A Metro univerzum rajongójaként botrányos elmaradással ugyan, de be kell valljam, csak most jutottam el az utolsó fősodratú Metro játékhoz, az Exodushoz. És bár sokaknak már valószínűleg lerágott csont, de én kifejezetten szeretek visszamenni régebbi játékokhoz és néha jó látni hogyan állják meg a helyüket a mai felhozatal mellett. Így hát tartsatok velem egy ki Metro: Exodus visszatekintő kritika erejéig.
Csütörtökön, tehát december 12-én, immáron kerek tizedik alkalommal szervezték meg, az utóbbi években a gaming világ talán legnagyobb eseményévé váló The Game Awards-ot, ahol a kötelezően kiosztott év játékai díjak mellett a videojáték ipar legnagyobb bejelentéseinek is helyt ad a rendezvény. És bár idén kissé ellentmondásosan kanyarodtunk rá a rendezvényre, azt hiszem a megszokottat és az elvártat ezúttal is tudta hozni Geoff Keighley csapata.
Az elmúlt hetekben a gamer társadalom, a profi médiumoktól kezdve, a tartalomgyártókon át, egészen az „mezei” játékosokig a Ubisoft aktuális belső állapotától és tevékenységétől volt hangos és hangos a mai napig is. A francia kiadó óriás, valljuk be, nincs éppen jó passzban. A legutóbbi, nagy reményű játékai, a milliók által messiásként várt Star Wars: Outlaws-szal az élen, sorra megbuktak, aminek következtében a cég tőzsdei értéke történelmi szintű mélységbe zuhant és a tulajdonosoknak már azt kell fontolgatnia, hogy ki tudja kimenteni őket, illetve ki kell-e vonulniuk tőzsdéről.
(tovább…)Most, hogy véget ért a nyár, lementek a nyaralások, a gyerekek újra az iskolapadban ülnek és beköszöntött a sz…eles, esős, hideg idő, emberek sokasága sírja vissza a napsütötte évszakot, ki ezért, ki azért. De annak menthetetlenül reszeltek idénre, lehet várni megint jó kilenc hónapot. De szerencsére van nekünk olyan hobbink, aminek segítségével bármi is lehetséges, így akár képzeletben és hangulatban vissza is repülhetünk a nyárba, vagy az örök nyárral kecsegtető pontjainak a világnak. Naná, hogy videojátékokról van szó! Kiváltképp azokról, amik valami formában nyárias helyszínnel, vagy témával rendelkeznek. Ha nektek is hiányzik a nyár, maradjatok velünk, mert az alábbi toplistában olyan játékokat hozunk nektek, amikkel újra átélhetitek.
Van pár olyan örökzöld téma a popkultúrában, amihez az alkotók újra és újra nyugodtan visszanyúlhatnak, mert az emberek, korosztálytól és médiumtól függetlenül kajálni fogják. Ilyen például az apokalipszis/kataklizmikus esemény, a zombik, és a vámpírok. Meglepő módon, a jelenlegi cikk alanya, a Vampyr utóbbi témakörhöz nyúl hozzá. Videojátékok között is volt már pár emlékezetes alkotás a témában, de a Life is Strange-et is jegyző Dontnod (manapság Don’t Nod) valami újat kívánt hozni a régi bejáratott témába és habár szerintem nem sikerült mindent maradéktalanul megvalósítaniuk, az biztos, hogy az elmúlt évek mezőnyével összevetve kifejezetten egyedi alkotást tettek le az asztalra.
A Far Cry a Ubisoft egyik legrégebben futó, jelenleg is folyamatosan aktív sorozata. És habár voltak hullámzások a széria sikerében, de messze nem osztotta meg soha annyira a közönséget, mint a kiadó más címei alatt futó játékai és nagyjából sikerült stabilan hoznia ugyanazt a relatív vállalható szintet. A magam részéről én már az első rész óta nagyon szeretem a Far Cry játékokat és habár soha nem ragadott magával annyira, mint mondjuk a szintén Ubisoftos Assassin’s Creed, de mindig szívesen ültem le elé. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a negyedik résznél már megjelentek a repedések a szérián, az ötödik epizód pedig már egyértelműen mutatta a Ubisoft formula kifáradásának jeleit, amit már annyi helyen, annyiszor tárgyalt mindenki. Éppen ezért esett nekem ki a Far Cry hatodik része, amit csak most, két és fél év után vettem elő. Na de igazam volt-e vajon, hogy nem rohantam azonnal végigjátszani?
Tavaly májusban olyan dolog történt kis hazánkban, ami nem csak itthon, hanem még a világon is kivételesnek és rendkívüli eseménynek minősült volna a gamerek és a videojátékokhoz bármilyen formában kapcsolódó emberek számára. Ez volt az első Gamer Symphony a Budafoki Dohnányi Zenekar kottájából, amely esemény keretein belül híres és kevésbé híres, de mindenképp remek videojátékos zenéket vittek színpadra. A végeredmény pedig nem csak kiválóra, de úgy fest hagyományteremtőre sikeredett, ugyanis csak egy picit több, mint egy évvel később, vasárnap, június 9-én ismét megrendezésre került az MVM Dome-ban a második Gamer Symphony koncert, amit talán lekicsinylő is így hívni, ugyanis a második felvonás már egy komplett audiovizuális showműsorként tárult a szemeink és a füleink elé.
A CD Projekt Red 2020-as Cyberpunk 2077 játéka olyan hullámokat gerjesztett pozitív és valamilyen formában negatív irányba is, hogy évekre megosztotta a gamer társadalmat és egy rakás érdemi és kevésbé érdemi vitának adott alapot.
Hollywood, meg úgy általánosságban a nyugati világnak van egy érdekes és nagyon erős vonzalma a feudális japán harcosainak (szamuráj, shinobi, stb.) kultúrája iránt, ami a szórakoztatóiparban is tetten érhető. Gondoljatok csak bele, hogy mennyi nyugati gyártású film, sorozat, videójáték, képregény, könyv létezik ami a témát dolgozza fel, akár célzott vagy épp célzatlan hitelességgel, akár csak merítve a korból/kultúrából.
Az utóbbi kategória egyik ékes példája James Clavell 1975-ös Sógun (vagy A sógun, ahogy tetszik) című regénye, melyet 1980-ban vászonra is vittek és egész komoly kultklasszik lett belőle. A fentieket és azt figyelembe véve, hogy a remake-ek korát éljük, nem volt csoda, hogy bejelentették A sógun modernizált változatát. És habár a szereposztás bizalomra adott okot, a többség mégis kétkedve állt a hírhez. Valljuk be, volt alapja. Na de tévedtünk-e? Szerencsére igen!
Sokszor volt már arról szó, hogy kétségkívül minden idők egyik legnagyobb szórakoztatóipari franchise-za a Microsoft koronahercege, a Halo. Akármekkora cím is Master Chief története és akármennyire is instant pénznek minden ami a Spártaiakról szól, az élőszereplős adaptáció csak kínkeservesen akart megszületni. Konkrétan több, mint egy évtizedbe tellett, míg egy Neil Blomkamp vagy Guillermo Del Toro rendezésében és Peter Jackson producerkedése mellett megszülető egész estés film helyett végül 2022-ben, a Paramount jóvoltából megérkezett az immáron sorozatos megoldás első évada.
