Az anyák megmentője – Semmelweis kritika
Vannak olyan felfedezések per találmányok, amelyek egy látszólag annyira egyszerű már-már bagatell dologból adódnak. Ám jelentőségük mégis hatalmas. Ilyen volt például Semmelweis Ignác magyar származású orvos felfedezése, aki kvázi feltalálta a kézmosást. Mármint a meszes vízzel történő kézmosást, illetve azon keresztül az ezzel a módszerrel történő eszköz fertőtlenítést. Noha ez elsőre nem tűnik nagydolognak, azonban ahogy azt a történelem is igazolja Semmelweis nem kevés ellenszenvet és támadást kapott emiatt, amire kis híján még az orvosi karrierje is ráment. Ennek a történetét kívánja bemutatni a Nemzeti Filmalap legújabb filmje az egyszerűen csak Semmelweis címere keresztelt alkotás.
A történet 1847-ben játszódik a korabeli Bécs városában, ahol a fiatal Semmelweis Ignác éppen a legtekintélyesebb bécsi kórházban dolgozik. Csakhogy magának a klinikának elég rossz a híre az egyszerű polgárok körében, különösen az éppen szülni készülő nők esetében, ugyanis a gyermekágyi lázban elhalálozó nők aránya drasztikusnak magas. Semmelweis pedig ennek okát keresi sokszor szembemenve a többi kollégájával és nem mellesleg az intézmény vezetésével, akik bár határozottan érzékelik a problémát mégis látványosan inkább a saját szakmai érdekeikkel foglalkoznak, mintsem a betegek jólétével.
Természetesen dramaturgiai okokból ebbe a történetbe is bele kellett hozni egy szerelmi szálat, ami az egyik újonnan érkezett nővér per ápolónő és Semmelweis között szövődik. Valamint bár nehéz megállapítani azt, hogy az alkotás mennyiben épül a valós eseményekre, amik feltehetően különböző naplóbejegyzésekből és emlékiratokból származhatnak és mennyiben számítanak fikciónak. Legalábbis vannak olyan események a cselekményben, amelyek azért enyhe túlzásnak tűnnek. Illetve némi aktuálpolitikai áthallása is van bizonyos dolgoknak. Vagy legalábbis bele lehet látni, hogyha valaki nagyon akarja.
Ugyanakkor a Semmelweis, mint történelmi témájú alkotás egyszerűen lenyűgöző. Noha nincsenek benne nagyívű látványos csaták. Vagy pikáns szexjelenetek vagy bármi egyéb ilyesmi, mégis egy teljesen valós és ami talán a legfontosabb, hogy egy teljes mértékben hiteles képet ad az akkori világhelyzetéről. Valamint arról is, hogy még az egészségügyben is mennyire jelen vannak ezek a kicsinyes személyes és szakmai érdekek. Hogy mennyire képesek megvetni vagy éppenséggel felemelni valakit pusztán a származása miatt, függetlenül az egyébkénti teljesítményétől.
Ami pedig a színészi játékot illeti az is elég magas színvonalon van. Vecsei H. Miklós remekül alakítja a fiatal és szakmájában elhivatott ugyanakkor a magánéletében eléggé antiszociális és olykor kibírhatatlan Semmelweist. Mellette Nagy Katica is jól hozza a jóindulatú, de szakmailag és társadalmilag is elnyomott Emma nővért. Illetve ott van még Gálffi László, aki szintén remek az arrogáns és szigorú bécsi főorvos Klein professzor szerepében. Bár az ő karaktere a történet végén kap némi feloldozást, aminek szintén nehéz meghatározni hogy mennyi a valóság alapja.
VÉGSZÓ
A moziból kifelé jövet a baráti társaságunkkal egyöntetűen azon a véleményen voltunk, hogy több ilyen és ehhez hasonló film kellene a magyar közönségnek a magyar történelem egy-egy jelentős alakjáról. Ugyan a Semmelweis valószínűleg a témája miatt nem lesz egy kifejezetten közönség kedvenc film. De határozottan egy olyan alkotás, ami a későbbiekben akár hivatkozási alap is lehet. Vagy legalábbis annak kellene lennie.