Szerző: Illisz Balázs (Balus)

Animáció

Miles Morales a multiverzum ellen – Pókember: A pókverzumon át kritika

2018-ban Phil Lord és Christopher Miller véghez vitték a lehetetlent: a Pókember: Irány a pókverzum! olyan egyediséget és frissességet hozott magával, amire már nagyon nagy szüksége volt a megfáradt szuperhősfilm-zsánernek. Az animációra, mint médiumra gyakorolt hatása pedig felbecsülhetetlen, és szinte biztos, hogy nélküle soha nem készültek volna el az olyan filmek, mint a Mitchellék a gépek ellen, vagy a Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság. A kritikai és közönségsiker, valamint a díjeső sem maradt el, ahogy a folytatások berendelése sem. De felmerül a kérdés: hogyan lehet felülmúlni a közel tökéletest? Hogyan lehet emelni a téteket egy olyan film folytatásánál, amire már a bemutatójakor úgy hivatkoztak, mint a legjobb Pókember-film, és úgy en bloc az egyik legjobb szuperhősös film, ami valaha készült? Spoilermentes kritikánkból kiderül, hogy sikerült-e a mutatvány.

(tovább…)
Animáció

Még jobban kitágul a messzi-messzi galaxis – Star Wars: Visions 2. évad kritika

2021-ben a Star Wars: Visions animációs antológia megmutatta, hogy bőven vannak még kiaknázatlan lehetőségek a George Lucas által teremtett univerzumban. És bár nem mindegyik rövidfilm váltotta be a hozzá fűzött reményeket, éppen elég népszerű lett a sorozat ahhoz, hogy a Disney adjon neki egy második esélyt. Az izgalmakat csak még inkább fokozta, amikor bejelentették, hogy olyan híres animációs stúdiók csatlakoztak a projekthez, mint az Aardman (Wallace és Gromit), a Cartoon Saloon (Wolfwalkers), a Studio La Cachette (Primal), és a Studio Mir (The Witcher: Nightmare of the Wolf). Lássuk hát, hogy sikerült-e érdemben megújítani a Star Wars: Visions-t!

(tovább…)
Animáció

Fénykard vs. katana – Star Wars: Visions 1. évad kritika

Amióta a Disney bábáskodik a Star Wars franchise fölött, azóta kapják a kritikát, hogy képtelenek elszakadni a Skywalkerektől, és végre valami igazán újat felmutatni. A jelek szerint az egeres cég hallgathatott ezekre az észrevételekre, ugyanis az elmúlt években több olyan projektet is bejelentettek, amik eltávolodnak a trilógiák világától, és új utakat keresnek. Az egyik első volt ezek közül a Star Wars: Visions antológia, amiben hét animestúdió fogott össze, hogy olyan szemszögből mutassák meg a messzi-messzi galaxist, ahogyan még soha sem láthattuk.

(tovább…)
Animáció

Ajtó egy másik világba – Suzume kritika

Pár évvel ezelőtt még az anime szó hallatán a moziba járó közönség jelentős részének nagy valószínűséggel csak Miyazaki Hayao és az ő filmjei juthattak eszébe. Szerencsére ez mostanra már megváltozott, és olyan rendezők neve is bekerült a köztudatba, mint Hosoda Mamoru és Yuasa Masaaki. Mindannyiuk közül viszont Shinkai Makoto az, aki a legnagyobb sikereket érte el. Az olyan filmjei, mint a Your Name és a Weathering with You a bevételi rekordok megdöntése mellett több nemzetközi fesztivál programjában is versenyeztek. Legújabb alkotása, a Suzume is hasonló babérokra tör, melyet a Crunchyroll jóvoltából a hazai nézők is láthatnak.

(tovább…)
Animáció

Búra alatt élve – Műanyag égbolt kritika

Több szempontból is különleges film a Műanyag égbolt. Elvégre példa nélküli, hogy rövid időn belül két magyar animációs filmet is bemutatnak a mozik (a másik a Kojot négy lelke), az pedig már csak hab a tortán, hogy az egyik egy science-fiction, ami aztán tényleg olyan ritka a hazai filmek között, mint a fehér holló. De nem csak ezért érdemes megnézni a több díjnyertes rövidfilmet maga mögött tudó Szabó Sarolta – Bánóczki Tibor páros első egészestés filmjét, hanem azért is, mert egy olyan jövőt tár elénk, ami könnyen valósággá válhat, ha nem cselekszünk.

(tovább…)
Film

A húszoldalú kocka el van vetve – Dungeons & Dragons: Betyárbecsület kritika

Nem túlzás azt állítani, hogy a „papír-ceruza-dobókocka” szerepjátékok öreg atyja, a Dungeons & Dragons reneszánszát éli manapság. Amellett, hogy egyre több ember próbálja ki a játékot, a filmekben, sorozatokban és más médiumokban is egyre gyakrabban találkozhatunk vele (gondoljunk csak a rendkívül népszerű Critical Role podcastra, vagy az az alapján készült The Legend of Vox Machina animációs sorozatra). Ugyan voltak korábban rá kísérletek, hogy mozgóképes formában is megelevenedjen a D&D világa, de ezek rendre kudarcot vallottak. Így amikor a Paramount bejelentette, hogy újból nekifut a szerepjáték filmvászonra ültetésének, a rendezést pedig a leginkább vígjátékokban utazó Jonathan Goldstein és John Francis Daley (Förtelmes főnökök, Éjszakai játék) párosára bízzák, a rajongókban talán jogosan merülhettek fel kétségek. Lássuk hát, hogyan sikerült a Dungeons & Dragons: Betyárbecsület!

(tovább…)
Animáció

Indián mese a Kárpát-medencéből – Kojot négy lelke kritika

Napjaink egyik fontos kérdése a kultúrához kapcsolódó diskurzusban, hogy hogyan viszonyul a nyugati, fehér ember az általa leigázott és kizsákmányolt népek történelméhez, hagyományaihoz és örökségéhez. Ez különösen igaz az amerikai őslakosokra, akiknek a kultúrája szinte teljesen eltűnt a gyarmatosításnak köszönhetően. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy egy, az indiánok hiedelemvilágát megelevenítő animációs film az Atlanti-óceán másik oldalán, egész pontosan Magyarországon, a Cinemon stúdióban készült el. Gauder Áron, a díjnyertes Nyócker! rendezője csaknem húsz év kihagyás egy új egészestés animációs filmet készített, a forgatókönyv megírásában pedig segítségére volt „a legmagyarabb indián”, vagyis Cseh Tamás állandó szerzőtársa, Bereményi Géza.

(tovább…)
Animáció

Fafiúcska dobogó szívvel – Pinokkió kritika

Ritkán fordul elő, hogy ugyanabból a sztoriból két adaptációt is bemutassanak egy éven belül. Idén pontosan ez történt Carlo Collodi népszerű meseregényével, a Pinokkió kalandjaival. De sajnos Robert Zemeckis filmje a többi élőszereplős Disney-feldolgozáshoz hasonlóan csak szolgai módon tudta másolni a klasszikus rajzfilmet, és semmi újat nem tudott hozzátenni az életre kelt fabábu történetéhez. Talán éppen ezért is várták sokan kíváncsian, hogyan fogja újraértelmezni Pinokkió meséjét a fantasy és a horror mexikói nagymestere, Guillermo del Toro (A faun labirintusa, A víz érintése, Rémálmok sikátora).

(tovább…)
Animáció

Ez egy összeesküvés!!!44 – Inside Job kritika

A holdra szállás meg sem történt, Kennedy elnököt az amerikai kormány gyilkoltatta meg, a repülők kondenzcsíkjában lévő kémiai anyagokkal mérgezik az emberiséget, a világot pedig gyíkemberek, illuminátusok és más titkos társaságok irányítják a háttérből: mindenki találkozott már a felsoroltakhoz hasonló, az egészen hihetőtől a minden valóságalapot nélkülözőig terjedő összeesküvés-elméletekkel. Egy pillanatra függesszük fel a kételyeinket, és játszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha ezek egytől egyig mind igazak lennének? Ha ezzel megvagyunk, akkor képzeljük el, hogy mekkora meló lenne mindezt titokban tartani? Erre a koncepcióra épít a Gravity Falls alkotóinak új animációs sorozata, az Inside Job.

(tovább…)
Animáció

Mindenkinek megvannak a maga démonjai – Wendell és Wild kritika

Az animáció egy meglehetősen időigényes és költséges művészeti forma, és ez hatványozottan igaz a stop motion technikával készült alkotásokra. De ha jól csinálják, akkor a végeredmény önmagáért beszél: ahogy az élettelen bábok megelevenednek a szemünk előtt, az maga a varázslat. Éppen ezért amikor egy olyan veterán rendező, mint Henry Selick (Karácsonyi lidércnyomás, James és az óriásbarack, Coraline és a titkos ajtó) több mint egy évtizednyi kihagyás után egy új filmmel tér vissza, arra mindig érdemes odafigyelni. Lássuk hát, hogy sikerült a Jordan Peele-lel (Tűnj el!, Mi, Nem) közösen készített Wendell és Wild!

(tovább…)