Vannak olyan alkotások, amelyek sokszor úgy kapnak valamilyen és válnak ezáltal valamiféle franchise-á, hogy igazából azt az ég egy adta világon semmi nem indokolja, leszámítva persze bizonyos anyagi érdekeket. Ugyan kétségkívül vannak olyan franchise-ok, ahol minden alkotás egyfajta azonos színvonalat képvisel. Sőt, adott esetben az egyes részek akár még minőségileg is képesek szintet lépni. Ilyen például a Toy Story széria is. A Toy Story-nak ugyanis nem csakhogy minden egyes része magas szintű szórakozást nyújt, hanem emellett még minden része valami kifejezetten elgondolkodtató és releváns témákat is dolgoz fel. Habár a legutóbbi rész során meglehetősen kétségessé vált, hogy miként is folytatható tovább ez a széria. Viszont az alkotók, vagyis hát jobban mondva a Toy Story jogait birtokló Disney megtalálta a módját, hogy hogyan tudja a továbbiakban felhasználni ezt a franchise-t. Így született meg a Lightyear című alkotás.
(tovább…)Vannak olyan alkotások, amelyek eleve előnyös helyzetből indulnak, mivel valami olyan dolog van bennük, ami annyira élvezetes a közönség számára, hogy akár az adott mű összes hibáját is képesek figyelmen kívül hagyni miatta. Ilyen például szinte az összes dinoszauruszos alkotás. Merthogy az óriás hüllőket mindig is egyfajta sajátos rajongás övezte, ami valahol teljesen érthető, hiszen legyünk őszinték, valóban magukkal ragadó és különleges teremtmények. Személy szerint bevallom én is nagy dinó rajongó vagyok és szinte az összes filmet láttam vagy legalábbis mindig felkelti az érdeklődésem, ha egy alkotásban láthatom őket. Márpedig ezeknek egyik, ha talán nem a legkiemelkedőbb darabja a Jurassic széria, aminek a legújabb része a Jurassic World: Világuralom.
(tovább…)Általában egy alkotó törekedni szokott arra, hogy valami olyan újszerű vagy éppenséggel különleges dolgot mutasson a közönségnek, ami szándékai szerint kiemeli vagy legalábbis megkülönbözteti majd őt a többi társa közül. Persze az ennek az érdekében használt eszközök és módszerek sok esetben nem érik el az alkotó által kívánt hatást és inkább érdektelenségbe fullad vagy adott esetben akár még ellenszenvet is kiválthat a közönségben. Viszont vannak olyan esetek, amikor egy-egy ilyen újítási szándék annyira bejön, hogy akár önálló műfajjá, hova tovább akár kultúrtörténeti mérföldkővé is válhat. Lásd például a Gyűrűk ura esete. Valami ilyesmi szándék vezérelhette a Kirakós című alkotás létrejöttét is, ami egy határozottan érdekes módszerrel kíván interakcióba lépni az esetleges közönségével.
(tovább…)Habár nem feltétlenül lesznek majd rendszeresek az ilyen típusú cikkek. Azonban vannak bizonyos alkotások, amelyek olyan témákat dolgoznak fel, amik adott esetben sérthetik egyesek jóízléssét, vagy túlzottan felkavaróak lehetnek vagy akár a téma jellege okán olyan módon szükséges beszélni az adott alkotásról, ami egyesek számára visszataszító lehet. Éppen ezért ilyekor mindig előre jelezve lesz, vagy legalábbis én személy szerint biztosan jelezni fogom, hogyha valami ilyen típusú cikk jön. Márpedig a Lányok Dubajban egy kifejezetten olyan jellegű alkotás, ami megköveteli, hogy nyíltan és kendőzetlenül beszéljünk bizonyos dolgokról. Szóval ennek tudatában olvassa tovább mindenki ezt a cikket.
(tovább…)Mivel mind az adott alkotás, mind pedig a hozzákapcsolódó téma olyan jellegűnek számít, ezért szükségesnek tartom, hogy a soron következő cikk folyamán előkerüljenek bizonyos dolgok, amelyek afféle tabunak számítanak. Valamint rendhagyó módon maga a cikk is helyenként meglehetősen szókimondó és némileg talán obszcén is lesz. Ez persze lehet, hogy sokak számára olykor valamelyest zavaró vagy kellemetlen, esetleg akár felháborító és visszataszító is lesz. Azonban mindez csak is azért van, hogy lehetőleg minél többen és lehetőleg minél jobban megértsék, hogy pontosan mi is a probléma ezzel az úgynevezett alkotással. Emellett azt is köteles vagyok jelezni, hogy a cikk rendkívül spoileres lesz az adott alkotással kapcsolatban. Szóval csak is ezeknek a dolgoknak a tudatában olvassa tovább mindenki ezt a cikket.
(tovább…)Sokféle klisé létezik, amiből az egyik hogy adott egy a szakmájában, vagy legalábbis az élet valamely területén sikeres, ám ugyanakkor meglehetősen kiégett és komor hangulatú személy, aki egyszer csak összetalálkozik egy vidám, élettelteli és általában együgyű illetővel, majd belekerülnek valamilyen drámailag megterhelő és/vagy életveszélyes helyzetbe, többnyire persze az akaratukon kívül, amiből azután valahogyan ki kell jutniuk és természetesen közben a két fél valamiért egymásba szeret. Persze attól, hogy valami klissés még nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz is. Hiszen megfelelő hozzáállással és kellő kreativitással szinte mindenből ki lehet hozni valami jót, vagy legalábbis valamilyen formában élvezhetőt. Valószínűleg ilyen megfontolásból készülhetett el Az elveszett város című film is.
(tovább…)Gyakran ismétlődő jelenség a különböző alkotásoknál a hányattatott sorsú kisember motívuma, aki vagy egy általa előidézett vagy egy éppenséggel rajta kívül álló okból valamilyen szorult élethelyzetbe kerül és emiatt valami erkölcsileg megkérdőjelezhető dolgot kényszerül csinálni. Természetesen ennek az a célja, hogy a közönség minél jobban azonosulni tudjon az adott karakterrel vagy helyzettel és igazság szerint, hogyha megfelelően kidolgozzák az egészet, akkor az egy kellően erős drámai szállal tudja felruházni az adott alkotást. Ugyanakkor az sem számít ritkának, hogy bizonyos alkotók ezzel a módszerrel kívánják elfedni az egyes alkotásaik hibáit a közönség elől. Persze olykor nem könnyű megállapítani, hogy mi tesz jót vagy rosszat egy adott alkotásnak. Így van ez a Rohammentő esetében is.
(tovább…)Sok vita van az egyes mesék hatásairól és természetesen a vita egyik fő pontja, hogy vajon a régi vagy pedig az új típusú mesék a jobbak. Noha persze azt sem könnyű meghatározni, hogy mi és mikortól számít réginek, mert például azok a mesék, amelyek az én gyerekkoromban még újak voltak mostanra már inkább régieknek számítanak. Ráadásul vannak olyan mesék, amelyek számos újrafeldolgozást kaptak vagy akár még a mai napig is folytatódnak valamilyen formában. Lásd például a Spongyabob című alkotás. Az igazság azonban az, hogy mindig is voltak, vannak és feltehetően lesznek is majd jó és rossz mesék. A különbséget pedig sokkal inkább abban kell keresni, hogy milyen szellemiségben készültek vagy éppenséggel készülnek az egyes alkotások. Márpedig ilyen téren megfigyelhető, hogy az úgynevezett régebbi mesék általában véve inkább szólni akartak valamiről, míg az újabb típusú mesék inkább már csak pusztán szórakoztatóak szeretnének lenni. Azonban szerencsére vannak olyan alkotások és persze olyan alkotók is, akik igyekeznek valahogy összekombinálni ezeket a dolgokat és ilyenkor születnek meg az olyan alkotások, mint a Cuphead Show.
(tovább…)Ha valaki igazán rajong egy adott alkotásért, akkor azt akár mértéktelen mennyiségben is képes fogyasztani. Legyen szó könyvekről, filmekről, sorozatokról, képregényekről vagy pedig videojátékokról. Ráadásul ezek a különböző felületek sok esetben össze is szoktak függeni egymással, ezáltal pedig egy sokkal kiterjedtebb élményt képesek nyújtani. Számos ilyen alkotás van és az sem titok, hogy az alkotók sokszor tudatosan igyekeznek is ilyen módon kiterjeszteni az adott alkotást. Már amikor és amennyire lehetséges. Ezt hívják franchise-osításnak. Részemről nem titok, hogy hatalmas Star Wars rajongó vagyok, aminek a legfőbb oka, hogy annak idején ez volt az első film, vagyis hát a Baljós árnyak, amit gyerekként moziban láttam és bár az idő múlásával némileg árnyalódott bennem a franchise-ról alkotott kép. Viszont minden hibájával együtt még most is képes magával ragadni ez az alkotás per széria. Éppen ezért kimerem jelenteni, hogy a Book of Boba Fett, sajnos nem tudom, hogy mi a magyar címe a legjobb dolog, ami ezzel a szériával jelenleg történhetett. Nem feltétlenül állítom, hogy ez lett az eddig legjobb Star Wars-os alkotás. De határozottan az, amire a franchise-nak szüksége volt. Azonban ennek megértéséhez kénytelen vagyok spoilerezni a sorozattal kapcsolatban. Szóval ennek tudatában olvassa tovább mindenki ezt a cikket.
(tovább…)A krimi az egyik, ha nem a legnehezebb műfaj. Ennek legfőbb oka, hogy ennél a műfajnál az alkotónak meglehetősen képben kell lennie az adott alkotással. Ugyanis ahhoz, hogy egy krimi bármennyire is működőképes legyen, ahhoz kellően összetettnek és kidolgozottnak kell lennie. Tehát nem lehetnek benne sem felesleges részek, sem pedig elvarratlan szálak. Kivéve persze akkor, hogyha egy többrészes alkotásról van szó. Emiatt az alkotók egy jelentős része nem is feltétlenül szokott teljesértékű krimiket csinálni, hanem inkább csak egy afféle nyomozós történeti szálat szoktak belerakni az adott alkotásba, ami így egy lényegesen nagyobb alkotói szabadot ad és ezt általában arra szokták használni, hogy más műfaji elemekkel vegyítsék azt a bizonyos alkotást. Ugyanis bár a legtöbb műfajra igaz, de a krimire különösen, hogy nem is annyira a történet az, ami igazán érdekes, hanem az, ahogyan az meg van valósítva. Márpedig a megvalósítás terén mindig lehet valami újat vagy különlegeset vagy éppenséggel akár érdekeset is mutatni. Erre igyekszik kísérletet tenni a Páduai is.
(tovább…)