Hunter S. Thompson saját tapasztalatai alapján 1971-ben írta meg Félelem és reszketés Las Vegasban című könyvét, ami tökéletes összefoglalja miktől volt hangos az a kor, megspékelve a gonzó újságírás feltalálójának erős szubjektivitásával. A regény megfilmesítése sokáig lehetetlennek tűnt, végül a kilencvenes évek végén az egykori Monty Python tag, Terry Gilliam karolta fel és valósította meg az elszállt víziót.
A koronavírus miatt rengeteg film -és sorozatpremiert halasztottak el, amely alól sajnálatos módon a Fargo sem volt kivétel. A vágás befejezetlenségére hivatkozva az áprilisi bemutatót bizonytalan időre elcsúsztatták és sokáig úgy tűnt, hogy idén nem lesz bemutatva az FX mesterművének a negyedik felvonása. A rajongók legnagyobb örömére azonban szeptember végén, egy duplaepizód formájában köszönthettük újra Noah Hawley-t és csapatát. Lássuk, megérte-e a várakozás. A cikk spoileres!
Az elmúlt évek sorozattermései közül számtalan olyan példát találunk, amiknek az esetén egy korábbi filmet, esetleg franchise-t adaptáltak a showrunner-ek képernyőre. Elég, ha a Hannibal-ra, a Bates Motel-re vagy akár a Fargo-ra gondolunk. Jelen alanyunk esetén az öt Oscar-díjas mesterművet, a Száll a kakukk fészkérét vette elő Ryan Murphy (AHS) és Evan Romansk és Mildred Ratched nővér rettegett alakját helyezték a középpontba.
Horvát Lili második játékfilmje, a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre bejutott a Velencei Filmfesztivál Giornate degli Autori versenyprogramjába. A hivatalos magyar bemutató előtt interjú készült a rendezőnővel, aki a filmmel kapcsolatos gondolatai mellett számtalan kulisszatitkot is elárult.
Luc Besson a 90-es évekre igazi rajongótábort gyűjtött maga köré. Akcióorientált filmjei (Nikita, Léon a profi) éppen annyira voltak népszerűek, mint filozofikus művei (Élethalálharc, A nagy kékség). Annak ellenére, hogy mára a kreativitása takaréklángon ég, életműve korai szakaszára nem kell szégyenkeznie. 1997-ben, a még dicsőségesnek számító időszakában készítette el gyerekkori álomprojektjét, Az ötödik elemet, ami egyben a rendező egyik legvitatottabb alkotásává nőtte ki magát az évek során.
A Netflix tartalmait elnézve nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy a legtöbb esetben minőségi munkákat kínál a felhasználói részére, legyen szó filmről vagy sorozatról. Azonban minden jóban van valami rossz és ennek a szolgáltatónak is vannak mély pöcegödrei. Az egyik ilyen egy nemrég megjelent, hatalmas botrányt kavaró film, ami láttán visszasírjuk Bella Swan és Edward Cullen ötrészesre nyújtott kálváriáját. Ez a 365 nap című lengyel ,,erotikus” dráma.
Horvát Lili első filmjével, a Szerdai gyerekkel megmutatta a nyomort, a kiszolgáltatottságot, az elveszettséget. Egy olyan helyet tárt fel, ahol nem nagyon akarsz élni és a legkevésbé sem akarod felnevelni a gyerekedet. Tette mindezt úgy, hogy közben az egésznek a közepére egy fiatal lányt helyezett, akinek az anyasággal is meg kellett küzdenie, a számos más, szociális probléma mellett. A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre esetén szintén egy nőt helyezett a cselekmény sűrűjébe, miközben a szerelemről mesélt.
A filmművészet több mint száz éves léte miatt azt kell mondanunk, hogy a legtöbb történetet már látta a közönség nagy része (sajnos, nem sajnos). Manapság nagyon nehéz valami újat mutatni a történet szempontjából és ezt sokan felismerték a világ nagy részén. Olyan alkotók (írók, rendezők) jelentek meg, akik rájöttek arra, hogy az ezerszer látott sztorivezetéseket fel lehetne dobni valamilyen egyedi stílussal. Így a néző kap is valami újat, meg nem is. Kiváló példa erre a Drive című film, aminek ponyva jellegű alapjai ellenére az egyik legkiválóbb film született meg Nicolas Winding Refn látásmódjának köszönhetően. Mostani alanyunk is valami hasonlót próbál tenni a romantikus komédia műfajával, magyar keretek közt. Nézzük is meg, mit is tud felmutatni a Hab.
Az emberi tudat és azon belül az emlékezés mindig is megfoghatatlan tényezőnek számított az emberiség történetében. Elfeledett titkokat, megoldatlan sérelmeket, hol szép, hol szomorú emlékeket találunk egy ember elméjében és ezt a felsorolást napestig lehetne folytatni. Hiába a színvonalas technikai fejlődés, a tudat megfejtése esetén száz év múlva is nagy valószínűséggel ugyanúgy sötétben fogunk tapogatózni. Ennek az állításnak állít egy örök mementót az Egy makulátlan elme örök ragyogása című film.
Frank Miller 1986-ban örökre megváltoztatta a képregény zsánerét. Felrúgott minden korábbi szabályt és saját ízlésével, gondolatiságával gazdagította a szuperhős történetek mitológiáját. Kollégája, Alan Moore is hasonlóképpen járt el ugyanebben az évben a Watchmen című eposszal. Csak míg Moore ezt egy alternatív történelemben játszódó sztorival tette meg, jobbára ismeretlen szereplőkkel, addig Miller egy közkedvelt és kultikus rangra emelt figurával járt el hasonló módon, Batman-nel. Az írás spoileres!
