni.
A promók nagy része a gonosztevők felemelkedését emelte ki, ami előreláthatólag nem bizonyul üres ígéretnek. Cameron Monaghan alakítása Jerome-ként kétségeket kizáróan fantasztikus, ráadásul Jerome képes annyit kezdeni Barbara karakterével (igen, aki halálra idegesített az utóbbi évadban), hogy felkeltse az érdeklődést. Maga a főszál is körülöttük látszik kibontakozni, melyhez nyilvánvalóan nem csak Arkham agyalágyultjai, hanem a rezidens elmebeteg kvízmester, Edward Nygma is csatlakozni fog. Pingvin pedig Pingvin. Aki kihagyta volna az első évadot, már csak miatta is pótolja. Továbbra is gerinctelen, továbbra is undorító, de nem lehet nem szeretni. A DC filmes univerzum nehezen fog jobb Cobblepotot találni Robin Lord Taylornál, ha egyáltalán megpróbálkozik vele.
A Gotham igazából teljes mértékben eltalálta most, hogy milyennek kellene lennie: szórakoztatónak, emellett groteszknek, képregényesnek. Mindezek nem jelentik azt, hogy a későbbiekben ne esnének ugyanazon hibákba az írók azzal, hogy gyakorlatilag ötletük sincs merre halad a cselekmény. A célok hiánya, a semmibe tartás nem szép dolog egy sorozat esetén, és ezt a leckét a pilot alapján megtanulták. Csak ne felejtsenek el gyakorolni, mert a Foxot ismerve bármikor készen állnak lelőni a sorozatot. Így tovább!