Szerző: Illisz Balázs (Balus)

Animáció

Fafiúcska dobogó szívvel – Pinokkió kritika

Ritkán fordul elő, hogy ugyanabból a sztoriból két adaptációt is bemutassanak egy éven belül. Idén pontosan ez történt Carlo Collodi népszerű meseregényével, a Pinokkió kalandjaival. De sajnos Robert Zemeckis filmje a többi élőszereplős Disney-feldolgozáshoz hasonlóan csak szolgai módon tudta másolni a klasszikus rajzfilmet, és semmi újat nem tudott hozzátenni az életre kelt fabábu történetéhez. Talán éppen ezért is várták sokan kíváncsian, hogyan fogja újraértelmezni Pinokkió meséjét a fantasy és a horror mexikói nagymestere, Guillermo del Toro (A faun labirintusa, A víz érintése, Rémálmok sikátora).

(tovább…)
Animáció

Ez egy összeesküvés!!!44 – Inside Job kritika

A holdra szállás meg sem történt, Kennedy elnököt az amerikai kormány gyilkoltatta meg, a repülők kondenzcsíkjában lévő kémiai anyagokkal mérgezik az emberiséget, a világot pedig gyíkemberek, illuminátusok és más titkos társaságok irányítják a háttérből: mindenki találkozott már a felsoroltakhoz hasonló, az egészen hihetőtől a minden valóságalapot nélkülözőig terjedő összeesküvés-elméletekkel. Egy pillanatra függesszük fel a kételyeinket, és játszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha ezek egytől egyig mind igazak lennének? Ha ezzel megvagyunk, akkor képzeljük el, hogy mekkora meló lenne mindezt titokban tartani? Erre a koncepcióra épít a Gravity Falls alkotóinak új animációs sorozata, az Inside Job.

(tovább…)
Animáció

Mindenkinek megvannak a maga démonjai – Wendell és Wild kritika

Az animáció egy meglehetősen időigényes és költséges művészeti forma, és ez hatványozottan igaz a stop motion technikával készült alkotásokra. De ha jól csinálják, akkor a végeredmény önmagáért beszél: ahogy az élettelen bábok megelevenednek a szemünk előtt, az maga a varázslat. Éppen ezért amikor egy olyan veterán rendező, mint Henry Selick (Karácsonyi lidércnyomás, James és az óriásbarack, Coraline és a titkos ajtó) több mint egy évtizednyi kihagyás után egy új filmmel tér vissza, arra mindig érdemes odafigyelni. Lássuk hát, hogy sikerült a Jordan Peele-lel (Tűnj el!, Mi, Nem) közösen készített Wendell és Wild!

(tovább…)
Animáció

Egy ősember szeretete még az öklénél is erősebb – Primal 2. évad kritika

Ki hitte volna, hogy az utóbbi évek egyik legjobb animációs sorozata egy ősember és egy T-Rex furcsa párosáról fog szólni? Pedig ha valaki, akkor Genndy Tartakovsky (Dexter laboratóriuma, Szamuráj Jack) képes rá, hogy egy ilyen történetből kihozza a maximumot. A Primal jött, látott és győzött, minden fontosabb díjat besöpörve, amit egy animációs sorozat megkaphat, a közönség rajongásáról nem is beszélve. Az első évad cliffhangerrel végződő utolsó epizódja után egy pillanatig sem volt kérdéses a folytatás. De vajon megmaradt-e a lendület, vagy a második évadra elfáradt a kőkorszaki kaland?

(tovább…)
Animáció

Kezdetben vala az erőszak – Primal 1. évad kritika

Miután Genndy Tartakovsky 2017-ben méltó módon lezárta kultikus sorozatát, a Szamuráj Jacket, mindenki arra volt kíváncsi, hogy mivel fog legközelebb előrukkolni a Cartoon Network egykori fenegyereke. De arra valószínűleg kevesen számítottak, hogy ez egy rendkívül brutális, anakronisztikus eposz lesz, amiben egy neandervölgyi ősember és egy Tyrannosaurus közösen küzdenek a túlélésért. A Primal jött, látott, és győzött, a premierje óta eltelt időben pedig már öt Emmyvel és két Annie-díjjal lett gazdagabb. Az alig két hét múlva érkező második évad előtt nézzük meg, hogy miért egy igazi mestermű Tartakovsky új animációs sorozata.

(tovább…)
Animáció

Rendszerfrissítés ‒ Love, Death & Robots 3. évad kritika

A Netflix díjnyertes antológiasorozatának a második évadja nem csak a rövidsége miatt okozott csalódást, hanem azért is, mert hiányzott belőle az a bizonyos „hűha”-faktor, ami az első szezon epizódjait igazán emlékezetessé tette. Szerencsére már tavaly bejelentették, hogy idén megkapjuk a folytatást, úgyhogy a rajongóknak nem kellett sokat várniuk David Fincher és Tim Miller következő agymenéseire. Lássuk hát, hogy a Love, Death & Robots harmadik felvonásának sikerült-e kiköszörülnie a csorbát!

(tovább…)
Film

Minden szinten szinte minden ‒ Minden, mindenhol, mindenkor kritika

A párhuzamos univerzumok létezése nem újkeletű koncepció a szórakoztató iparban. Míg a fantasy és science fiction irodalom, valamint a képregények már régóta kiaknázzák az ebben rejlő lehetőségeket, addig a filmek és sorozatok világában csak az elmúlt években kezdett igazán elterjedtté válni a multiverzum használata. Talán pont ez lehet az oka annak, hogy eddig viszonylag kevés mozgóképes alkotás tudott kreatívan hozzányúlni a témához. Erre jön az A24 stúdió, továbbá Daniel Kwan és Daniel Scheinert rendezők, hogy ránk rúgják az ajtót, majd kijelentsék, hogy még nem láttunk semmit.

(tovább…)
Animáció

Pandamónium, avagy a felnőtté válás pokoli zűrzavara – Pirula panda kritika

Az elmúlt években egyre több helyről lehetett hallani, hogy a Pixarból kezd eltűnni a varázs. Bár a nagyobb díjakat rendszerint besöprik, a filmjeikből mintha már hiányozna az a bizonyos szikra, ami annak idején megkülönböztette őket más stúdiók munkáitól (néhány üdítő kivételt leszámítva, mint például a Lelki ismeretek). Szerencsére a legújabb egészestés filmjük, a Pirula panda megtekintése után kijelenthetem, hogy bőven maradt még puskapor a „lámpás” cégben.

(tovább…)
Animáció

A Fehér Farkas tanítómestere ‒ Vaják: A Farkas rémálma kritika

2019-ben a Netflix Vaják-sorozata jött, látott, és győzött. A könyvek és a videojátékok után egy újabb széles közönség ismerhette meg az Andrzej Sapkowski által teremtett Kontinens világát. Egyértelmű volt hát, hogy a Netflix addig fogja ütni a vasat, amíg meleg, így nem sokkal a sorozat premierje után be is jelentett több spin-offot. Ezek közül az első meg is érkezett, a dél-koreai Studio Mir által készített animációs film, A Farkas rémálma, ami a decemberben érkező második évad egyik központi karakterének a múltjába ad betekintést.

(tovább…)
Film

Mit ér egy lovag becsület nélkül? ‒ The Green Knight kritika

Ha van igazi „lerágott csont” a szórakoztatóiparban, akkor az minden bizonnyal az Arthur-mondakör. Arthur király és a Kerekasztal lovagjainak történeteit annyian és annyiféleképpen feldolgozták már, hogy az ember azt hihetné, ebben a témában már nem igazán lehet újat mutatni. Még szerencse, hogy vannak olyan rendezők, mint David Lowery (Kísértettörténet, Elliot, a sárkány, Úriember revolverrel), aki egy 14. századi lovagregényből is képes olyan filmet készíteni, ami a modern kor nézői számára is érvényes mondanivalóval bír.

(tovább…)