Szerző: Lord_Tiru

Játék

Új világ szimfónia – Mass Effect: Andromeda kritika

Szerintem már mindannyian nagyon várjuk a Mass Effect: Legendary Edition megjelenését, hogy végre ismét átélhessük és végigizgulhassuk Shepard parancsnok és társainak nem mindennapi kalandját. A magam részéről úgy voltam vele, hogy míg várok a felújított változatra, addig felelevenítem kicsit emlékeimet a sorozat legutolsó részével kapcsolatosan. Ez ugyebár a közel 4 éves Andromeda, melynek megjelenéskori kálváriájáról szerintem minden gamer hallott már és nincs Mass Effect rajongó, aki ne esett volna mély depresszióba a 2017 márciusi állapotok láttán. Na de mi a helyzet most, a javítások után és ennyi év távlatából, amikor már nem fájnak annyira a sebek? Alább megírom nektek.

(tovább…)
Játék

Csapataink hadban állnak, avagy a videojátékos platformok harca

A videojátékok szerelmeseinek mindig egy csomó opciója volt arra, hogy kedvtelésüknek adózzanak. Kezdetben lehetett ez játéktermi masina, a jó öreg kazettás, vagy bármelyik korai konzol, de akár az első PC-k is. Azóta az ipar elég komolyan egységesedett és napjainkra már „csak” három fő platform harcol a kockák kegyeiért, illetve a Nintendo teszi a dolgát amolyan különutas bandaként. Jelen cikkben inkább a „három nagy” harcáról fogok szót ejteni és némi betekintést nyújtani a különböző platformok előnyeibe és hátrányaiba is.

(tovább…)
Játék

Kezedben a világ – Watch Dogs kritika

2014 tavaszán a Ubisoft igazán merészet vállalt egy teljesen új és friss cím, a Watch Dogs megjelentetésével. Pontosabban már jóval előtte mertek nagyot álmodni, hiszen 2009-ben álltak neki összerakni a játék alapjait, a 2012-es bejelentés után pedig igen komoly médiakampányba és hype-hergelésbe kezdtek. Ennek meg is lett az eredménye. Az emberek teljesen ráfüggtek, várták mint a messiást, aztán amikor a játék megjelent és enyhén szólva is nem pont úgy nézett ki, mint az E3 demókon, nem pont az volt a játékmenet, mint várták az emberek, akkor elindult a csihi-puhi, kb. mint most a Cyberpunk esetében. Éppen ezért a Watch Dog elég sok hideget is kapott. De vajon így, nyugodt fejjel, ennyi idő távlatából is akkora tragédia a játék? Olvassatok tovább és megtudhatjátok.

(tovább…)
Játék

Ettől falra mászol! – Spider-Man (2018) kritika

A Miles Morales végigvitele után (melyről véleményemet itt olvashatjátok) annyira pókhangulatba jöttem, hogy úgy döntöttem, ismét, immáron negyedik alkalommal is nekiesek a nagy testvérnek, a Sony 2018-as sztárjátékának, mely a keresztelőn a Marvel’s Spider-Man címet kapta. Pláne, hogy időközben kezeim közé kaparintottam egy Pro masinát. Igen nagy várakozás előzte meg és megakkora hype övezte. Nem hiába, ugyanis a rajongók már nagyon régóta vártak egy igazán ütős Pókember játékra. Na de megérte várni? A Sleeping Dogs-hoz hasonlóan itt is kicsit sántának érzem a kérdést, hiszen a Sony üdvöskéjét sokszor, sok helyütt méltattam már. Például a legjobb nyílt világú játékokról szóló cikkemben is. De csapjunk is bele a lecsóba, nézzük meg, milyen is a játék 2 év és egy spin-off távlatából.

(tovább…)
Játék

Óvatosan az alvó kutyákkal

Annyit írtam már nektek a Sleeping Dogs című játékról különböző listákban, hogy teljesen megjött a kedvem újra végigvinni. És ha már játszottam vele, akkor természetesen hozok róla egy bemutatót is. 2012-ben igazán nagyot vállalt a Square Enix a True Crime szellemi utódjaként létrehozott játékkal. Egy rendőrös GTA klónnal igyekezte megszorongatni a Rockstart, ráadásul egy újonc stúdiónak, a United Frontnak is adta a munkát. De mind a fejlesztők, mind a kiadó eszméletlen melót pakolt a Sleeping Dogs felfuttatásába. Megérte? Úgyis tudjátok. A cikk alanya a 2014-es, fullos tartalmú remaster, a Definitive Edition.

(tovább…)
Játék

Tél a pók: Spider-Man Miles Morales kritika

A Sony és az Insomniac 2018 novemberében történelmet írt minden idők legjobb pókemberes, vagy még inkább talán egyik legjobb szuperhősös játékával. A Spider-Man fantasztikus élmény volt mindenkinek, aki rajongott a képregényekért. És azoknak is, akik nem. A játék végén pedig két komoly utalás is történt a folytatásra. Ebből az egyik a második pókarc, Miles Morales megjelenése volt. Ő kapott most külön epizódot, hogy egy kicsit megdobja a PS5 megjelenését és még egy utolsó nagyot durrantson a négyes masina búcsúkoncertjén. Na de sikerült-e? Alább megtudhatjátok.

(tovább…)
Játék

A törvény nevében

A videojátékokban gyakran találkozhatunk a rendet és törvényt betartani vágyó testületek képviselőivel, ám többnyire a játékvilág rendőrei inkább csak elszenvedői áldásos, vagy éppen kevésbé áldásos tevékenységünknek. A magam részéről egyébként mindig furcsának is tartottam, hogy a fejlesztők nem kívánják jobban kiaknázni a törvény innenső oldalán állók munkájának megjelenítését, miközben katonás játékok pedig hegyekben állnak. Szerencsére azért vannak játékok, melyekben találkozhatunk jelvényesekkel. A következő cikk pedig pontosan ezeket fogja számba venni. Ráadásul máris két szempontból. A cikk első felében 5 kiemelkedő, kifejezetten rendőri munkát feldolgozó játékról lesz szó, míg a második szegmens 5 ikonikus videojátékos rendőrről fog szólni. Vágjunk bele!

(tovább…)
Játék, Kritika

Shipping up to Boston…to find my son

Az újvonalas Wolfensteinek (The New order és The New Colossus) végigjátszása után úgy döntöttem, hogy beleugrok egy még komorabb, még disztópikusabb világba. Mégpedig a Bethesda posztapokaliptikus, nukleáris háborúból felocsúdni próbáló, de nem bíró Amerikájába utaztam el, ezúttal Boston és környékére, a legutóbbi teljes értékű epizód, a Fallout 4 keretein belül. A 2015-ben megjelent negyedik részt a játékosok már úgy várták, mint a Messiást, hiszen miután a marylandi cég megkaparintotta magának a széria jogait, csodát tett az eleve népszerű játékkal a Falllout 3 és New Vegas részekkel (bár ez utóbbit csak kiadták és az Obsidian keze munkáját dícséri). Éppen ezért igen magasra pakolta azt a megugrandó lécet saját maga elé is a Bethesda a korábbi részekkel. És akkor még nem is említettük a tesószériát, az RPG-etalonnak számító The Elder Scrolls-t. Na de a legfontosabb kérdés: Sikerült-e teljesíteniük a nukleáris Massachusetts meséjével? Vágjunk bele.

(tovább…)
Játék

Gamer vagy? Gamer vagyok!

Mi, akik halmazként ‘gamer’ névvel vagyunk illetve, játszhatunk egy csomó okból. Vannak köztünk néhányan akik versenyszerűen, emgélhetésként űzik. Vannak megrögzött játékosok, akiknek a videojátékok a mindenei és igazo fantikuok. De többségünk talán „pusztán” relaxációs céllal, vagy csak időközönként nyúl a kontroller/egér után. Akárhogyan is legyen,  elsősorban azért játszunk, mert élvezzük ezen médium nyújtotta lehetőségeket, mert szórakoztat és mert kikapcsol minket. Azért szép a szórakoztatóiparnak ezen ága, mert bárki, sőt mindenki meg tudja találni a kedvére való produktumot. Legyen ez egy immerzív RPG, egy sztorivezérelt akció-kalandjáték, egy brutál látványos és pörgős lövölde, egy lassú és gondolkodós point&click, egy hátborzongató horror, szélsebesen száguldozós autóverseny, vagy akár csak egy egyszerű sportjáték (bár valljuk be, csak FIFA-val játszani még nem igazi gamerség), a lehetőségeink tárháza végtelen. Mi pedig pontosan ezen sokszínűség miatt szeretjük a videojátékokat. De vannak emberek, akik nem olyanok, mint mi. Na, ebben a cikkben róluk lesz szó.

(tovább…)
Játék

Don’t Tread On Me, egy kicsit más köntösben

Nem is olyan rég beszámoltam nektek a Bethesda és a Machine Games által feltámasztott Wolfenstein első részéről, amivel kapcsolatosan nagyon pozitívak voltak a benyomásaim. Olyannyira, hogy csakhamar beleugrottam a The New Order teljes értékű folytatásába is (a spin-off epizódokat és egyéb kiegészítő sztorikat most mellőztem), hogy aztán a tapasztalataimat ismét lepötyögjem nektek. Mivel az első rész igen csak magasra tette a lécet, nem csak nálam, hanem a játékosoknál is, így a fejlesztők igyekeztek az ott tapasztalt élményre is rálicitálni. Ennek a törekvésnek lett az eredménye a 2017-es The New Colossus. De vajon sikerült-e megugrani a kitűzött célt? Lássuk.

(tovább…)