Mivel régen találkoztam már olyan alkotással, ami akkora ellenérzéseket váltott ki, mint az élőszereplős A kis hableány, ezért úgy döntöttem, hogy ez is egy tabumentes cikk lesz. Noha nem azért, mert az alkotás maga feltétlenül indokolná ezt. Vagy mert olyan módon szeretnék beszélni erről az alkotásról. Hanem inkább egyfajta figyelemfelhívó jelleggel, miszerint bizonyos dolgokhoz nem árt kicsit nyitottabban hozzáállni.
Valószínűleg senki sem gondolta volna, hogy a Halálos iramban széria egyszer el fog jutni a tizedik részéig. Főleg azután nem, hogy az egyik főszereplőt alakító Paul Walker tragikus módon elhunyt. Azonban a Diesel-motor minden értelemben tovább dübörgött és bár állítólag hamarosan kapni fog majd valamiféle befejezést. Ám bizonyos jelek arra utalnak, hogy ez nem feltétlenül lesz majd így. Vagy legalábbis valahogyan folytatni akarják majd ezt a szériát. Már csak azért is, mert lassan akár át is lehetne keresztelni az egészet a Vin Diesel nyugdíjalappá. Mindenesetre most itt van immáron a tizedik csapatás.
Habár a Disney kétségkívül sokmindent elvett a Star Wars-ból, azonban sok olyan dolgot is hozzáadott vagy legalábbis igyekszik hozzáadni, amik nem feltétlenül rosszak. Ilyen például Doktor Aphra széria, ami egyelőre ugyancsak képregény formájában létezik. Illetve van egy Sarah Kuhn nevű szerző által írt könyv is, ami igazából egy hangszínjáték írásos formája. Viszont nincs kizárva, hogy az egeres cég a jövőben esetleg valamilyen mozgóképes formába is szeretné majd önteni ezt a karakter. Bár igaz ez sajnos helyenként felvetne bizonyos problémákat, mivel a Doktor Aphra történetek nagyrészt a Birodalom visszavág és az Új remény eseményei között játszódnak.
Az antagonista vagy ahogyan a köznyelvben általában használják a főgonosz karaktere mindig is egy kardinális dolognak számított a különböző történetekben. Hiszen a főgonosz személye az, ami meghatározza, hogy milyenek a főhősök, illetve hogy milyen mértékű a fenyegetés. Vagyis ezáltal a történet irányát és némileg talán magát a konkrét világot is, amiben játszódik az adott történet. Természetesen a gonosz karaktereknek is számtalan különböző típusa van, ám ezek közül is kiemelkedik egy bizonyos típus, az úgynevezett Mastermind, avagy másszóval a Zseniális elme, aki mindig mindent átlát és aki általában több lépéssel mindenki előtt jár. Aki nem feltétlenül azért ijesztő, mert valami ordenáré bitangnagy kigyúrt kegyetlen akárki, hanem mert rendkívül intelligens és látszólag szinte mindig mindent előretud. Ennek a karaktertípusnak pedig a nonpluszultrája nem más, mint a Star Wars széria Thrawn főadmirálisa.
Oké legyünk őszinték. Ha felmerül, hogy jön egy új romantikus alkotás, ami helyenként akár tartalmazhat úgymond pikáns jelenteket is, főleg hogyha az még valami hű de sikeresnek kikiáltott könyv alapján is készült, akkor az ember automatikusan lejjebb viszi az elvárásait. Ezért pedig valljuk be elég sokan és elég sokat tettek az utóbbi években. Így jöhetett létre az Alkonyat széria, ami egyébként így visszatekintve még nem is volt annyira szörnyű. Aztán jöttek az 50 árnyalat alkotások, meg a Miután, amiből egyébként már készül a cikk, ám a jelenleg abszolút nonpluszultrája ennek a műfajnak az a 365nap, amiről már olvashattok tőlünk. De a magyar szerzők is hozzájárultak ehhez a dologhoz, többek között a korábban itt bemutatott Édes tini élet című alkotással. Viszont ezek mindegyikén túltesz a Gyönyörű sorscsapás, amiből bár esküszöm, hogy nem akartam, de végül mégis csak egy tabumentes cikk lesz belőle. Szóval újfent olyan dolgokról és olyan módon kell beszélnünk, ami egyesek számára esetleg kellemetlen vagy visszataszító lehet.
Minden iparágnak megvannak a maga jellegzetes képviselői, így a videojátékiparnak is. Ezek közül az egyik éppenséggel pont Mario. Maga a karakter szinte már a kezdetektől fogva jelen van a videojátékpiacon ilyen vagy olyan formában. Különleges ismertető jegye pedig a kék kantáros nadrág, a neve kezdőbetűjével ellátott sapka és természetesen a jellegzetes bajusza. Habár maguk a Mario játékok talán már nem annyira elterjedtek, mint korábban, viszont a karakter továbbra is elég népszerű és nem mellesleg időközben köré is felépítettek egy komplett univerzumot, egy afféle Marioverse-t. Így hát most amikor sorra jönnek ki a különböző videojáték adaptációk várható volt, hogy előbb vagy utóbb a kis bajszos olasz vízvezetékszerelő is sorra fog kerülni.
A csapat a legfőbb fegyver. Ez volt a marketing szövege a videójátékipar egyik legegyedibb játékának a Star Wars Republic Commando-nak. Habár a játék annak idején nem kapta meg őt megillető elismerést, még ha idővel kult státuszba is emelkedett. Azonban az általa képviselt szellemiséget egy másik alkotás végül továbbvitte. Ez lenne a Gears of war. A Gears of war, avagy röviden GOW alapvetően egy hat részes videójáték sorozat, már ha a Gears Tactics nevezetű különálló stratégiai játékot nem vesszük hozzá. Valamint a játékhoz természetesen készültek különböző könyvek, illetve képregények, amelyek afféle kiegészítőként szolgálnak a történet számára.
Nehéz lenne megmondani, hogy mi is most pontosan a helyzet a Star Wars háza táján. Filmek továbbra sincsenek. A sorozatok bár kétségkívül minőségiek, ám a színvonaluk eléggé ingadozó. Egyedül talán az animációs filmek, vagyis hát sorozatok azok, amelyek valamennyire még tartják magukat. Igaz, azok meg sokaknak nem tetszenek. Pedig a Bad Batch, aminek szerintem újfent borzalmas lett a magyar fordítása és éppen ezért nem is használom, második évadda valami olyat képes nyújtani, amit réges régen láttunk már a messzi messzi galaxisban.
Talán még a Jurassic World háromról szóló kritikában említettem meg azt, hogy a dinoszauruszokkal vagy legalábbis a hozzájuk hasonló lényekkel nemcsak hogy szinte mindent el lehet adni, hanem ilyen az emberek egy jelentős része sokkal elnézőbb is az adott alkotás hibáival szemben. Pláne, hogyha még valami éppen aktuálisan felkapott vagy közkedvelt színész is szerepel benne. Hasonló a helyzet a 65 című alkotással, ami már az előzetesében sem akarta többnek mutatni magát, ami. Vagyis egy scifi akció kaland dinókkal Adam Driver főszereplésével.
Vannak olyan alkotások, amikről az ember úgy érzi, hogy mindenképpen beszélnie kell. Ilyen volt nálam például a Lányok Dubajban című film is, amiről bővebben az alábbi linken olvashattok. Hasonló a helyzet az Édes tini élet című könyv, vagyis hát könyvekkel is, amikről szintén muszáj vagy legalábbis érdemes lenne beszélni, mert olyan dolgok vannak benne, amik mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ezt azonban újfent olyan módon kell megtenni, ami egyesek számára kellemetlen, felkavaró vagy akár egyenesen visszataszító is lehet. Szóval ismét egy tabumentes cikk következik.
