„Dedicated to Sergio and Don” – olvasható a Nincs bocsánat (1992) című antiwestern végén. Clint Eastwood (Mr. Western) a két kolléga-barát-mentor nevének az említésével – a háttérben az alkony közelségét jelző lebukó Nappal, – búcsúzik egy korszaktól, egy messzeségekbe nyúló helyszíntől, egy műfajtól, de leginkább egy halott (és egyébként rendkívül hamis) szellemiségtől, ami közrefogta, megépítette és táplálta azt a bizonyos vadnyugatot. A feltámasztására ugyan lehet kísérleteket tenni – néha akár még sikereseket is (Fegyvertársak (2003), Bone Tomahawk (2015)) -, de alapvetően kevés érdemi eredményt felmutató tevékenységről beszélünk, amikor a modern westernfilm-gyártásról beszélünk.
