Egyre jobban érzem azt, hogy a Netflix kerülgeti a tömeggyártott filmek mocsarát és már-már a lábujjhegyét mártogatja bele. Habár az utóbbi évek a streamingszolgáltatók felfutását igazolták itthon is, ez sajnos nem jelenti azt, hogy mindig magas minőség vár minket az új filmes és sorozatos megjelenések terén. A pénteken debütált Kate című film egyestés szórakozásnak elmegy, de többet ne várjunk tőle.
Egy gyermekek számára készített animációs film akkor teljesíti be valódi küldetését, ha a története rendelkezik releváns üzenettel a fiatalabb korosztály számára, könnyedén emészthető formában. Egyesek úgy tartják, hogy egy ilyen műnek mind a felnőttek, mind a kisebbek számára értékes mondanivalóval kell rendelkeznie. Én erre azt mondom, nem minden esetben van erre szükség. Vannak történetek, amelyek már azzal is célt érnek, ha a megcélzott közönséget sikerül elérni. Ilyen mai filmünk is, Az életteli Vivo.
Fényesebb korukat élik a videójátékok, mint valaha. Az iparban, a szórakoztatásban és a művészetekben is vannak bizonyos korszakok, melyeknek megvannak a maga sajátosságai. A játékok is hasonló cipőben járnak jelenleg, mint a filmek. Sok régi nagy név kerül mostanában elő felújítva, next-gen stílussal a mostani generáció elé. A kortárs játékosok saját igényeikhez mérten részesülhetnek azokban az élményekben, amelyeket mi 90-es születésű boomerek is átélhettünk. A Capcom nagysikerű videójáték franchise-za, a Resident Evil ezúttal a Netflix gondozásában kerül feldolgozásra. A négy részes animációs sorozat a játékok idővonalának köztes eseményeibe ékelődik bele.
A szülői lét rettentő sok kihívás elé állítja az embert. Nemcsak a kezdetektől, hanem egy egész életen át viselik az emberek ezt az áldott terhet. Ez a feladat két embernek is feladja olykor a leckét, nemhogy egy egyedülállónak, akinek a gyereknevelés mellett még a saját privát életének kihívásaival is szembe kell nézni. Kevin Hart 2021-es filmjében magára vállalta ezt a rendkívül nehéz szerepet, hogy bemutassa, milyen kihívásokat tartogat egy egyedülálló ember számára az Apaság.
(tovább…)Az álmatlanság témaköre talán túl lassú és melankolikus hangulatú téma ahhoz, hogy filmek készülhessenek belőle, ennek ellenére születtek már jobb és rosszabb művek is a témában. Gondoljunk csak például Christopher Nolan Álmatlanság című thrillerére, amely kétség kívül a rendező munkásságának egy igen jelentőségteljes darabja. Az alváshiány komoly egészségügyi problémákat vet fel, amelyek rendkívül jó alapot adhatnak egy történetnek. A kérdés az, hogyan használja ki ezt a sok lehetőséget rejtő témát a Netflix legújabb filmje, az Ébrenlét.
(tovább…)Pszichológiai témájú thrillerekből annyi van a filmvilágban, mint égen a csillag. Az elme működéséről igen nehéz releváns filmet készíteni, tudatában annak, hogy egy olyan téma szolgáltatja az alapot, amelynek a mai orvostudomány is csak a felszínét kapargatja. A fóbiák kérdése a pszichológián belül is a legrejtélyesebb terület. Ebben a témában próbál elmerülni az idei Nő az ablakban című film.
Elérkeztünk cikksorozatunk utolsó részéhez. Fiatalkorom animéi, melyeket a tévében láttam, nagyban hozzájárultak a műfajhoz való vonzalmamhoz. Mégis vártam ezt az utolsó felvonást, hiszen ebben a részben egy nem mindennapi animét hozok el Nektek. Ez a mű az első megtekintése óta számomra a legkedvesebb és melyet jobbára a hozzám hasonló korúak (90-es születésűek előnyben) ismerhetnek. És még köztük sem annyira populáris darabról van szó. Szóval puskát a vállra és induljunk a hófödte, zord japán hegyekbe, hogy levadásszuk a hatalmas ellenséget, aki fenyegeti otthonainkat! Jöjjön a Ginga Nagarebosi Gin, azaz az Ezüst Nyíl!
Egyszer minden jónak vége szakad, és ez erre a cikksorozatra is igaz. Sok jó animét végigjártunk közösen, amelyek nagyban meghatározták a fiatalkorunkat és a műfajhoz való kötődésünket. A finálé előtt összeszedtem pár olyan művet, amelyek nem kaptak saját cikket, de nem mehetünk el mellettük szó nélkül. Íme, pár említésre méltó darab, melyekre mind jó szívvel emlékezünk.
Mindnyájan egyetérthetünk abban, hogy a magyar nyelv az egyik legválasztékosabb szóhasználattal rendelkező nyelv a világon. Operákat és eposzokat megszégyenítő gyönyörűséggel tudjuk kialakítani a mondatainkat, és mindemellett más nyelveket megszégyenítő módon tudunk szidalmazni, trágárkodni és káromkodni. E téren nyugati embertársainknak sem lehet panasza saját nyelvére. Az amerikai angol nyelv is bővelkedik ilyesfajta gyönyörűen megbotránkoztató szójátékokban. Az est házigazdája Nicolas Cage, aki bevezet minket A szitokszavak történetébe.
(tovább…)Szomorú tény, hogy még a mai felvilágosult társadalmak is szenvednek attól a betegségtől, amit úgy hívunk, hogy kirekesztés és háttérbe szorítás. Az etnikumok háttérbe szorításáról van szó, amely jelenség egytől-egyig minden társadalmat fertőz, szinte már az idők kezdete óta. Hiába telik-múlik az idő, ez a ragály nem tűnik el soha. Ezek az intoleráns eszmék a legszembetűnőbben talán az Amerikában élő afroamerikai közösségeket érintették, és sajnos ebben az esetben nem beszélhetünk tisztán múlt időben, mert a 158 évvel előtti társadalmi berendezkedés hatásai még a mai napig érezhetőek. A Netflix gondozásában készült Ma Rainey: A blues nagyasszonya című film visszarepít minket majdnem 100 évvel korábbra, hogy bemutassa, miként próbál ez a közösség menedéket találni a zenében és érvényesülni ebben a hatalmas és zord társadalomban.
(tovább…)
