Amikor körülbelül másfél évvel ezelőtt megjelent a hazai könyvpiacon Tade Thompson neve, nem sokan ismerték még. Mára viszont már nem lehet elmenni a neve mellett. Igaz, jelenlegi története csak egy három részes kisregény, de annál több izgalmat rejt magában. Molly Southbourne ezer halála, majd a Molly Southbourne feltámadása után megérkezett a lezáró kötet is. A trilógia a végéhez ért, de bízunk benne, más regényei is meg fognak jelenni hamarosan nálunk.
Talán ez az egyik legismertebb idézet a James Bond történetekből. Rengeteg helyen előfordult már, aminek semmi köze a brit titkosszolgálat emberéhez, mégis olyan ikonikus mondat, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezen kívül talán csak a bemutatkozás, a “Nevem Bond, James Bond.” mondat, amit még többen idéztek már életükben. Bár az emberek többsége a filmekből ismeri a karaktert, azt már kevesebben tudják, hogy könyv és képregény is van belőle, sőt nyomtatott formában volt előbb. Most pedig egy új képregény arculattal is találkozhatunk, mely kicsit modernebb körülmények között ad új kalandokat az ikonikus karakternek.
Ahogy megyünk ki az őszből, egyre több jeles naphoz érünk el. Túl vagyunk a Márton napi libákon, illetve a lámpás felvonulásokon. Lassan vége a novembernek is, és megkezdődik a téli időszak. De mielőtt még eljutnánk a karácsonyig, van egy hagyományos nap, ami kiemelt szerepet kap a mostani könyvünkben. Luca napja, és a hozzá kötött bizonyos háromlábú szék történetét már mindenki kisgyermekként megismeri. De az egésznek van egy hátborzongató oldala, amibe igazából nem is gondolunk bele – egészen addig, amíg Fritsi Péter könyvét el nem olvassuk. Így, hogy már csak pár hetünk van addig, különösen hatásos a történet.
Mindig azt halljuk, hogy a gyermekek sokkal nyitottabbak, ők még „nem veszítettek el a látásukat”. Rengeteg cikk van ebben a témában, néha elég hátborzongató történeteket ismeretetőek is akadnak. De ha még nem is hiszünk benne, akkor is el kell ismernünk, hogy ők valóban nagyobb képzelettel rendelkeznek, mint mi, felnőttek. Elég csak a képzeletbeli barátokra gondolni. Akik lehet annyira nem is képzeletbeliek? Mindenesetre Gregus Gábor könyvében nagyon is valódi, létező teremtményekkel találkozhatunk, akik itt élnek köztünk. Legyen szó akár tündérről, akár a múltunk egy-egy ismert alakjáról.
Sokakban még mindig az a kép él, hogy képregényt csak a kocka, középiskolás fiúk olvasnak. Hiába nőtte ki magát a műfaj, sokat nem változtak az elképzelések. De talán már látszik a fény annak a bizonyos alagútnak a végén, hiszen egyre több női karakter bukkan fel, sőt, kap külön történetet. Mint ahogy a jelenlegi képregény témánk főhőse, Marvel Kapitány is. Ezzel egyidejűleg pedig egyre gyarapodik a női olvasók tábora, hiszen példaképként is szolgálhatnak az erejükkel, az eszükkel és a jellemükkel a legfiatalabb olvasóknak.
Sokáig nem olvastam el George R. R. Martin Tűz és Vér című könyvét. Úgy voltam vele, a Trónok harca könyvsorozat is várat magára – vagy az író váratja a rajongókat, ugyanis egyben szeretném majd olvasni -, akkor miért éppen az előzménnyel kezdjem. Aztán persze beharangozták az előzmény sorozatot, a Sárkányok házát, de a remény élt tovább, hogy előbb kijön még az utolsó kötet. Ez nem jött össze, ezért aztán mégis kézbe vettem még a megjelenés előtt – ami most, augusztus 22-én lesz elérhető az HBO Max műsorán – a Targaryenek történetét. Mondanom sem kell, nem bántam meg.
Mindenki álmodik, még ha nem is emlékszik rá, amikor felkel. Álmainkban bárkik és bármik lehetünk, csak a képzeletünk szab határt. Vagy esetleg mégsem? Talán mégis létezik egy nagyobb hatalom – egy Végtelen -, aki irányítja, kordában tartja ezt a világot? Ez persze csak filozofálgatás, azonban Neil Gaiman történetének alapját ennek a nagyobb hatalomnak a megléte adta. Akár hiszünk a létezésében, akár nem, azzal mindenképpen egyet kell érteni, hogy a kötet a fantázia világ egyik kiemelkedő képregénye.
Kim Stanley Robinson mert nagyot álmodni, és elmesélte nekünk, milyen lesz az életünk a jövő században, ha így folytatunk mindent tovább. Alapvetően is rengeteget foglalkozunk a klímaváltozással, folyamatos klímastratégiákat láthatunk, mégsem vesszük elég komolyan az intő jeleket. Egészen addig, amíg nem találjuk ott magunkat, hogy minket is elárasztanak a tengerek. Amikor majd áradás hullámokkal kell szembenézni, és az egész addig megszokott életünket a feje tetejére állítja a víz, akkor már késő lesz megbánni. Pedig a változás előszelével nap mint nap szembenézünk, hiszen mindannyiunkat megviselnek a naponta változó frontok, a megbolondult időjárás.
Június 22-én megérkezett Az Esernyő Akadémia várva várt folytatása a Netflix kínálatába. Ahogyan az első két évad, a harmadik is pillanatok alatt a legnézettebb műsor lett a szolgáltatónál. Ez nem véletlen, hiszen a szuperhősök egyébként is a virágkorukat élik. Ellenben a többi felkapott képregénnyel, ezek a karakterek sokkal közelebb állnak az átlag emberekhez, a nézőikhez. A világ megmentése a feladat, de közben annyira hétköznapian viselkednek, hogy akár a szomszéd család is lehetne a helyükben.
Rengeteg könyv, film, sorozat, rádiójáték – és még sorolhatnám a végtelenségig a lehetőségeket, mert biztos van olyan, amiről még csak nem is hallottam – foglalkozott már a jövő témájával. Mindenkit érdekel, mi lesz velünk 10, 20, 50, vagy akár 100 év múlva. Hova jut a technológia? Hogy alakulnak a ma létező szervezetek sorsa? Ki marad meg, és ki veszik bele a történelembe? És persze a legfontosabb: ennyi ember hogy fér el a Földön, lesz-e Föld még egyáltalán, és a Holdra is ki tudunk-e költözni. Dömötör László, ha nem is biztos válaszokat, de egy alternatív jövőképet ad A Hold hősei című könyvében. Bár az egész történetet a Vöröskereszt, mint segélyszervezet tölti ki, mégis egy kalandos, könnyed sci-fi művet vehetnek kézbe az érdeklődők.
