Tegye fel a kezét az, akinek gyerekkorában nem meséltek tündérmeséket. Ha van köztetek ilyen, akkor nektek azt tanácsolom, hogy ne kövessétek el ugyanezt a hibát a saját gyerekeitekkel. A kicsiknek igenis szükségük van mesékre, és ha lehet, akkor ne a filmgyárakban készült giccses történeteket toljuk eléjük, mondván, hogy míg nézi, addig is csöndben van. A mese gyógyít, fejleszt és okít. Ráadásul felnőttkorban is szívesen emlékszünk vissza egy-egy kedvenc történetre, mely melegséggel tölti el a szívünket.
Most viszont egy regényt hoztam. Egy magyar írónő fantasy történetét, mely a Grimm-meséken túl, a magyar folklórt, a népmeséket és a tündérmeséket is beleszövi a történetbe. Egy fantasztikus regényt, mely bővelkedik humorban, drámában és megbizsergeti a lelkünket. Valami olyat adott a számomra, amit gyerekkorom óta nem nagyon éreztem. Felszabadított és kikapcsolta körülöttem a világ zaját.
