Szerintem már mindannyian nagyon várjuk a Mass Effect: Legendary Edition megjelenését, hogy végre ismét átélhessük és végigizgulhassuk Shepard parancsnok és társainak nem mindennapi kalandját. A magam részéről úgy voltam vele, hogy míg várok a felújított változatra, addig felelevenítem kicsit emlékeimet a sorozat legutolsó részével kapcsolatosan. Ez ugyebár a közel 4 éves Andromeda, melynek megjelenéskori kálváriájáról szerintem minden gamer hallott már és nincs Mass Effect rajongó, aki ne esett volna mély depresszióba a 2017 márciusi állapotok láttán. Na de mi a helyzet most, a javítások után és ennyi év távlatából, amikor már nem fájnak annyira a sebek? Alább megírom nektek.
(tovább…)A videojátékok szerelmeseinek mindig egy csomó opciója volt arra, hogy kedvtelésüknek adózzanak. Kezdetben lehetett ez játéktermi masina, a jó öreg kazettás, vagy bármelyik korai konzol, de akár az első PC-k is. Azóta az ipar elég komolyan egységesedett és napjainkra már „csak” három fő platform harcol a kockák kegyeiért, illetve a Nintendo teszi a dolgát amolyan különutas bandaként. Jelen cikkben inkább a „három nagy” harcáról fogok szót ejteni és némi betekintést nyújtani a különböző platformok előnyeibe és hátrányaiba is.
(tovább…)2014 tavaszán a Ubisoft igazán merészet vállalt egy teljesen új és friss cím, a Watch Dogs megjelentetésével. Pontosabban már jóval előtte mertek nagyot álmodni, hiszen 2009-ben álltak neki összerakni a játék alapjait, a 2012-es bejelentés után pedig igen komoly médiakampányba és hype-hergelésbe kezdtek. Ennek meg is lett az eredménye. Az emberek teljesen ráfüggtek, várták mint a messiást, aztán amikor a játék megjelent és enyhén szólva is nem pont úgy nézett ki, mint az E3 demókon, nem pont az volt a játékmenet, mint várták az emberek, akkor elindult a csihi-puhi, kb. mint most a Cyberpunk esetében. Éppen ezért a Watch Dog elég sok hideget is kapott. De vajon így, nyugodt fejjel, ennyi idő távlatából is akkora tragédia a játék? Olvassatok tovább és megtudhatjátok.
(tovább…)A Miles Morales végigvitele után (melyről véleményemet itt olvashatjátok) annyira pókhangulatba jöttem, hogy úgy döntöttem, ismét, immáron negyedik alkalommal is nekiesek a nagy testvérnek, a Sony 2018-as sztárjátékának, mely a keresztelőn a Marvel’s Spider-Man címet kapta. Pláne, hogy időközben kezeim közé kaparintottam egy Pro masinát. Igen nagy várakozás előzte meg és megakkora hype övezte. Nem hiába, ugyanis a rajongók már nagyon régóta vártak egy igazán ütős Pókember játékra. Na de megérte várni? A Sleeping Dogs-hoz hasonlóan itt is kicsit sántának érzem a kérdést, hiszen a Sony üdvöskéjét sokszor, sok helyütt méltattam már. Például a legjobb nyílt világú játékokról szóló cikkemben is. De csapjunk is bele a lecsóba, nézzük meg, milyen is a játék 2 év és egy spin-off távlatából.
(tovább…)Annyit írtam már nektek a Sleeping Dogs című játékról különböző listákban, hogy teljesen megjött a kedvem újra végigvinni. És ha már játszottam vele, akkor természetesen hozok róla egy bemutatót is. 2012-ben igazán nagyot vállalt a Square Enix a True Crime szellemi utódjaként létrehozott játékkal. Egy rendőrös GTA klónnal igyekezte megszorongatni a Rockstart, ráadásul egy újonc stúdiónak, a United Frontnak is adta a munkát. De mind a fejlesztők, mind a kiadó eszméletlen melót pakolt a Sleeping Dogs felfuttatásába. Megérte? Úgyis tudjátok. A cikk alanya a 2014-es, fullos tartalmú remaster, a Definitive Edition.
(tovább…)A Sony és az Insomniac 2018 novemberében történelmet írt minden idők legjobb pókemberes, vagy még inkább talán egyik legjobb szuperhősös játékával. A Spider-Man fantasztikus élmény volt mindenkinek, aki rajongott a képregényekért. És azoknak is, akik nem. A játék végén pedig két komoly utalás is történt a folytatásra. Ebből az egyik a második pókarc, Miles Morales megjelenése volt. Ő kapott most külön epizódot, hogy egy kicsit megdobja a PS5 megjelenését és még egy utolsó nagyot durrantson a négyes masina búcsúkoncertjén. Na de sikerült-e? Alább megtudhatjátok.
(tovább…)A videojátékokban gyakran találkozhatunk a rendet és törvényt betartani vágyó testületek képviselőivel, ám többnyire a játékvilág rendőrei inkább csak elszenvedői áldásos, vagy éppen kevésbé áldásos tevékenységünknek. A magam részéről egyébként mindig furcsának is tartottam, hogy a fejlesztők nem kívánják jobban kiaknázni a törvény innenső oldalán állók munkájának megjelenítését, miközben katonás játékok pedig hegyekben állnak. Szerencsére azért vannak játékok, melyekben találkozhatunk jelvényesekkel. A következő cikk pedig pontosan ezeket fogja számba venni. Ráadásul máris két szempontból. A cikk első felében 5 kiemelkedő, kifejezetten rendőri munkát feldolgozó játékról lesz szó, míg a második szegmens 5 ikonikus videojátékos rendőrről fog szólni. Vágjunk bele!
(tovább…)Az újvonalas Wolfensteinek (The New order és The New Colossus) végigjátszása után úgy döntöttem, hogy beleugrok egy még komorabb, még disztópikusabb világba. Mégpedig a Bethesda posztapokaliptikus, nukleáris háborúból felocsúdni próbáló, de nem bíró Amerikájába utaztam el, ezúttal Boston és környékére, a legutóbbi teljes értékű epizód, a Fallout 4 keretein belül. A 2015-ben megjelent negyedik részt a játékosok már úgy várták, mint a Messiást, hiszen miután a marylandi cég megkaparintotta magának a széria jogait, csodát tett az eleve népszerű játékkal a Falllout 3 és New Vegas részekkel (bár ez utóbbit csak kiadták és az Obsidian keze munkáját dícséri). Éppen ezért igen magasra pakolta azt a megugrandó lécet saját maga elé is a Bethesda a korábbi részekkel. És akkor még nem is említettük a tesószériát, az RPG-etalonnak számító The Elder Scrolls-t. Na de a legfontosabb kérdés: Sikerült-e teljesíteniük a nukleáris Massachusetts meséjével? Vágjunk bele.
(tovább…)Mi, akik halmazként ‘gamer’ névvel vagyunk illetve, játszhatunk egy csomó okból. Vannak köztünk néhányan akik versenyszerűen, emgélhetésként űzik. Vannak megrögzött játékosok, akiknek a videojátékok a mindenei és igazo fantikuok. De többségünk talán „pusztán” relaxációs céllal, vagy csak időközönként nyúl a kontroller/egér után. Akárhogyan is legyen, elsősorban azért játszunk, mert élvezzük ezen médium nyújtotta lehetőségeket, mert szórakoztat és mert kikapcsol minket. Azért szép a szórakoztatóiparnak ezen ága, mert bárki, sőt mindenki meg tudja találni a kedvére való produktumot. Legyen ez egy immerzív RPG, egy sztorivezérelt akció-kalandjáték, egy brutál látványos és pörgős lövölde, egy lassú és gondolkodós point&click, egy hátborzongató horror, szélsebesen száguldozós autóverseny, vagy akár csak egy egyszerű sportjáték (bár valljuk be, csak FIFA-val játszani még nem igazi gamerség), a lehetőségeink tárháza végtelen. Mi pedig pontosan ezen sokszínűség miatt szeretjük a videojátékokat. De vannak emberek, akik nem olyanok, mint mi. Na, ebben a cikkben róluk lesz szó.
(tovább…)Nem is olyan rég beszámoltam nektek a Bethesda és a Machine Games által feltámasztott Wolfenstein első részéről, amivel kapcsolatosan nagyon pozitívak voltak a benyomásaim. Olyannyira, hogy csakhamar beleugrottam a The New Order teljes értékű folytatásába is (a spin-off epizódokat és egyéb kiegészítő sztorikat most mellőztem), hogy aztán a tapasztalataimat ismét lepötyögjem nektek. Mivel az első rész igen csak magasra tette a lécet, nem csak nálam, hanem a játékosoknál is, így a fejlesztők igyekeztek az ott tapasztalt élményre is rálicitálni. Ennek a törekvésnek lett az eredménye a 2017-es The New Colossus. De vajon sikerült-e megugrani a kitűzött célt? Lássuk.
(tovább…)