Wade Wilson titkárságát hívtad…na jó, csak az otthoni számát. A megoldandó probléma nehézségétől függően, a nagyon sok és az elképzelhetetlenül rengeteg suska közti skálán mozgó árakkal számolhatsz. A telefonod gombjainak segítségével add meg, hogy milyen jellegű munkára bérelnél fel. Egyes gomb: segítség! Rozsomák bemászott az ablakomon és valakinek likvidálnia kellene! Mondjuk ez pont ingyenes. Kettes gomb: valamilyen teljes mértékben illegális ketyere, bizgentyű, biszbasz, miafene vagy hogyishívják dinamikus kölcsönvétele. Hármas gomb: dr. Deadpool pszichológiai tanácsadására lenne szükségem. Négyes gomb: tudom, hogy ön készíti a legjobb chimichangát a világon Mr. Wilson, így érdekelne a recept. Ötös gomb: csendesen, nagyon hangosan, közepesen vészesen, esetleg amolyan ímmel-ámmal szorulna kiiktatásra valaki. Megjegyzés: amennyiben olyan személyről van szó, akit ki nem állhatok, természetesen jár a baráti és családi kupon! Kettős kereszt: engem is állandóan jó útra akar téríteni az X-Men…
(tovább…)A korábban megjelent, tárgyalni kívánt szériánk első három részét taglaló írásomban kifejtettem a címszereplő képregények lapjain leledző eredetét, plusz kitértem néhány részletre, amelyek nyolc rész után is megállják a helyüket. Azonban még ezek mellet is van jó néhány olyan adalék, amelyek miatt még egy, legalább olyan terjedelmű írást megérdemel James Gunn legújabb műve, mint a nyitány után, így vágjunk is bele.
(tovább…)Kedvenc denevérnek öltözött igazságosztónk világ körüli utazásra indul, hogy amerre jár, rendet tegyen és félelmet plántáljon a külhoni bűnözők szívébe. Eme koncepció az olvasottabb Batman rajongók számára bizonyosan ismerős lehet, egy korábbi esetben példának okáért, gondolok itt a Batman Incorporated füzeteire és ezek kapcsolt részeire, főleg a szövetségesek gyűjtése és az egész glóbuszt behálózó védelmezői rendszer kialakítása volt a barangolás célja. Természetesen láthattunk más kontextusba helyezett, Gothamen kívüli kalandot is szép számmal, gondoljatok itt akár a Bane felbukkanását megelőző Méreg sztorira ahol Santa Prisca szigetországa adott otthont a nem túl idilli „vakációnak”, de a 60-as, 70-es években Neal Adams is előszeretettel vezényelte külföldre a Sötét Lovagot, legyen szó Nanda Parbatról vagy éppen egy londoni kiruccanásról. Jelen helyzetünk mégis különleges ízt tartogat, hiszen a világ különböző országainak írói és rajzolói álmodhatták meg saját regéjüket teljesen szabad kezet kapva, helyezzék akár más történelmi periódusba a karaktert vagy csak szimplán egyedi szemüvegükön keresztül mutassák meg személyiségének egy-egy aspektusát.
Hadd kezdjem azzal, annak ellenére, hogy megannyi, DC égisze alól kikerült karaktert, képregényt és élőszereplős adaptációt szívemből szeretek, a Peacemaker esetében voltak fenntartásaim. Ugyan az írói és az epizódok többségében a rendezői székben egyaránt azt a bizonyos James Gunn-t tisztelhetjük, aki már jó néhány alkalommal bizonyította, van érzéke a rajzolt panelek nagy vászonra való átültetéséhez, sőt azoknak továbbgondolásához is, valamint megkaptuk a rá osztott szerepéért igencsak lelkesedő pankrátort és színészt John Cenát, mégsem éreztem, hogy ez a karaktert önálló sorozatért kiáltana. Aztán megláttam a trailert, amely alatt a Wig Wam zenekar glam nótája ordított és ismét hinni kezdtem. Amikor pedig az első rész intrója besüvített az agyamba megértettem, hogy a koncepció mégiscsak figyelmet követel magának és gyorsan rácáfolnak majd kétkedő gondolataimra.
(tovább…)Geralt és Vesemir egy hatalmas fenyő tövében ültek miközben a fagyos északi levegő átjárta minden csontjukat. Az éjszaka csendesnek volt mondható, legalábbis ahhoz képest, amelyet az elmúlt néhány napban tapasztalhattak.
-Mit gondolsz, megint megpróbálja?-kérdezte Vesemir egykori tanítványa hátának vetve a sajátját ültében, mialatt éppen átkötötte az egyik sebet, amit korábban szerzett be.
-Hmm…tudod, hogy mindig megpróbálják. Újra és újra. De azt hiszem nem azért fogadtak fel kettőt közülünk, hogy ne álljuk a sarat addig, amíg végleg le nem számoltunk vele. Ha megint idejön, legalább nem kell hajszolnunk-dörmögte a külső szemlélő számára idejekorán megőszültnek tűnő Geralt.
A fák susogni és recsegni kezdtek, majd Vesemir fejét felkapva szimatolt a levegőbe. Borostyán színben játszó kígyószemei összeszűkültek, amint a sötétségbe bámult. Ezúttal egy csillag sem díszítette az égboltot. A lény azonban látott a szurokfeketeségben és szerencsétlenségére a rá vadászók is.
-Itt van. Érzed ugye? Maradt még elegendő elixíred?-susogta Vesemir, közben pedig egy kis, levelekkel elfedett, vaspántos ládikából három üvegcsét kotort elő. Egymás után hajtotta fel tartalmukat, aztán kardját kézbe véve talpra kecmergett.
-Ne miattam aggódj. Ha az én oldalamról támad esélyed sem lesz lesújtani rá-mondta Geralt kifejezéstelen arccal mialatt maga is felkelt pengéjét szorítva.
-Meglátjuk fiam. Meglátjuk-mondta félmosolyra kanyarítva ajkát Vesemir, több szóra ellenben nem maradt idő, hangos szárnysuhogás és leszakadó ágak robaja tudatta velük, a farkas órájának beálltáig minden kétséget kizáróan eldől a napok óta tartó küzdelem.
Amikor az első évad elstartolt, szinte azonnali botrányoktól volt hangos a sajtó, hiszen sokan a régebbi fanok közül He-Man, azaz civil alteregóját tekintve, Adam herceg jelenlétének hiányát, illetve Teela főszereplőként való bevezetésének tényét nehezményezték. Nem sokat segített az akkori helyzeten, hogy a sorozat kiötlője és producere Kevin Smith hibásan kommunikált némely információt, ezzel valamelyest félrevezetve a közönséget. Nézzük meg tüzetesebben tehát, mit mondhatunk el a második nekifutás kapcsán, sőt azt is, miként változtat mindez a kétszer 5 epizód teljes megítélésén.
(tovább…)Múlt héten megkezdett értekezésünket folytatva, tovább perdülünk a felvázolt képregénytörténeti szempontból fontos sarokkövek mentén, melyeket a két részes cikkem alanyául szolgáló, születésnapja alkalmából bővebb betekintést is jócskán megérdemlő, Alan Moore művei kapcsán elindítottunk. Ha ezúttal is velem tartotok, ígéretet teszek, hogy eljutunk a bő lére engedett szeánsz végéig, egy plusz érdekességgel zárva a gondolatsort.
(tovább…)Töredelmesen be kell vallanom a képregényrajongásom kezdetéhez mérten igencsak későn, talán cirka 4 évvel ezelőtt találkoztam a mester nevével, olyan formában, hogy felismerjem azt teljes alkotói valójában. Mit is értek ez alatt? Természetesen műveinek filmadaptációit, melyeket ő maga szenvedélyesen megvet, annak idején magam is láttam, de hogy olvassam és befogadjam őket eredeti formájukban, arra akkor még a DC és Marvel fő csapásirányainak bűvöletében nem igazán gondoltam. Ma már, talán mondhatom kissé érettebb fanként, szívesebben fogyasztok a zsáner alternatív és elgondolkodtató ágairól, a már-már sokszor kifulladni vélt, megszokott szuperhős eposzok szüneteiben. Ezért vállalkoztam a feladatra, melynek során igyekszem körbeutazni a talán körbeutazhatatlan szerzőt 68. születésnapja alkalmából, akinek rengeteget köszönhet a modern képregényipar.
Végre valahára kis hazánkban is forgalomba került, igényesen kötetbe szedett formában, Loki 2014-ben indult, önálló szériájának kezdő szegmense, mely több ponton csatlakozik a szintén Fumax gondozásban piacra dobott Thor gyűjteményekhez. Érdekes egyveleget kaptunk azt kell mondanom, ugyan jelenleg tüzetesebben vizsgált kollekciónk a főszereplőhöz méltón itt-ott kaotikus komponensekkel dolgozik, de lássuk meg a végeredményt Heimdall mindent észlelő szemeit kölcsönvéve!
(tovább…)Tegyétek a kezeteket a szívetekre és mondjátok, hogy nem vártok majdnem mindent, amin ott szerepel a Marvel logó a WandaVision, a Falcon and the Winter Soldier és a Loki megtekintése után. Ne féljetek nekem sem menne őszinte meggyőződéssel. Sőt most, hogy bejelentették a Midnight Suns játékot egyszerűen, habár alapvetően a DC nyomtatott füzeteit jobban kedvelem, fellelkesülök bármiről is legyen szó, amit az elsőként említett nagy kiadó adaptációs munkái közül láthatok vagy kezeim közé kaparinthatok. Nem volt ez másképpen a jelenlegi darabnál sem, habár a végeredmény inkább saját ligájában alkot és csak kisebb szemekkel láncolja össze magát az MCU korábbi szegletköveivel.
(tovább…)