Nem semmi ez a mesterséges intelligencia! Lenyűgöző látni, ahogy fejlődik és kommunikál a felhasználókkal. Mi itt a Kritizátornál eddig a horror, a sci-fi és a western műfajából generáltattunk vele toplistákat. Ezúttal egy kissé bonyolult vizekre eveztünk. A filmművészet, ahogy haladt a korral egyre csak döntögette le a falakat, amit elé állítottak. Ahogy a nézők ingerküszöbe is egyre magasabbra teszi a mércét, úgy a filmek is sorra döntögetik a tabu témákat. Ám ez nem volt mindig így.

A filmeknek egyes területeken szigorú cenzúrázási folyamaton kell átesniük, hogy aztán a közönség elé kerülhessenek. Habár ma már lazítottak itt-ott a megkötéseken, még a mai napig találunk olyan filmeket amelyek bizonyos okokból egyes területeken nem levetíthetők. Az MI összeszedte nekünk a TOP 5 legtöbb országban betiltott filmet. Az eredményen nem lepődtünk meg túlságosan.

5. Krisztus utolsó megkísértése (1988) – johnnykiwi42

Martin Scorsese Krisztus életéről szóló filmje sokakban keltett felháborodást. A film Níkosz Kazandzákisz regényéből készült, és sokak szerint alapvetően eretnek gondolatokat tartalmaz. A cselekmény során ugyanis Jézus elképzeli, mi történt volna, ha a Sátán csábításának engedve a kereszthalál helyett az egyszerű emberi sorsot választja. Egyeseknek ezen dilemma felvetése elég volt ahhoz, hogy felgyújtsanak egy mozit, bizonyos országokban pedig a mai napid be van tiltva. Kis hazánkban is volt, hogy le kellett venni a műsorról egy bíboros közbenjárására.

Filmes szempontból a mű mindenképp kimagasló, a saját bevallása szerint katolikus Scorsese a rendezői székben itt is kitett magáért. Willem Dafoe pedig tőle megszokott módon zseniális, ezúttal Jézus szerepében. Azok pedig, akik túl tudnak jutni az első felháborodásukon, filozófiai és spirituális szempontból is sokat tudnak kapni a filmtől. Mert igenis fontos és nagyon mély kérdések kerülnek itt elő az isteni és az emberi létről, amiken minden nézőnek bölcs dolog elmerengeni a megtekintés után.

4. Az ördögűző (1973) – Kondi

William Friedkin és William Peter Blatty klasszikusa már szerepelt a korábbi, horror műfajú MI felsorolásunkban. A film azonban nem egy toplistán szerepel. Kora egyik legmeghatározóbb tabudöntögető alkotása lett, így nem csoda, hogy Az ördögűzőt a cenzúra sem kímélte. Számos tényező határozta meg azt, hogy ez az alkotás tiltva legyen bizonyos helyeken.

A fő indok a film esetében rendkívül sok esetben vallási eredetű volt. Ez az alkotás témájában és jeleneteiben jócskán meghaladta a korát. A közönség akkoriban nem volt felkészülve ilyen fokú kendőzetlen és naturalista bemutatásra.

Ennek előfutára volt az, hogy 1968-ban az amerikai kormány törölte az úgy nevezett „Production Code”, vagy más néven „Hays-code” rendszerét. Ez a szabályozási mechanizmus 1968-ig erősen korlátozta a filmekben bemutatható tartalmakat. Kiterjedt a szexualitás, az erőszak, a vér és a társadalmilag érzékeny témák bemutatására és erősen korlátozta ezek jelenlétét a filmekben. A szabályozás megszűnésével a rendezők és forgatókönyvírók számára egy új kapu nyílt meg, amelyen átjutva könnyen ingoványos talajra tévedhetett egy-két alkotás.

Az ördögűző esetében is számos ok vezetett a film tiltásához. A legfontosabbak ezek közül, mint az korábban említettük, vallási okokból születtek. A démoni megszállás témája alapjában véve egy elég szenzitív talaj. A vele járó szentséggyalázás és istenkáromlás változatos formáit láthatjuk a filmben. Megszentelt feszülettel történő önkielégítés, genitáliákkal ellátott keresztény szobrok, Isten nevének bemocskolása és még sok más, vallást komolyan sértő elem található a filmben.

Noha a filmet az egyesült államokban nem tiltották be véglegesen, sok helyen korlátozták a bemutatását. Az ördögűző bevételei így is rekordot döntöttek, köszönhetően azoknak a pletykáknak, miszerint a nézőközönség sokkolva, sűrű rosszullétek és pánikrohamok közepette hagyta el a vetítőtermeket. Bár ezek javarészt csak kitalációk voltak, a stúdió így is hatalmas hasznot realizálhatott az érdeklődők számából.

Nemcsak magát a filmet, hanem az előzetesét is számos moziban betiltották, hivatkozva arra, hogy a trailer is túl ijesztőre sikeredett. A fentebb említett vallási okokra hivatkozva Nagy-Britanniában Az ördögűzőt hosszú időre kivonták a forgalomból, habár a BBFC (British Board of Film Classification) nem erőltette túlságosan a betiltást. Számos közel-keleti országban teljeskörű tiltást eszközöltek a hatóságok, emellett a vetítése tiltott volt Dél-Afrikában is. Szóbeszédek szerint a nyugat-németországi tiltáshoz egy fiatal fiú öngyilkossága vezetett, aki azután végzett önmagával, hogy látta a filmet.

Erre a sokkoló esetre semmilyen hivatalos bizonyíték, cikk vagy leírás nem található. William Friedkin sokszor vallotta, hogy olyan híreket kap, miszerint sokan öngyilkosságot követnek el a film láttán, de bizonyítékok hiányában ezeket a fenyegetőzéseket soha nem vette komolyan magára. Minden esetre hátborzongató még belegondolni is, hogy a film milyen erősen hatott az akkori nézőközönségre. A film korlátozásait mára már talán az egész világon feloldották, de volt idő, amikor Az ördögűző egyet jelentett a tabuval.

3. Kannibál holocaust (1980) – Kolev Ádám

Habár bevallom nem mostanában láttam ezt a filmet, viszont a hatása kétségkívül a mai napig velem maradt. Egyébként egy másik lista szerint, amiben a világ legdurvább, vagy legalábbis annak mondott filmjeit sorolják fel, a Kannibál Holocaust csak a hatodik helyen szerepelt. Persze azóta nem tudom mennyire frissítették azt a listát. Már ha frissítették egyáltalán. Valamint azt is érdemes figyelembe venni, hogy ez a film 1980-ban készült, méghozzá nem valami nagy költségvetésből és nem is Hollywoodban. Ugyanakkor tényleg elég brutális és visszataszító, meg igazából egy rakás gusztustalan dolog is van benne.

A történet alapvetően két szálon fut. Egyfelől van egy kvázi múltbéli szál, amiben egy dokumentumfilmes csapat tanulmányoz egy kannibál törzset valahol Dél-Amerikában. A másik szálon meg egy produkciós iroda tagjai nézik vissza a megtalált nyersanyagot és az alapján próbálják egyrészt kitalálni, hogy mi történt a filmescsapattal. Illetve, hogy közétegyék-e a náluk lévő anyagot. Mivel a filmescsapat vezetője elvileg ennek a cégnek dolgozott, ám finoman szólva is voltak kivetnivalók abban, ahogy dolgozott.

Ahogyan azt már említettem a film maga helyenként elég brutális és gyomorforgató. Ráadásul az egész annyira hitelesnek tűnik, hogy a rendező Ruggero Deodatót egy időre börtönbe is zárták, mert azt hitték megölette a színészeket. Emellett a film amiatt is felháborodást keltett, mert élőben végeztek ki benne bizonyos állatokat. A filmet a bemutatása után számos országban betiltották, vagy csak a vágott/cenzúrázott verzió került forgalomba. Végül aztán 2005-ben a legtöbb helyen feloldották ezt a tiltást.

2. A texasi láncfűrészes mészárlás (1974) – Filmespracli

Tobe Hooper a későbbi – kritikai és anyagi sikerekben egyaránt szerény – életművét egy olyan modern horrorfilmmel alapozta meg, amely láttán sokan jogosan emelhetik mennybe az egyébként rendkívül introvertált, abszolút magának való rendezőt. Filmje tökéletes lenyomatát képezi annak az őrületnek és kiábrándulásnak, ami az Egyesült Államok társadalmi légkörét a hatvanas évek második szakaszában, de leginkább a hetvenes évek első éveiben jellemezte. Az ellenkultúrális mozgalmaknak vége, a virággyermekek szétszélednek, Nixon örökre elveszi a nép a Fehér Házba fektetett bizalmát, keletről érezni az olajválság maró, megállíthatatlan illatát, Vietnám is vörös fordulatot vesz. Egy borzasztóan rossz időszak ez, mely egy káosszal teli napban csúcsosodik ki 1973. augusztus 18-án. A történet a szokásos, ezúttal a vacsora tálalásán van a hangsúly.

Egy csapat fiatal Texas-ba megy nyaralás céljából, de a tikkasztó meleggel együtt járó kiruccanásnak van egy másik oka is: rendben kell tenniük egy megrongált, a társaság testvérpárjához (név szerint Sally és Franklin) tartozó nagyapa sírját. Az egyszerű út nagyon hamar rémálommá változik mindegyikük számára egy önmagát vagdosó stoppos, egy kellemetlen benzinkutas és egy emberi arcot viselő, láncfűrészes őrült által. A gyors menekülés az egyetlen kiút ebből a földi pokolból.

A korábban dokumentumfilmeket jegyző Hooper a lényegénél ragadta meg ezt a slasher-t. Nem tököl, feszülten, tömören, a lényegre koncentrálva boncolja a megsemmisülés szélén táncoló Amerikát, ütköztet két eltérő értékrenddel bíró miliőt és lépésről lépésre meghatározza a megőrülés állomásait. Semmi felesleges jelenetet nem látunk, időhúzásnak nincs helye, csakis a zsigeri módon történő ijesztésnek, az intenzív történetmesélésnek és a nyomasztó hangvételnek. Még ha mai szemmel nézve nem is annyira véres a film, mint sokan hinnék, abszolút átjön a látottakból az a vegytiszta őrület, amit a készítők a napszítta környezetben rögzítettek. A gótikus horroroknak vége, vagyis Dracula és Frankenstein ijesztő szerepét átveszik a hétköznapi emberek a maguk mentális vagy fizikai deficitjeikkel, megteremtve ezzel a modern horror egyik állandó sarokkövét. A texasi láncfűrészes kettős módszerrel dolgozik.

Egyrészt ott van a kendőzetlen, az átélést teljes mértékben garantáló naturalizmusa (minden piszkos és lerohadt, mindenki izzad és/vagy büdös), másrészt jelen van az erősen túlvilági áthallású, az elmebajt leképezni hivatott miszticizmusa (vacsorajelenet). Ennek a kettőnek az érdekes egyvelegéből fakadóan lesz egyedi ez a film. Bár ragaszkodik a korához, a felvonultatott témáit nézve mégis kortalan. Az amerikai álomnak vége: eltűnt a szép fehér kerítés, a nyugodt középpolgári életmód a feje tetejére áll. Minden rohad: a holttest kint van a sírból, csontok díszítik a házakat. A téboly tapintható, a hajnal hasad, a láncfűrész berreg.

1. Mechanikus narancs (1971) – Ik4r0s

A snitt.hu-s filmnaplóm szerint több, mint hét éve láttam utoljára a Mechanikus narancsot. Szóval már az is sokat elmondd a filmről, hogy ennyi idő után is élénken emlékszem konkrét jelenetekre. Az 1971-ben bemutatott alkotás egy mára talán nem is olyan ismeretlen világot mutat be, ahol az öncélú erőszakot kedvelő Alex és drúgjai uralják az utcákat. Azonban ez a bandatagoknak egy idő után unalmas lesz, ami által ellentétek alakulnak ki és a rendőrség kezére juttatják vezetőjüket. Antihősünk a börtönből csak úgy nyerhet egérutat, ha egy új módszernek veti alá magát, ami során kedvenc zeneszerzőjétől, az imádott Ludwig van Beethoventől hallgathatja a IX. szimfóniát. Viszont ez nem olyan kellemes, mint amikor mi ülünk le a kedvenc zeneszerzőnk Spotify listájával, hogy elszívjunk egy reggeli cigi-kávé kombót. Alex a kezelés során kipeckelt szemekkel kell, hogy erőszakos jelenetek tucatjait végig nézze, mert a szervezetébe juttatott anyagok ekkor fejtik ki hatásukat. Bár egy régi filmről beszélünk én mégsem mondom el, hogy mi történik vele. Legyen annyi elég, hogy a folyamat végén már messze nem képes arra, hogy hódoljon korábbi erőszakos tevékenységeinek.

Kubrick mesterien jeleníti meg Anthony Burgess könyvének világát, amiben közrejátszik hogy az író maga is segített a forgatókönyv megírásában. Egy angol-orosz szlenget használó társaság, egy utópisztikus világ, egy páratlan soundtrack, egy Stanley Kubrick és egy elképesztő alapanyag. Mindössze ennyi kellett ahhoz, hogy a Mechnikus narancs beírja magát a filmtörténelembe. Na, jó nem teljesen. A szürreális, mai szemmel látott erőszak bőven ingerküszöbön belül esik, és az erotikus jelenetek sem botránkoztatják meg a mai kor emberét. Akkoriban viszont ez teljesen másként volt. A kérdés viszont az drága drúgom a Bógban (igen hozzád szólok kedves olvasó), hogy mégis akkor miért tiltották be ezt a filmet és került fel a ChatGPT listájának első helyére.

A filmvilág mindig is nagy hatással voltak a nézőikre, mi sem véletlenül csináljuk lassan kilenc éve a Kritizátort. Kubrick alkotásának hatását a film bemutatója után még az is alátámasztja, hogy több angol bűnesetet is a filmnek tulajdonítottak, ami valljuk be valahol mégis érthető, ugyanakkor egyben helytelen mert egy normális ember nem tesz olyat, amit Alex vagy a barátai. Ugyan milyen világot élnénk, ha a mai, cseppet sem visszafogott filmek következtében a mozikból kilépve szabadon engedjük azokat az érzéseket, gondolatokat, amiket a látottak ébresztettek bennünk? Hogy mindaz, amire beültünk tettekre sarkalljon minket az anarchiához vezetne, és még nagyobb káoszhoz, mint ami jelenleg is uralkodik megtépázott világunkban.

Viszont ha abból az apspektusból vizsgáljuk a Mechanikus narancsot, hogy ezáltal milyen hatást váltott ki és miért lett a filmtörténelem szerves része, akkor érthetjük az MI logikáját. A film csakúgy, mint megannyi más egy elképesztő médium, ami komplexitásával és a legtöbb érzékszervünkre kiterjedő hatásaival könnyen teremthet és pusztíthat. Ha visszatekintünk nem egy propagandafilmet tudunk felsorolni, amik a pusztítást a tömegek manipulálását tűzték ki célul. De ugyanakkor gondolkodásra, önmagunk vizsgálatára, a való élet megértésére is képesek. Ha nyitottak vagyunk egy-egy karakterrel azonosulva még akár traumáinkat is feldolgozhatjuk. Amennyiben az ChatGPT így választotta ki a lista élére a filmet, emelem kalapom előtte. Ezáltal, hogy ad egy alapot és azt mi, emberek tartalommal töltjük ki, alaposan megvizsgáljuk hogy vajon miért azt írta egy tetszőleges kérdésre, feladatra amit kapott tőlünk szerintem bőven egy érdekes és izgalmas kor vár ránk. Nekünk pedig igenis figyelnünk kell arra, hogy az MI ne legyen olyan, mint Alex. Ha kell ültessük le a székbe, peckeljük ki a szemét és adjunk neki olyan adatokat, amiket valóban jónak tartunk. Drága drúgocskám! Gondolataim pedig egy rendezőhöz kapcsoló utalással várom, mert vár a késes tej a kedvenc ivónkban. Igyekezz azon, hogy fejedben megszülessen az a film, aminek a Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a mesterséges intelligenciától, meg is lehet szeretni a címe. Ugyanis csakis így kerülheted el azt, hogy a milícikkel békében élj. Na, megyek. Vár az éjszaka.

Összegzés

Azzal, hogy az MI mely filmeket sorolta fel a TOP 5 legtöbbet betiltott alkotások listájára, nemigen lehet vitatkozni. A felé intézett kérdés ezúttal sokkal tényszerűbb volt, objektívebb adatokra épült. Mind az öt film méltó helyet képvisel ezen a listán. Az akkori nézőközönség nyugalmát erősen felkavarták ezek a művek tekintve, hogy a korábbi szigorú szabályozások miatt nem lehettek kellőképpen felkészülve a sokkoló jelenetekre. Azóta a filmfogyasztók ingerküszöbe már jócskán megemelkedett, de még mindig vannak művek, amelyek képesek kiverni a biztosítékot az emberben. Elégedettek vagyunk az AI munkájával, és örülünk, hogy górcső alá vehettük ezt a témát is.