Előző, a dogma filmes mozgalommal foglalkozó cikkemben már utaltam rá, hogy a rendezők csak szigorú szabályok mentén alkotnak, arról viszont nem beszéltem, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, vagyis hogyan valósulhat meg a dogma filmgyártás, és legfőképpen milyen személetmódot, kulturális és társadalmi tényezők befolyásolják. Az alapítók, Thomas Vinterberg és Lars von Trier közül Vinterberg jegyzi az első dogma filmet, ami 1998-ban jelent meg, és a Festen (Születésnap) címet kapta.
1995-ben ünnepelték a mozi fennállásának 100. évfordulóját, de miről maradt még emlékezetes ez az év? Sokan azt mondják, hogy ez volt a filmes éra egyik legsikeresebb időszaka, sok, ma már klasszikusnak számító alkotás született, nagy színészek emelkedtek ki a középszerűségből vagy akár az ismeretlenségből. A Rotten Tomatoes összeszedte és rangsorolta az akkori filmeket, listájuk első helyén a Pixar és a Disney szerelemgyereke, a Toy Story áll, rögtön mögötte Richard Linklater indie-filmje, a Mielőtt felkel a nap. Babe, a kismalac pajtakalandjaiba nyertünk betekintést, Tom Hanks vészjelzést adott le az űrből (,,Houston, we have a problem!”), Brad Pitt és Morgan Freeman megpróbálta elkapni a sorozatgyilkost, aki a hét főbűn alapján szedte áldozatait. Mel Gibson második rendezése, A rettenthetetlen elismerő kritikai sikert aratott, a cyberpunk anime, a Ghost in the shell nemcsak Japánt, de Amerikát is meghódította, sőt, Scorcese maffiafilmje, a Casino is ekkor jelent meg. De történt valami említésre méltó Dánia fővárosában, Koppenhágában is, ahol még két, Hollywoodban ismeretlen rendező filmes mozgalmat alapított, mely a Dogma 95 elnevezést kapta.
Bryan Singer legutóbbi X-men filmjét már nem vetítik a mozik, de aki úgy érzi, hogy kimaradt a különleges képességű gyerekek mókájából, az most bepótolhatja azt Vándorsólyom kisasszony és védencei kalandjával, Tim Burton rendezésében. Félreértés ne essék, aki azt hitte, hogy Burton karrierjének reneszánsza köszönt majd be, az csalódni fog. Nyomokban felfedezhetőek ugyan a rendezőre oly jellemző motívumok, de ez inkább a hozott alapanyagnak köszönhető (legyen az bármennyire sablonos), mégsem éreztem azt a keserédes, néha szívszorító érzést, mint az Ollókezű Edward, A halott menyasszony vagy az Ed Wood esetében.
Hálás dolog egy antológia sorozatról írni, mert mindenféle előzetes információ nélkül, elfogulatlanul tudunk véleményt formálni, miközben nem kell reflektálnunk az előző évad minden apró részletére. Ugyanilyen hálás feladatnak gondolom az ilyen fajtájú sorozatok rendezését is, mert még ha az előző évad nem is úgy sikerült, ahogy azt a készítők tervezték, még mindig ott van az újabb évad nyújtotta tiszta lappal kezdés lehetősége. Brad Falchuk és Ryan Murphy tehát az American Horror Story 6. évadával egy teljesen új fejezetet nyithatott, elfeledtetve az 5. évad sikertelenségét.
Az erdő fái közül a regény lapjaira szökött nimfácska, azaz Lolita, a filmvilágot is hamar megbűvölte. Vladimir Nabokov több száz oldalt szentelt imádatának tolmácsolására, míg Stanley Kubrick és Adrian Lyne egy-egy film formájában áldoztak az oltárán. De ki az igazi Lolita? Melyik rendezőnek sikerült a lány igazi természetét ábrázolnia? Vagy Dolores Haze, Lo csak Nabokov képzeletében élhet tovább?
Vlagyimir Nabokov neve nemcsak az orosz, de az amerikai irodalom történetével is szorosan összefonódott. Amerika szerte jelentek meg könyvei saját anyanyelvén, köztük az 1955-ben kiadott Lolita, mely híressé, sőt hírhedté tette az írót. A cselekménye amennyire pontosan szerkesztett, a korabeli olvasatok alapján annyira leredukálódott az aberrált szexuális orientáció és a pornográfia szintjére. Noha ezen feltételezés szinte sértő az íróra nézve, hiszen sokan csak egy negyvenes férfi képét látják maguk előtt, aki megront egy tizenkét éves kislányt, majd keresztülhurcolja az országon, egyrészt a mohó birtoklási vágya miatt, másrészről, hogy kielégítse pedofíliája szexuális szükségleteit.
Hatalmas öröm számomra, hogy már 2 éve működik az oldal, és töretlen lelkesedéssel visszük előre társaimmal karöltve. Ez idő alatt rengeteget fejlődtem, millió új dolgot ismertem meg és sajátítottam el kritikusi (ha élhetek ezzel a jelzővel) pályafutásom alatt. Igyekeztem olyan meghatározó dolgokat összeválogatni, amik az idők során nagy hatással voltak rám, és erre kértem a szerzőtársaimat is.
A londoni Star Wars panelnél a legnagyobb durranás az a pár perces kis videó volt, ami azóta bejárta a világhálót, hasonlóan a The force awakens esetében – gondolná ezt mindenki, de közel sem ez volt a legemlékezetesebb momentuma az eseménynek. A cikk nyomokban spoiler tartalmú lehet, ezért felelősséggel kattintsatok, de inkább kedvcsináló célzattal íródott, mintsem lelőni az összes poént.
A mai napon a Disney hivatalos közleményben tudatta a világgal, hogy több mint 2500 színészből megtalálta azt az egyet, aki életre keltheti a fiatal Han Solót. A kétezres lista az utóbbi hónapban végül 4 főre szűkült: Alden Ehrenreich, Miles Teller, Dave Franco és Aaron Taylor-Johnson, ám a legvégén Alden győzedelmeskedett. Utóbbi három színész viszonylag ismert, Teller a Whiplash mozival nagyot szakított, Dave Franco egyelőre vígjátékokkal és a Szemfényvesztők filmekkel evickél Hollywoodban, Aaron Taylor-Johnson palettája pedig elég színes, volt ő már Kick-Ass, Quicksilver, az Anna Kareninában Vronsky, és még a legutóbbi Godzillában is játszott. Hármójuk tehát bejáratottnak mondható színészek, de tudvalévő, hogy a nagyobb franchise filmek szeretnek még ismeretlen, kis tapasztalattal rendelkező színészeket alkalmazni, hogy egy egész brandet építhessenek rájuk.
Alden Ehrenreich teljesen megfelel ennek a trendnek. Az 1989-es születésű színész kisebb sorozatszerepekkel indult, első komolyabb szerepe Chan-wook Park Vonzások c. filmjében volt. Ezt követte a young adult kategóriás könyv, a Lenyűgöző teremtmények filmes adaptációja, amiben már övé volt a főszerep. 2013-ban Woody Allennel dolgozott a Blue Jasmine-ben, majd a kétes sikerű Áve, Cézár!-ban a Coen-testvérekkel. A legújabb star wars spin-off filmet 2018 májusában láthatja a közönség Phil Lord és Christopher Miller rendezésében, és végre kiderül, hogyan lett az ifjú Han Soloból űrkalóz. A bejelentés előtt, a hivatalos star wars napon (május 4.) Miller maga posztolt egy képet hivatalos twitter oldalára az alábbi felirattal: Can’t wait to get „shooting”, azaz Alig várom a forgatást. Mi, rajongók szerintem nem kevésbé!
A 27 éves Xavier Dolan Cannes legújabb kedvence, akinek filmjei nélkül el sem kezdődhetne a fesztivál. Olyannyira tehetségesnek tartják az ifjú kanadai rendezőt, hogy megkapta már az elsőfilmeseknek járó elismerést és a zsűri nagydíját is, és alig van olyan kategória, amiben ne jelölték volna. Komoly utánpótlásként tekint rá a szakma, gyakran a legnagyobbak között emlegetik, tegyük hozzá, jogosan. A Mommy c. filmje sorban az ötödik nagyjátékfilmje volt, a cannes-i fesztiválon tarolt, bezsebelte a César-díjat, és még az Arany Pálma jelölésig is eljutott.
