Régóta vágytam arra, hogy megnézhessem a sokak által dicsért Harcosok klubját, ami Chuck Palahniuk azonos című könyvének adaptált változata. Sajnos csalódnom kellett Fincher rendezésében, ugyanis a cselekmény teljesen logikátlannak, a karakterek egysíkúnak és üresnek bizonyultak. Hogy mégis miért lett ennyire gyenge a film, az a tovább után kiderül.
Múlt év közepén teljesen véletlenül futottam bele a Turbo Kid előzetesébe, ami akkor elég szokatlan képi világával azonnal elhintette bennem a kíváncsiság magvát. Amint elérhetővé vált a világhálón, már be is szereztem és egy jó ideig várt arra, hogy végre belevessem magam a poszt-apokaliptikus világába, amit a készítők egy meglehetősen furcsa akció-, vígjátékszerű köntösbe bújtattak, s mindezt nyakon öntötték rengeteg brutalitással. Bizony, a film nem finomkodik és olyan mértékű lágy eleganciával láthatjuk a szanaszét fröcskölő vért, hogy az bizarr módon még nevetést is kiválthat belőlünk.
Már az első ízelítők napvilágra kerülésekor felfigyeltem a Bakelitre, és a Scorsese-Jagger duó csak fokozta ezt az izgalmat, így hát érdeklődve vetettem bele magam a pilotba és vártam a csodát, amit az előzetes ígért. Na meg az előzetesek alatt hallható eszméletlen zene is vonzott, valamint nálam is a rock volt az a műfaj, ami elindított mértéktelen zene iránti éhezésem útján.
Hála az égnek csak a tartalmát olvastam el a filmnek és egyetlen előzetest sem láttam belőle. És jól tettem, mert így is meglepetésként ért, mivel előtte sehol sem láttam egyetlen jelenetet sem a filmből. Izgatottan ültem be a terembe, mert az elmúlt időben egyetlen alkotást se láttam volna, amire egyértelműen rábólintanék, hogy „ez igen.”
Magyar idő szerint hajnali 2 órától idén is átadták a Golden Globe díjakat. Rengeteg díj kellemes meglepetésként ért. Egyedül talán a legjobb betétdal nyertesét érzem jogtalannak. A két kedvencem díjat nyert és hé, a Saul Golden Globe-os lett! Most már szinte garantált, hogy az Oscart is elhozzuk az idegen nyelvű film kategóriából. És nagy valószínűséggel Leo is készülhet a hőn áhított díjra. De nem is szaporítom a szót, a nyerteseket vastagon, pirossal kiemelve tekinthetitek meg, a továbbra kattintva.
Hatalmas köszönettel tartozunk Facebook követőinknek, ugyanis tegnap elértük az 500 lájkot, ami elsőre nem tűnhet soknak, de nekünk mégis óriási megtiszteltetés, hogy a mai kor kék óriásán (mivel a régi koré ugye az IBM volt) ennyien kíváncsiak az írásainkra. Erre az alkalomra úgy döntöttünk, hogy a múltkori listához hasonlóan a 3 kedvenc filmünkről írunk egy összefoglalást nektek. Ne ijedjetek meg, nem fogunk átmenni folyamatosan listákat író blogba, csak egyszerűen annyi az egész, hogy ezzel szeretnénk megköszönni, hogy már ennyien követtek minket. 
2015-ben sem maradtunk le az érdekesebbnél érdekesebb filmekről. Együtt örülhettünk a jól sikerült, szórakoztató alkotásokon, és együtt sírhattunk a gyengébb műveken is. Ugyanakkor a nosztalgiázásra is volt lehetőségünk, hiszen jeles évfordulók alkalmából bemutatták a hazai mozik is a régen látott nagy klasszikusokat. Ilyen volt például januárban A bolygó neve: Halál, áprilisban a Drágán add az életed, júniusban a Harcosok klubja, valamint októberben a Vissza jövőbe.
Év végén szinte hagyomány minden film fannál, hogy az év végi termésből kiemeli pár kedvencét, ami valamiért bejött neki. A múlt évben mi is elkezdtük ezt a szokást, így idén is megkértem szerzőtársaim, hogy állítsanak össze egy listát, melyben pár kísérő mondattal megindokolják, hogy miért tetszett neki az adott film. A listánál a hazai mozikban idén debütáló filmeket vettük figyelembe, mégpedig azért, mert az Oscar Gála miatt sok film nem az adott év végén, hanem csak a következő esztendő elején jut el hozzánk.
Mindig is szerettem a tömeggel szembemenni. Nem vagyok az az ember, aki hagyja, hogy vigye az ár. Nehezen, de kiállok a saját ízlésem mellett és nem veszem át másokét. Idén karácsonykor az egy éves Fehér karácsonyra esett a választásom ünnepi néznivaló gyanánt. Ez már csak azért is érdekes, mert a hazánkban kevésbé ismert Black Mirror sorozat különkiadása, lényegében egy 73 perces rész, ami a második évadhoz tartozik. (Örömhír azoknak. akik már ismerik a szériát, hogy a Netflix jövőre egy 13 részes évadra felkarolta a Black Mirrort.) Ne higgyétek azt, hogy egy kellemes karácsonyi történetet kaptok a White Christmastól, a Black Mirror ugyanis nem a finomkodásáról ismert. 
(tovább…)
Mint azt sokan tudják a héten tették nyilvánossá a Golden Globe jelöltjeit. Vannak meglepetések és olyan filmeket/sorozatokat is találunk a listán, amiknek nominálására lehetett számítani. Külön öröm, hogy a Saul fiát is jelölték, amiből arra lehet következtetni, hogy nagy valószínűséggel Oscarra is jelölik majd. Na, de nézzük a jelölteket. Továbbá én még a Mr. Robot 3 jelölésére is felkaptam a fejem. Egy szó, mint száz. Remek díjátadónak nézünk elébe.
A mai naptól kezdve kétnaponta ellátogatunk a messzi-messzi galaxisba. A premier előtti napig, vagyis 17-ével bezárólag olvashattok majd írásokat a filmekről. Kezdésnek fogadjátok sok szeretettel vendégszerzőnk Vata cikkét, aki a Star Wars-ról, mint jelenségről ír cikkében.
Ha a Csillagok Háborújáról van szó, kétféle ember létezik:aki imádja és aki nem látta. Személy szerint legalábbis eddig nem találkoztam volna olyannal, aki bár látta, de nem tetszett neki – ebbe beleértve negyvenes szüleimet, huszonéves barátaimat, tizenéves rokonaimat és nyugdíjas korú tanáraimat. Nem feltétlenül kell konkrét személyekre redukálni – a Star Wars az egész késő 20. század popkultúrájára kitörölhetetlen hatással volt. A hexológia folyamatosan tartja hírnevét, sőt, a születő generációk és az eposz folytatása által mind nagyobb népszerűségre tesz szert.
Egy olyan blogon, mint a Kritizátor, elkerülhetetlen, hogy szó legyen róla, ezért ebben az írásban igyekszem röviden összefoglalni, hogy mi is volt az, amely szerintem képes volt Lucas 1977-es moziját ennyire maradandóvá tenni. Kijelenteném továbbá, hogy az interneten hatalmas mennyiségben megtalálható, forgatással és castinggal kapcsolatos anekdotákat; „10 dolog, amit biztosan nem tudtál a Star Wars-ról” jellegű felsorolásokat mellőzni szeretném. A célom az, hogy néhány tucatnyi sorban, mint rajongó és mint kritikus adjam át véleményemet az SW-jelenségről, illetve kicsit bővebben az (elkészülés sorrendjében) első epizódról.
