Hatalmas köszönettel tartozunk Facebook követőinknek, ugyanis tegnap elértük az 500 lájkot, ami elsőre nem tűnhet soknak, de nekünk mégis óriási megtiszteltetés, hogy a mai kor kék óriásán (mivel a régi koré ugye az IBM volt) ennyien kíváncsiak az írásainkra. Erre az alkalomra úgy döntöttünk, hogy a múltkori listához hasonlóan a 3 kedvenc filmünkről írunk egy összefoglalást nektek. Ne ijedjetek meg, nem fogunk átmenni folyamatosan listákat író blogba, csak egyszerűen annyi az egész, hogy ezzel szeretnénk megköszönni, hogy már ennyien követtek minket. 
2015-ben sem maradtunk le az érdekesebbnél érdekesebb filmekről. Együtt örülhettünk a jól sikerült, szórakoztató alkotásokon, és együtt sírhattunk a gyengébb műveken is. Ugyanakkor a nosztalgiázásra is volt lehetőségünk, hiszen jeles évfordulók alkalmából bemutatták a hazai mozik is a régen látott nagy klasszikusokat. Ilyen volt például januárban A bolygó neve: Halál, áprilisban a Drágán add az életed, júniusban a Harcosok klubja, valamint októberben a Vissza jövőbe.
Év végén szinte hagyomány minden film fannál, hogy az év végi termésből kiemeli pár kedvencét, ami valamiért bejött neki. A múlt évben mi is elkezdtük ezt a szokást, így idén is megkértem szerzőtársaim, hogy állítsanak össze egy listát, melyben pár kísérő mondattal megindokolják, hogy miért tetszett neki az adott film. A listánál a hazai mozikban idén debütáló filmeket vettük figyelembe, mégpedig azért, mert az Oscar Gála miatt sok film nem az adott év végén, hanem csak a következő esztendő elején jut el hozzánk.
Mindig is szerettem a tömeggel szembemenni. Nem vagyok az az ember, aki hagyja, hogy vigye az ár. Nehezen, de kiállok a saját ízlésem mellett és nem veszem át másokét. Idén karácsonykor az egy éves Fehér karácsonyra esett a választásom ünnepi néznivaló gyanánt. Ez már csak azért is érdekes, mert a hazánkban kevésbé ismert Black Mirror sorozat különkiadása, lényegében egy 73 perces rész, ami a második évadhoz tartozik. (Örömhír azoknak. akik már ismerik a szériát, hogy a Netflix jövőre egy 13 részes évadra felkarolta a Black Mirrort.) Ne higgyétek azt, hogy egy kellemes karácsonyi történetet kaptok a White Christmastól, a Black Mirror ugyanis nem a finomkodásáról ismert. 
(tovább…)
Mint azt sokan tudják a héten tették nyilvánossá a Golden Globe jelöltjeit. Vannak meglepetések és olyan filmeket/sorozatokat is találunk a listán, amiknek nominálására lehetett számítani. Külön öröm, hogy a Saul fiát is jelölték, amiből arra lehet következtetni, hogy nagy valószínűséggel Oscarra is jelölik majd. Na, de nézzük a jelölteket. Továbbá én még a Mr. Robot 3 jelölésére is felkaptam a fejem. Egy szó, mint száz. Remek díjátadónak nézünk elébe.
A mai naptól kezdve kétnaponta ellátogatunk a messzi-messzi galaxisba. A premier előtti napig, vagyis 17-ével bezárólag olvashattok majd írásokat a filmekről. Kezdésnek fogadjátok sok szeretettel vendégszerzőnk Vata cikkét, aki a Star Wars-ról, mint jelenségről ír cikkében.
Ha a Csillagok Háborújáról van szó, kétféle ember létezik:aki imádja és aki nem látta. Személy szerint legalábbis eddig nem találkoztam volna olyannal, aki bár látta, de nem tetszett neki – ebbe beleértve negyvenes szüleimet, huszonéves barátaimat, tizenéves rokonaimat és nyugdíjas korú tanáraimat. Nem feltétlenül kell konkrét személyekre redukálni – a Star Wars az egész késő 20. század popkultúrájára kitörölhetetlen hatással volt. A hexológia folyamatosan tartja hírnevét, sőt, a születő generációk és az eposz folytatása által mind nagyobb népszerűségre tesz szert.
Egy olyan blogon, mint a Kritizátor, elkerülhetetlen, hogy szó legyen róla, ezért ebben az írásban igyekszem röviden összefoglalni, hogy mi is volt az, amely szerintem képes volt Lucas 1977-es moziját ennyire maradandóvá tenni. Kijelenteném továbbá, hogy az interneten hatalmas mennyiségben megtalálható, forgatással és castinggal kapcsolatos anekdotákat; „10 dolog, amit biztosan nem tudtál a Star Wars-ról” jellegű felsorolásokat mellőzni szeretném. A célom az, hogy néhány tucatnyi sorban, mint rajongó és mint kritikus adjam át véleményemet az SW-jelenségről, illetve kicsit bővebben az (elkészülés sorrendjében) első epizódról.
Velem együtt sokan várták a mai napot, amikor egy újabb YA franchise véget ér. Nem tagadom és felvállalom, hogy férfiként igenis kedvelem az Éhezők viadala filmeket. Véleményem szerint Panem világa sokkal többet rejteget, mint azt elsőre gondolnánk. Kaptunk egy remek felvezetőt, majd egy fantasztikus második részt, később jött egy némiképp csendes elkészítés és most itt van a zárórész. Vajon méltó lezárást kaptunk a múltkori kicsit lágyabb film után?
2 hete vasárnap lehetőségem nyílt az 5. Mozinet Filmnapok alkalmából megtekinteni Jutin Kurzel Macbeth című filmjét, ami Shakespeare azonos címet viselő drámáját dolgozza fel. Izgatottan vártam a vetítést, mivel az előzetesek szemet gyönyörködtetőek voltak, de nem ez volt az egyetlen indok, ami miatt türelmetlenül vártam az alkotást. A legnyomósabb ok az, hogy két kedvenc színészem is játszik benne egy-egy főszerepet. Továbbá az sem elhanyagolható tény, hogy ezúttal csak feliratosan vetítették az alkotást. Hivatalos forgalmazásban a feliratos vetítések mellett ugyanis szinkronosan is láthatjuk. Nem rajongok a feliratos filmekért, de tény és való, hogy a Macbethet úgy kell látni. Ezek után nincs más hátra, mint hogy feltegyek egy kérdést. Vajon sikerült Kurzelnek vászonra adaptálnia Shakespeare művét?
Tegnap hajnali 3-kor jelent meg A hátrahagyottak második évadjának első része. Hogy őszinte legyek, az első évad után nem fűztem nagy reményeket a sorozathoz. Mivel a szezon roppant depresszív és sokszor idegen volt számomra, elég szkeptikusan vártam a folytatást. Bármennyire is kiemelkedett az egyre telítettebb sorozatok közül nem jósoltam számára nagy jövőt.
Remélhetőleg ősszel a magyar mozikba is beköszönt a Victor Frankenstein, James McAvoy és Daniel Radcliffe főszereplésével. Az előzetesből ítélve nem csak a látványra, hanem a sztorira is elegendő figyelmet szenteltek a készítők. Mi pedig türelmesen várunk és mormoljuk az imát, hátha valamelyik hazai forgalmazó megveszi a filmet.
A film megjelenése Amerikában stílusosan 2009.09.9-én volt esedékes. Bizony! A mai filmünk már 6 éves, ami fordítva ugye 9. Na, de hagyjuk is a poénkodást. A 9 egy remek képi és hangzásvilágú, átlagos történetű, remek karakterekkel megvalósított mese lett. Nézzük, hogy pontosabban miről szól.
