Dunát lehet rekeszteni az Arthur-mondakörhöz kapcsolódó filmekkel, melyet között instant klasszikus és csapnivaló fércmunka egyaránt akad. De tartogathat-e még bármi újat A tél királya című sorozat? Vagy nemcsak a brit király kardja, de a lovagi történetek is megrozsdásodtak?
Christopher Nolan filmje, az Oppenheimer a rendezőgéniusztól megszokott, minőségi mozi. De vajon mennyire tekinthető hitelesnek történelmi szempontból? Tényleg létezik az atomcsapás indítására szolgáló „nagy piros gomb”? Mi igaz és mi nem a nukleáris fenyegetésről szóló alkotásokból? Az emberiség talán egyik legnagyobb tudományos vállalkozását, az atombomba előállítását célzó Manhattan-tervet és a mögötte álló elmét bemutató filmet Speck Gyulával, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatójával elemezzük.
Bizonyos tudás vagy ismeret megszerzése az emberiség számára egyszerre minősül áldásnak és átoknak. A görög mitológiában Prométheusz titán, a modern kori történelemben pedig Robert Oppenheimer, az atombomba atyja testesíti meg mindezt. De miként dolgozta fel mindezt korunk egyik legismertebb rendezője, Christopher Nolan? Az Oppenheimer nem egyszerűen egy tudós története, de a tudományé is, amely újra és újra kiszolgálja az emberiség igényeinek sötétebb oldalát.
A The Last of Us széria első évada a Kritizátor szerzőit is sem hagyta nyugodni. Podcastban műsorunkban a legelismertebb videójáték adaptációt vizsgáljuk meg.
A ceruzával gyilkoló egyszemélyes hadsereg negyedszerre is visszatér a mozikba, a John Wick: 4. felvonás képében. De vajon van-e még lendület, frissesség és újdonság a Keanu Reeves nevével fémjelzett akciódömpingben?
A magyar történelem bővelkedik olyan dicső vagy éppen szégyenteljes eseményekben, melyekért a legkreatívabb hollywoodi forgatókönyvírók ölre mennének. Ezek közül is az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszaka mind a mai napig fontos identitásképző erővel bír. Nagy alakjai, mint Petőfi, Kossuth, Görgei, Bem vagy Széchenyi örökre beírták nevüket a nemzet történelmébe. Az eseményeket a hazai filmesek is igyekeztek megörökíteni, ki több, ki kevesebb sikerrel. A Kritizátor töritudorai meghívott vendégükkel, Hermann Róbert történésszel magyar történelmi mozgóképes alkotásokat vizsgálnak. A március 15-ei ünnepkör filmjei mellett nem mennek el a közelmúltban kedélyeket borzoló Aranybulla mellett sem.
Kevés értékesebb létezik a világon egy igaz és jó barátságnál. Ám amikor mindez véget ér, sebek szakadnak fel és hatalmas űr marad a lelkekben. Martin McDonagh rendezése, A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin) egy olyan fájdalmas témát dolgoz fel, ami minden ember életében, legalább egyszer bekövetkezik.
A héten végre a magyar mozikban is bemutatkozik az ír származású rendező, Martin McDonagh legújabb rendezése, A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin). Ennek apropóján az alábbi cikkben szedtük össze számotokra, mi is teszi annyira különlegessé Írország filmművészetét, és hogyan jelenik meg bennük a sajátos kulturális örökség.
„…Ha még egy percig hallgatnom kellett volna, akkor epét hánytam volna ettől a szirupos, cukormázas tömény giccstől, ettől az operett hulladék förtelemtől, ami az emberek legalantasabb igényeit szolgálja ki…Ez a maga megalomán ízlésficama…Ez évtizedekre veti vissza ezt az országot kulturálisan.” – fejti ki véleményét Alföldi Róbert karaktere Zámbó Jimmy muzsikájáról. Azonban az RTL+ sorozata, A Király még azoknak is nyugodt szívvel ajánlható, akik hasonló véleményen vannak a néhai énekesről.
Lehet-e sikerrel sorozattá adaptálni a The Last of Us-játékok poszt-apokaliptikus western történetét? Miként válik hús-vér valósággá egy virtuális térben játszódó kegyetlen utazás? Az HBO legújabb szuperprodukciója vajon tényleg megmutatja a fényt a sötétségben?
