Az elmúlt években egyre több helyről lehetett hallani, hogy a Pixarból kezd eltűnni a varázs. Bár a nagyobb díjakat rendszerint besöprik, a filmjeikből mintha már hiányozna az a bizonyos szikra, ami annak idején megkülönböztette őket más stúdiók munkáitól (néhány üdítő kivételt leszámítva, mint például a Lelki ismeretek). Szerencsére a legújabb egészestés filmjük, a Pirula panda megtekintése után kijelenthetem, hogy bőven maradt még puskapor a „lámpás” cégben.
2019-ben a Netflix Vaják-sorozata jött, látott, és győzött. A könyvek és a videojátékok után egy újabb széles közönség ismerhette meg az Andrzej Sapkowski által teremtett Kontinens világát. Egyértelmű volt hát, hogy a Netflix addig fogja ütni a vasat, amíg meleg, így nem sokkal a sorozat premierje után be is jelentett több spin-offot. Ezek közül az első meg is érkezett, a dél-koreai Studio Mir által készített animációs film, A Farkas rémálma, ami a decemberben érkező második évad egyik központi karakterének a múltjába ad betekintést.
Ha van igazi „lerágott csont” a szórakoztatóiparban, akkor az minden bizonnyal az Arthur-mondakör. Arthur király és a Kerekasztal lovagjainak történeteit annyian és annyiféleképpen feldolgozták már, hogy az ember azt hihetné, ebben a témában már nem igazán lehet újat mutatni. Még szerencse, hogy vannak olyan rendezők, mint David Lowery (Kísértettörténet, Elliot, a sárkány, Úriember revolverrel), aki egy 14. századi lovagregényből is képes olyan filmet készíteni, ami a modern kor nézői számára is érvényes mondanivalóval bír.
A Rick and Morty sikere bebizonyította, hogy a Futurama után is van értelme a science-fictiont vegyíteni a felnőtteknek szóló animációs sorozatokkal. Így kaphatott esélyt Olan Rogers alkotása, a Final Space is, ami 2016-ban még egy YouTube-ra feltöltött rövidfilmként indult. Most, a harmadik évad után pedig már ott tartunk, hogy az utóbbi évek egyik legjobb animációs sorozatát tisztelhetjük benne.
2019-ben egy atombomba erejével robbant be a köztudatba David Fincher és Tim Miller sorozata, a Love, Death & Robots. A Netflixen debütáló animációs antológia ismert sci-fi szerzők novelláit dolgozta fel az egyes epizódokban, sokszor egészen különleges vizuális és történetmesélési technikákat használva. A siker nem maradt el, a kritikusok és az animációs médium rajongói is egyaránt odáig voltak érte, így egy pillanatig sem volt kérdéses a folytatás. Hosszú várakozás után most megérkezett a második évad (pontosabban annak az első fele), még több szerelemmel, halállal és robottal. Már csak az kérdés, hogy ennyi elég lesz-e két év után?
Az elmúlt évtizedben megtörni látszott a Disney és a Pixar hegemóniája a rajzfilmek világában, amiben nem kis része volt a Derült égből fasírtért, A Lego kalandért és a Pókember: Irány a Pókverzum!-ért felelős Phil Lord és Chris Miller alkotópárosnak. Ezúttal Micheal Rianda és Jeff Rowe rendezőkkel álltak össze, akik korábban a szintén zseniális Gravity Falls sorozaton dolgoztak. A közös munka eredménye pedig, amit a Sony és a Netflix támogatásával tető alá hoztak, simán az utóbbi évek egyik legjobb animációs filmje lett.
A Pixar nem igazán tudta megtalálni a hangját az elmúlt 1-2 évben. A hihetetlen család 2 és a Toy Story 4 bár anyagilag sikeresek voltak, sokak szemében csak fantáziátlan folytatásoknak tűntek, az Előre! pedig bár érdekes és fontos témákról szólt, mégsem tudott mély nyomot hagyni. Mintha a „lámpás” stúdió kezdené elveszíteni a varázsát, és lassan, de biztosan beáll a sorba a többi animációs cég mellé. És akkor jött Pete Docter (Szörny Rt., Fel!, Agymanók), aki simán megrendezte nekünk 2020 egyik legjobb filmjét a Lelki ismeretek képében.
A szuperhősös képregények világában is találkozni családokkal, akik nem sokban különböznek a normális családoktól: ők is időről-időre vitáznak és hajba kapnak egymással, de mélyen legbelül azért szeretik egymást, és a nap végén persze jól megmentik a világot. De mi a helyzet akkor, ha ez a család teljesen diszfunkcionális, a családtagok legszívesebben megölnék egymást, és nemhogy a világ megmentése sem biztos, de még az is benne van a kalapban, hogy ők maguk idézik elő a világvégét. Erről szól Gerard Way és Gabriel Bá végtelenül bizarr képregénye, Az Esernyő Akadémia.
„Ne ölj”: az emberiség egyik legősibb szabálya. Nem véletlen hát, hogy az irodalomban, filmekben, képregényekben és más médiumokban is sok olyan hőssel lehet találkozni, akik elutasítják a gyilkolást. Jelen kritika tárgya, a Trigun főszereplője is hasonló elveket vall, csak az ő helyzetét még az is megnehezíti, hogy majdnem mindenki őrá vadászik, hogy bezsebelje a fejére kitűzött vérdíjat.
Várható volt, hogy amint véget ér az HBO kultikus fantasy sorozata, a Trónok harca, a kábelcsatornák és streaming-szolgáltatók azonnal ugrani fognak, hogy betöltsék a helyén támadt űrt. Az első a sorban a Netflix új szériája, ami Andrzej Sapkowski nagysikerű regényei alapján készült. A kérdés csak az, hogy megtalálta-e a saját hangját a sorozat, vagy A Tűz és Jég Dala árnyékában marad?
