Újabb év telt el, és a mostani is olyan „ritka” alkalmak egyike, hogy idén is izgulhatunk egy magyar filmért. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy Deák Kristóf Mindenkije vajon megnyeri-e a Legjobb rövidfilmért járó szobrocskát? Valamint az, hogy a La La Land mennyi jelölést vált díjra a 14-ből? Kíváncsian várjuk, hogy lesznek-e meglepetések, és hogy a fő kategóriákban Damien Chazell musicalje viszi-e el a pálmát. Az Akadémia vajon a tabu témákat feszegető filmekre szavazott, vagy Hollywood hőskorát tartották többre? Tartsatok velünk hétfőn hajnali 2:30-tól és izguljuk végig együtt a 89. Oscar-gálát!
Ha valaki pár éve azt mondja, hogy egy musical filmről fogok kritikát írni, valószínűleg nagyot nevettem volna, mivel nem rajongok azért, hogy egy filmben dalokkal meséljenek el egyes részleteket. A La La Land azonban szakított ezzel a hagyománnyal, jött, látott és nyert. Egy igazi feel good film, de vajon mi rejtőzik a dalok mögött?
Hétfőn véget ért a Westworld, amit sokan a HBO legújabb zászlóshajójának tituláltak még bőven a pilot megjelenése előtt. Az alaptörténet eléggé elcsépeltnek tűnt, de Jonathan Nolannek mégis sikerült jó pár csavarral kiszínezni a történetet. A sorozat rajongói rengeteg teóriát gyártottak, amivel a látottakat próbáltak megmagyarázni és igyekeztek minél pontosabb következtetéseket levonni az elkövetkező részeket illetően. De valóban olyan jó a Westworld, mint amilyennek mondják, vagy csak túl nagy a hype körülötte?
Amikor megtudtam, hogy Jonathan Nolan a HBO-val karöltve dolgozik, valamit azonnal elkezdtem várni az akkor még névtelen sorozattal kapcsolatban. Bár a széria alapjául szolgáló filmet még nem láttam, egyik barátom ódákat zengett róla, ami szintén csak remek alapul szolgált várakozásomnak. Tűkön ülve vártam hát, hogy belevessem magam a Westworld világába. Ezúttal egy rendhagyó kritikával készültem, ugyanis most az eddig megjelent két rész alapján olvashatjátok el, hogy én mit gondolok az Anthony Hopkins nevével is fémjelzett sorozatról. A kritika enyhe spoilereket tartalmaz!
A legvadabb álmaimban sem mertem gondolni, hogy a hazai mozik vásznaira költözik a magyar keresztségben Kiéhezettekre hallgató zombis dráma. És láss csodát, pár hete jött a hír, hogy igenis vetítik. Az pedig csak hab a tortán, hogy elég jó kritikákat kapott. Némi düh tombolt bennem a film előtt, de hála Melanie-nak, sikerült megbirkóznom vele. Ha ki vagy éhezve egy jó filmre, de nem vagy benne biztos, hogy tetszene-e neked a Kiéhezettek, akkor kattints a továbbra.
Élénken él bennem, amikor májusban drága szerzőtársammal először láttuk az akkor még Nerve-re keresztelt film előzetesét. Nem mondom, hogy hangosan nevettünk rajta, de tény, hogy megmosolyogtuk, és már előre temettük a filmet. Tipikus tinifilmnek tűnt, egy aprócska csavarral; valamint a főszereplők színészi teljesítményét is kifogásolhatónak találtuk. Elérkezett a nyár közepe, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egész világ Pokémon GO lázban égett. Ekkor kezdtem elgondolkozni azon, hogy nem is akkora hülyeség az, amit láthatunk. Türelmetlenül vártam, hogy a hazai mozik is behozzák, és végre megnézhessem, bízva abban, hogy egy jó filmélménnyel gazdagodhatok.
Akik követik facebook oldalunkat, bizonyára láthatták, hogy hónapról-hónapra új és egyedi borítóképekkel rukkolunk elő. Zsutti neve nem biztos, hogy ismerősen cseng, holott a 365 Budapest és a 10 000 arcú Budapest projekt is az ő nevéhez fűződik. A tovább után olvashatjátok a vele készített interjúm, amiben többek között a Mr. Robotos képei készítéséről is mesél.
Mikor jött a hír, hogy filmet készítenek a DC-nél a Suicide Squad képregényekből, sokan előre temették a filmet. Arra a bizonyos i-re a pontot Jared Leto Jokere tette fel, aki inkább hasonlít egy stricire, mint egy őrült bohócra. Ebben az egyben én is egyetértek, és lehet, hogy velem van a baj, de nekem tetszett a film. Nem azt mondom, hogy hanyatt estem a látottaktól, de pontosan azt kaptam, amire vártam. Egy színes, őrült akciófilmet, egész pofás karakterekkel, és itt jegyezném meg, hogy az elektronikus zene remekül működött. De pontosan mi az, ami miatt szinte az összes kritikával szembemegy a véleményem?
Nehéz kritikát írni ilyen évad után, hiszen rengeteg dolog történt az elmúlt 10 hét alatt, amikről beszélnünk kell. Nem hittem volna, hogy a Trónok harca ilyen mélységeket is képes ábrázolni, ami egyszerre volt a történet szempontjából is forradalmi, valamint most már ténylegesen kijelenthetjük, hogy jelenleg George R. R. Martin szerelemgyerekének adaptációja a sorozatkészítés csúcsa. A tovább után spoileresen folytatom az évadértékelést, ami bár nem lesz könnyű, de megbirkózok vele.
(tovább…)
Múlt héten, vasárnap érkezett meg a 666. lájk a facebook oldalunkra és gondoltunk egy merészet, hogy szenteljünk ennek az alkalomnak egy kicsit nagyobb hypeot. Szerkesztőségen belül különböző javaslatok érkeztek, hogy miként állítsunk egy cikkben örök emléket ennek, aminek az lett a következménye, hogy szinte egybehangzóan az 1976-os Ómen legyen a kiváltságos film, aminek mind történetében aktívan részt vesz a rettegett szám, mind pedig minőségében is illik az oldal profiljába. Bár nem rajongok a horrorokért, de a minőségi alkotásokért és a kihívásokért annál inkább, így rábólintottam.